Általános meglepetést okozott, hogy Orbán Viktor online propagandagépezete mivel reagált a szerdai országos tanár-szülő-diák-tiltakozásra. Orbán - pontosabban közösségioldal-töltögetője - ugyanis egy szupevicces, ősrégi zenés klipet posztolt ki a miniszterelnök facebookjára 1989-ből, amin Bodrogi Gyula, a fia, Verebély Iván és Kibédi Ervin arról énekelnek, hogy miért drukkolnak a Fidesznek. A klip aprópója a videó mellé tett, furcsa magyarsággal megfogalmazott szövegből derül ki:

28. Boldog születésnapot, Fidesz!

A Fideszen és a kormányon belül a jelek szerint nem divatos egymás udvarias meghivatkozása, ezt a videót ugyanis március 4.-én posztolta ki a saját FB-oldalára Kocsis Máté polgármester-pártkommunikátor, amiről a főnöke egy szót sem ejt.

A videót döbbenten, sőt leesett állal bámuló fiatal olvasóink kedvéért mondom, hogy ezt a felirat szerint 1989-ben rögzítették, amikor a "pártpolitika"' még nem kellemetlen szitokszó, hanem csodálatosan pozitív töltésű fogalom volt, hiszen egy évvel előtte még csak egyetlen párt létezett. Az első szabad választásokat pedig csak a következő évben, 1990-ben rendezték, így arról énekelni, hogy az ember kire szavaz, izgalmas és szinte bátor dolog volt. 

Az élesebb szemű megfigyelőnek egyből feltűnhet, hogy pont a fentiek miatt az 1989 felirat ellenére ezt valójában inkább 90-ben forgathatták, hiszen Bodroginak és a fiának 1989-ben még nem lett volna lehetősége a Fideszre szavazni.

A Fidesz ekkoriban harcosan liberális, korhatáros ifjúsági szervezet volt, utóbbira utal is Bodrogi, ezért célozgat ugyanis a dalban az életkorára, ami akkoriban nem tette volna lehetővé, hogy belépjen a pártba. Micsoda duplafenekű humor Orbántól, hogy egy olyan dalt rakott ki a Fidesz születésnapjára, amiben a mostani Fidesznek mindenben a gyökeres ellentétét képviselő régi liberális pártját istenítik!

A párt a lakosság antikommunista részének nagy kedvence volt ekkoriban, de annyira ifjúsági szervezet voltak, hogy még 1989-ben is kevesen hitték volna, hogy ha lesz is tényleg egyszer választás, be is jutnak a Parlamentbe. Ehhez képest lazán ugrották az ötszázalékos határt.

A véletlen iróniája, hogy ezt az adást nem sokkal a négyigenes népszavazás után forgathatták. Ez volt az az esemény 89-ben, amikor az egymással szövetkező antikommunista liberális pártok (SZDSZ, Fidesz) és a kisgazdák sikeresen megakadályozták, hogy a komcsikkal lepaktáló MDF segítségével azt az állampárti Pozsgay Imrét válasszák meg köztásasági elnöknek, aki a napokban a Fidesz pártbölcseként halt meg.

A dal Bodrogi Gyula rendszerváltáskor a köztévén futott - nem is volt más tévé még hosszú évekig - "Gyuszi ül a fűben" című zenés politikai kabaréműsorában hangzott el. A másik főszereplő tényleg Bodrogi fia, Ádám, akiből vendéglátós lett, ő viszi most Budán a Fürj utcai Pane Vinó éttermet. A Gyuszi ül a fűben egyik adásában alapították meg a híressé vált Színes Csokornyakkendősök Pártját, az SZCSP-t. Erről Bodorgi így mesélt egy interjúban:

– A Színes Csokornyakkendősök Pártja, vagyis az SZCSP is ilyen nagy ötlet volt?

– Maradjon magunk között, de garantálom, ha komolyan elkezdenék politizálni, és hivatalosan beiktatnám az SZCSP-t, meg is nyernénk a választásokat. Én viszont irtózom a politikától. Annak idején poénból alapítottuk meg a pártot a tévében. Abban az időszakban, amikor minden bokorban született egy párt. Hamar népszerűek lettünk, mindenki be akart lépni, mert az indulónk szövegében is benne volt, hogy nálunk nincs pártgyűlés, és tagdíj sem. A jelszavunk pedig az volt, hogy jó lé nélkül nincs jólét… (nevet) Elárasztottak levelekkel, hogy jegyeztessük be hivatalosan is a pártot, hogy tudjanak ránk szavazni. Na akkor hagytam abba… De ebből is látszik, hogy az emberek már akkor is arra vágytak, hogy valami jó dolog történjen, pedig ez bőven a kilencvenes évek elején történt.