23 év után ismét tömegmészárlás fenyegeti a tuszikat, csak ezúttal nem Ruandában, hanem a szomszédos Burundiban, ahol a népességet ugyanaz a két népcsoport

• az eredendően földműves hutuk;
  
• és az eredendően pásztorkodó tuszik
  

alkotják. A pásztorkodó és a földművelő népek érdekei hagyományosan ütköznek - az előbbiek vándorolnának állataikkal, így elkerülhetetlenül sértenék az utóbbiak birtokjogait.

Burundiban amúgy politikai jellegűnek indult az ellentét, Pierre Nkurunziza elnök tavaly úgy döntött, hogy két elnöki ciklusa után harmadszor is újrázna. Ez nyilván nem tetszett annyira a dinnasztikus törekvéseit rossz szemmel néző ellenzékének, akiket ezért Nkurunziza hívei módszeresen kínozni kezdtek:

az ENSZ hétfőn nyilatkozatban ítélte el Burundit az ellenzékiek elnyomásáért, adataik szerint legalább ötszáz ellenzékit öltek meg az elmúlt évben.

Ez az Economist szerint durva alulbecslésnek tűnik.

De ami ennél is rosszabb, hogy mostanra az ellentét etnikai színezetet vett: a rádiókban egyre többször bélyegzik a tuszikat csótányoknak,

pontosan úgy, mint 23 éve Ruandában.

Annak akkor nyolcszázezer ember lemészárlása lett a vége, a felhergelt hutu szélsőségesek primitív fegyverzetük - jellemzően machetékkel voltak felszerelve - ellenére megdöbbentő hatékonysággal irtották ki a tuszikat és a mérsékelt hutukat.

Ruandában azóta a tuszik az urak, ők most katonai kiképzésben részesítik a Burundiból átmenekülteket. Az ENSZ pedig a maga töketlen módján arra készül, hogy háromezer rendőrt küldjön az országba, de Burundi csak húsz, fegyvertelen "tanácsadót" hajlandó fogadni. (Via Economist)