Jaj annak az élelmiszer-multinak, amelynek valamelyik fontos termékéről elindul a szóbeszéd: nem egészséges! E-betű van benne! Nem teljes kiőrlésű! Gluténos laktózzal mérgezi a szervezetet!

A fogyasztói társadalom legelvetemültebb bio-freak része a hisztériáig képes fokozni saját magában bármit, amiől megrémül, akár van alapja ennek a parának, akár nincs. A gyorsan terjedő hisztéria szele pedig még az amúgy normális közönséget is megcsapja; még aki csak szökőnapon iszik meg néha egy-egy szénsavas üdítőt, az sem bírja nem érezni, ahogy a gyilkos foszforsav azonnal ráveti magát a fogzománcára.

És mennyire jellemző az emberi természetre, hogy miközben sokan a teljesen ártalmatlan E330-at (citromsav) próbálják kiűzni a reggeli joghurtból, fokhagyma-kapszula lánccal a nyakukban, sztívia-levelet füstölve egy svédkeserűvel a konyhaasztalra csepegtetett Grabovoj-számsor felett, más egyéb dolgokat, ha nem is nyelik le, de a legnagyobb nyugalommal vesznek a szájukba, naponta két-három alkalommal.

Például SLS-t.

Az SLS két dolgot is jelenthet. Ez az egyik:

Persze a fogkrémgyártók nem ilyen szárnyasajtós Mercedest darálnak a pasztába, hanem az angolul sodium-lauryl-sulphate, magyarul nátrium-lauril-szulfát nevű anyagot. Íme, a képlete: CH3(CH2)11SO4Na.

Ez a nátriumsó a szappanhoz nagyon hasonlóan viselkedő anyag, és pont arra is való a fogkrémben, amire a szappan fürdéskor a bőrön; hogy habozzon és tisztítson. Van viszont egy nagy előnye: nincs íze. Mármint saját íze nincs. Ellenben, ha összekenjük vele a szánkat, lesz bizony íze minden másnak utána, amíg át nem mossa a szánkat, el nem távolítja belőle az SLS-maradékokat az, amit eszünk, iszunk fogmosás után.

A reggeli narancslé ugyanis ettől az SLS nevű anyagtól lesz olyan hülye ízű. És ha esti buli előtt fogat mosunk, a welcome-pezsgőnek vagy az első pohár bornak is elképesztő bukét bír adni a fogkrém-maradék a szánkban.

Pedig nem mindig volt ám SLS a fogkrémben. Sőt, eleinte fogkrém se volt. Az ősembernek megtette egy gyökér vagy faágacska rágcsálása is fogtisztításra. A babiloniaknak egyik végén rojtosra rágott-koptatott fogtisztító pálcájuk volt, a pálca másik, hegyes végét fogpiszkálónak használták. Napóleonnak már lószőr fogkeféje volt, de fogkrémet még ő sem használhatott. Az ókorban finomra őrölt kagylóhéjjal, csontliszttel smirglizték simára a fogsort és egészen a XVIII. századig fogporral mostak fogat az emberek.

A modern fogkrémek összetétel alapvetően azonos. A paszta tömegének java részét a surolószer, porkeverék teszi ki, amely fizikai tisztítást végez. A fluorid ugyan lenyelve gigantikus mennyiségben ártalmas lenne, de jótékonyan segít a fogszuvasodás megelőzésében. Az SLS pedig a habzást segíti elő és a zsíros jellegű szennyeződést oldja. Meg elrontja az ételek ízét, persze.

De ez nem szükségszerű. Például a gyerekfogkrémekben jellemzően nincs benne ez a szappanos utóízű anyag. Aztán valahogy a felnőtté válás része lesz, hogy egyszerre csak fogmosás után mintegy kötelezővé válik, hogy nátrium kénsavval alkotott sóját kenegessük a szánkra belül és minden rossz ízűvé váljon az első falatok erejéig, ha történetesen nem sokkal fogmosás után ülnénk asztalhoz.

Van azért felnőtt-fogkrém is SLS nélkül. Ilyen például az 1976 óta készülő Zendium, amiben egy holland mikrobiológus (gyönyörű neve van: dr. Henk Hoogendoorn) kutatásainak eredményét felhasználva a szappanízt okozó adalékot inkább enzimek és fehérjékkel váltják ki, amelyek kordában tartják a szájüregben a fogszuvasodást okozó baktériumokat.

Van tehát SLS-mentes alternatíva. Csak nem sokan tudtak róla. Eddig.