Nagy-Britanniában azután tört ki minibotrány, hogy kiderült, a legnagyobb brit áruházlánc úgy árul brit hangzású farmokról márkázott termékeket, hogy ezek a farmok nem is léteznek, és egyes áruikat pedig egyenesen importálták ehhez. 

A hústermékeknél például visszatérő márkajelzés volt a Woodside, a Willow és a Boswell farmok címkézése, a zöldségeknél pedig a Nightingale és a Redmere farmoké. Hasonlóan zajlott ez az importált gyűmölcsökkel is. 

Miután kiderült, hogy csak a héten bevezetett új termékek mögött nincs valódi farm az országon belül, a vállalat szóvivője elmondta, hogy ezek a címkék inkább a márkákra utaltak, nem valódi farmokra, és azért használták őket, hogy ezzel biztosítsák a vásárlóikat, hogy a Tesco a legmegbízhatóbb beszállítókkal dolgozik együtt. 

Az pedig, hogy melyik termék melyik országból származik, a csomagoláson mindig elolvasható. Igaz, lényegesen apróbb betűkkel, mint ahol a farm nevét jelölték. 

Brit termelőket összefogó szervezetek annyira nem estek hasra a Tesco marketingstratégiájától, mert szerintük lesznek olyan vevők, akik abban a hiszemben veszik majd meg a termékeket, hogy brit árut visznek haza. (Telegraph)