Fiatal színész. Nő. Hisz az egyenlőségben. Nem tűri szó nélkül, hogy a vörös szőnyegen csak a ruhakölteményekről kérdezik. Feminista. Aktívan kiáll az emberi jogokért. Ezen belül a lányok, a nők jogaiért, a rasszizmus és a homo- és transzfóbia ellen is szót emel a közösségi oldalain. Felszólalt az ENSZ-ben, részt vállal a világszervezet He For She kampányában.

Nem, nem Emma Watsonról van szó.

Rowan Blanchardról, a mindössze 14 éves amerikai színésznőről.

Blanchard itthon leginkább talán a Kémkölykök 4. részéből lehet ismerős, de a Disney stúdió több éve futó sorozata, a Riley világa is elismerést hozott számára. Több százezres Twitter és Instagram követői tábora előtt gyakran fejti ki nézeteit, és nem óvatoskodik.

Kikéri magának, hogy diéta tippeket akarnak belőle kihúzni más tinik számára, megvédi a pucéran szelfiző Kim Kardashiant, beszél önelfogadásról, testképről, szót emel a lányok és nők tárgyiasítása ellen.

Azóta tartja magát feministának, amióta 12 éves korában beszóltak neki az utcán

Épp egy mozi előtt várta a barátnőjével az apukáját, amikor egy felnőtt férfi megpróbálta őket felszedni az utcán, és odaszólt a 12 és 15 éves lányoknak, hogy elviheti-e őket. Blanchard tapasztalata, amiről egy interjúban és az Instagram-oldalán is beszélt, mindannyiuk tapasztalata, csak ő sokkal többekkel osztja meg a vele történtekkel kapcsolatos gondolatait:

„Szürreális pillanat volt. Tudtam, hogy az ilyesmi megtörténik más lányokkal, láttam tévében, filmekben, és a valóságban is, de velem még nem történt meg. Kicsit testen kívüli élmény volt. Basszus, ez a valóság, az emberek így néznek rám. És a többi lányra is.

Hazamennek és nem szólnak senkinek, mert szégyellik és magukat hibáztatják.

Azt gondoltam, úristen, biztosan a szoknya miatt történt, soha többé nem veszek fel szoknyát.

Ha ilyesmi történik veled, akkor utána mindenhol észreveszed. Nem lehet menekülni. Semmit sem tehetünk, elviseljük és próbáljuk kibeszélni."

Ha megfogom a farkát...

Egyik projektünk, a Mindennapi Szexizmus oldalán rengeteg emberből szakadnak ki az eltitkolt, de akár egy egész életen át lelket rágó traumák, és ez remélhetőleg a velük történtek feldolgozásában is segít. Az is kiderült az eddigi több száz bejegyzésből, hogy

nagyon sokak első szexuális zaklatásos élménye még bőven gyerekkorukból származik.

„10 évesen el akartam hívni a frissen megismert kis játszópajtásomat a térre, játszani. Oké, mondta ő, de kérjem el az apukájától. Apuka mondta, ha megfogom a farkát, elengedi.”

„13-14 évesen a vén trotty szomszédunk meg akart fogdosni a liftben és mondta, majd menjek át, ha a felesége nem lesz otthon.”

„12 éves voltam, amikor anyukámat látogattam meg a kórházban... A szomszéd ágyon fekvő 26 éves srác kérte, hogy segítsek neki lemenni a lépcsőn, a kertbe sétálni. A padhoz kísértem, ahol leültetett, simogatott és megcsókolta a szám…”

„12-15 éveskorom között a Margitszigetre jártam edzésre. »mutogatós bácsi« mindennapos volt.”

„Az első ilyen, amire emlékszem a metrópótló buszon történt, az Örsre mentünk egy osztálytársnőmmel, kb 13-14 évesek voltunk, ez már lassan húsz éve. Én éreztem, hogy valaki hátulról nekem dörzsöli magát, és behúzódtam a lépcső mögé, igyekeztem olyan kicsivé válni, amint lehet, de az osztálytársam nem fért oda, és csak arra emlékszem, hogy egyikünk sem szólt semmit, én csak számoltam magamban a perceket, hogy végre leszálljunk, két megálló volt összesen, de éveknek tűnt. Miután leszálltunk egyikünk sem szólt semmit, én örültem, hogy megúsztam, ő nem mondott semmit, aztán amikor elértünk hozzá, kifakadt belőle egy olyan sírás, amit nem tudott abbahagyni fél órán keresztül, az a valaki végig fogdosta és ő sem mert szólni. És egyikünk sem mert szólni ott.”

Lányok tömegeivel történik meg, ami Rowannal is megtörtént, hogy már kis tinédzser korukban iszonyatosan megalázó, megengedhetetlen, kibeszéletlenül és feldolgozhatatlanul maradó dolgok történnek velük.

Fényes nappal, az utcán. Előttünk.