Eljött a virtuális háború kora

Támadást indított az ISIS kommunikációs hálózata ellen az Egyesült Államok Kiberparancsnoksága, jelentette be egy múlt heti sajtóbeszélgetésen Ash Carter amerikai védelmi miniszter. Az amerikai kormány most először ismerte el hivatalosan, hogy hackereket vet be egy háborúban, ennek pedig messzemenő következményei lehetnek.

Miért most?

Az amerikai kormány névtelenül szivárogtató tagjai már évekkel ezelőtt jelezték, hogy az amerikaiaknak is közük lehetett az iráni atomfegyverprogramot megbénító vírustámadáshoz, a Stuxnethez. Az sem volt titok, hogy az amerikai kormány együttműködik az Anonymousból kivált, az ISIS közösségi médiában aktív tagjait levadászó GhostSec Grouppal, akik nemcsak azonosítják az ISIS-hez köthető Twitter-fiókokat, de gyakran még az üzemeltetőik tartózkodási helyének GPS-koordinátáit is megadják, amivel aztán az amerikai kormány kezdhet, amit akar.

Mégis, a Pentagon eddig nem beszélt nyíltan az amerikai hadsereg kiberháborús képességeiről.

Peter Singer, az Új Amerika Alapítvány a komputerbiztonság védelempolitikai szerepét tanulmányozó szakértője szerint a hallgatással a Pentagon

  • titokban tarthatta képességeit;
  • megúszhatta a hackerek bevetésével kapcsolatos jogi-etikai dilemmák megválaszolását;
  • kivárhatta a megfelelő pillanatot a bejelentésre.

És kell-e annál megfelelőbb pillanat, amikor az ISIS ellen vetik be az amerikai hackereket, ha aligha létezhet a világon bárki, aki az ISIS ellen talán az atomfegyveren kívül bármilyen eszköz bevetését ellenezhetné?

Pedig amúgy a hackerek és a kiberfegyverek bevetése elég sok kérdést vet föl, kezdve azzal, hogy melyik hack minősülhet már háborús cselekménynek, egészen odáig, hogy a kibertámadások jellegéből adódóan azok aligha állnak meg a célpontnál - ahogy az internetről leválasztott iráni atomlétesítményekbe fizikai hordozókon bejuttatott Stuxnetnek is sikerült elszabadulnia valahogy.

Mi lesz ezután?

Visszatérve a bejelentés jelentőségére: Singer szerint az eddigi hallgatás egyik mellékhatása volt, hogy a politikai döntéshozók mostanáig nem is igazán adtak felhatalmazást a kiberháborús eszközpark bevetésére. Szerinte a kiszivárgott információk alapján 2011-ben hackertámadással is megbéníthatták volna a líbiai légvédelmet, de végül mégis a hagyományos bombázás mellett döntöttek.

Most viszont az ISIS ellen, ami azért minden potenciális ellenségnél gyengébb, kényelmesen begyakorolhatják, hogy hogyan tervezzék és miként koordinálják a kibertámadásokat, mondja az Új Amerikai Biztonságért Központ nemzetbiztonsági programját vezető Ben FitzGerald. Másrészt erődemonstrációnak se utolsó: ahogy az oroszok a szíriai légiháborújukban legmodernebb cirkálórakétáikat mutatták meg a világnak, úgy az ISIS ellen az amerikaiak a kiberháborús képességeikkel villoghatnak.

Ezután pedig akár gyakrabban is bevethetik a hackereket. Ennek is megvannak a maga veszélyei. Singer szerint a kiberháborúban és a valódi háborúban az közös, hogy a támadások nem mindig sülnek el jól. Ahogy a hagyományos katonai akcióknak, úgy a hackertámadásoknak is lehetnek ártatlan áldozataik, arról nem beszélve, hogy egy sikertelen kibertámadás ugyanakkora szégyen lehet, mint egy elbaltázott kommandós akció. (Via MIT Technology Review)

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.