Pár napja már bejártam a majdnem elkészült, de középen akkor még elkordonozott Moszkva Kálmán teret, amit ma, a végtelennek tűnő átépítés után végre teljesen megnyitottak. Most már minden részlet feltárult, íme a legjobb és legrosszabb dolgok az egyik legfontosabb fővárosi köztérről.

A 10 legjobb dolog a megújult Moszkva Kálmán téren

1.) Bravúrosra sikerült a középső rész burkolata

Ez volt az, amit az előzetes bejáráson, amikor ez a szektor még le volt zárva, nem lehetett érzékelni. A tér összes többi részét az elképzelhető leglehangolóbb, csehszlováklakótelep-szürke, nyomasztó, frissen is széthugyozott hatású térkő fedi. Mégsem lett itt térkőarmageddon, mert a közepén, a legnagyobb egybefüggő térrészt ügyesen oldották meg. A tekintetet vezető - sötétben majd állítólag világító - vonalak és a többféle színű, anyagú és textúrájú burkolat összjátéka pont annyira változatos, hogy érdekes legyen, de ne zavaróan tiritarka.

2.) A bódélabirintustól megszabadított tér szépen kiemeli a metróállomás épületét

Erről már írtam az első bejárás után is. A hatás most, a tér megnyitása után még erőteljesebb.

3.) Ameddig ki nem töröd a nyakad a csúszós burkolaton, olyan könnyen tudsz átvágni rajta, mint Tarlós István szolgálati autója egy csapat okvetetlenkedő bikiclistán

Szóval tényleg sokkal átláthatóbb és átjárhatóbb lett.

4.) Jól néznek ki a fa-üveg és fa-fém kombinációjú ülőbútorok

Szép a faanyag, jó az összjáték, érdekesek a formák. Kár, hogy a teret átszállóhelyként értelmező alapkoncepció miatt ezekből szándékosan keveset helyeztek el.

5.) Még saját, jellegzetes bútora is lett a térnek

Ez a tortaszelet alakú fa könyöklő. Szokatlan, egyszerű, de kellemes külsejű, és - kipróbáltam - tényleg jól rá lehet könyökölni és belehesszelgetni a vakvilágba.

6.) A rejtett poén

Ami egy ottfelejtett gördeszka. Ahogy ma ránéztem, eszembe jutott, hogy ezt már az előző bejáráson is itt láttam. "Nem lopták el???" - gondoltam éppen, és már majdnem megtapogattam, amikor rájöttem, hogy ez egy bronz gördeszkaszobor. A viccet az sem gyengíti, hogy a téren amúgy nyilván tilos a gördeszkázás.

7.) A Széll Kálmán lett Európa legszebben kidolgozott metálklipforgatási helyszíne

Mivel az új szökőkút nemcsak vizet, de vízpárát is képes kilövellni.

8.) Szabadban lehet mozgólépcsőzni

Ma még persze nem működött, de ez akkor is nagyszerű dolog.

9.) Felépült a Széll Kálmán Stadion

Vagyis a lépcsősen emelkedő találkozóhely. Ígéretes ötlet, kár, hogy a megnyitása napján esett az eső.

10.) A bringásoknak nem kell felszenvedniük magukat a dombra

Mert a bringautat átvezették az alagúton, így a Vérmező irányából érkezők szintkülönbség nélkül szelhetik át a teret.

A 10 legrosszabb dolog a megújult Moszkva Kálmán téren

1.) A tér legforgalmasabb részén lefektetett piros járófelület úgy csúszik, mint a jég

Kegyetlen, de igazságos módszert talált a főváros a tömegközlekedési járművek ülőhelyeit elfoglaló nénik problémájának megoldására: amelyik túléli az átkelést a Moszkván, az utazhat, a többi megy a levesbe. A középső térrész egyébként kifejezetten jól sikerült és látványos burkolatának pirosas és naracssárgás szektorai ugyanis - ezeket összepréselt színes kavicsréteg fedi - eső után úgy csúszik, mint a jég. Én személy szerint egyébként örültem ennek és percekig csúszkáltam önfeledten. Annak, aki kiskora óta szerelmes a fenékig befagyott pocsolyákba, a megújult Széll Kálmán tér egy folyamatos, boldog időutazás lesz abba a korba, amikor a tél még hideg évszak volt.

2.) Elfelejtették a térképeket

Az a városépítészetben nem járatos járókelőnek is azonnal nyilvánvaló, hogy az átépítéskor egy kérdésben világosan letették a garast: ez itt nem egy üldögélésre-téblábolásra tervezett link tér, hanem egy céltudatos átszállóhely, egy hatalmas tömegközlekedési csomópont. Vagyis akkor jó, akkor működik, ha a beérkező utasok a lehető leggyorsabban és zökkenőmentesebben képesek átszállni A járatról B járatra. A téren ehhez képest elsőre nem találtam egyetlen olyan térképet sem, ami azt mutatta volna meg, hogy melyik megálló hol van. Végül, miután körbejártam, a metróállomás üveg ajtóira ragasztva találtam pár A3-as méretű példányt belőle.

Ha már egyszer átszállóhely a tér, praktikus szempontból minden beérkező járat megállójában el kellett volna helyezni egy ilyen, az A3-asnál sokkal nagyobb méretű térképet. Ehhez képest sehol sincs ilyen, miközben Buda villamoshálózatáról és Budapest teljes közösségi közlekedési hálózatáról minden megállóba ki tudtak tenni 1-1 hatalmas grafikát.

3.) Kevés a járatinformációs tábla, ami van, az pedig túl kicsi

Az előző probléma unokatestvére, hogy túl kevés van a járatok beérkezési idejét mutató fényújságokból. Egész pontosan egy nagy központi példányt állítottak fel, durván a régi óra táján,

illetve egy jóval kisebbet a még nem üzemelő mozgólépcső tetejénél.

A téren körbejárva nyilvánvaló, hogy az lenne az átszállóbarát megoldás, ha minden beérkező járat megállójában, de minimum még néhány stratégiai ponton lennének ilyenek, hogy a beérkezők egypillantással eldönthessék, hogy szaladni kell-e, vagy akár egy újság beszerzésére is van még idő. Ez a nyilván a metrómegállóban lenne a legfontosabb, hiszen nyilván innen érkezik a legtöbb átszálló. Ehhez képest elsőre meghökkentem, hogy ott nem találok semmit.

Aztán jobban körülnéztem, és észrevettem, hogy a mozgólépcső tetejénél mégis futnak járatinformációk. Csak valami okból sajnos nem messziről szembeötlő fényújságon, hanem sokkal kisebb és csak közelebbről olvasható monitorokon. Ha valahová, ide jól jött volna egy, a kintihez hasonló tábla, hogy mire az utasok a mozgólépcső tetejéhez érnek, már pontosan tudják, hogy mennyire kell sietniük, és ne kelljen megállniuk információért. A tábla felszereléséhez ráadásul bőven meg is lett volna a hely.

A kinti, központi fényújság pedig lehetett volna nagyobb, hogy messzebbről is leolvasható legyen, ha már nem állítottak föl belőle többet.

4.) A használhatatlan hamutartók gusztustalan látványt nyújtanak

A téren eleve nagyon vegyes az utcabútorok színvonala, a mélypont egyértelműen a végtelenül ronda, a reménytelen szocializmus évtizedeit idéző szemetes. Íme:

De mégcsak nem is az a legnagyobb baj, hogy csúnyák és lehangolók, hanem az, hogy egy olyan hamutartót illesztettek a tetejükbe, ami utcai használatra nyilvánvalóan alkalmatlan, mivel eleve kis méretű, a miniálisan szükségesnek mondjuk az egytizede, ráadásul csak néhány lyukon át lehetne rendesen beléjük dobni a csikkeket.

Emiatt már most így néz ki szinte mindegyik:

5.) Több jó utcabútort is tönkretesz a kényszeres dizájnolás

Ebből a műfajból a kedvenceim a padok. Meglepően szép fából készültek, a formájukkal sem lenne baj, de mi indokolhatja, hogy csak középen van háttámlájuk?

Ez annak a fajta dizájnnak a mintapéldája, ami nem praktikus és szép dolgokat akar létrehozni, hanem olyanokat, amikről a vak is látja, hogy dizájtermékek. Ennek az égvilágon semmi értelme.

6.) Lagymatag lett az új Óra

Az egykori Moszkva legfontosabb kulturális öröksége az emblematikus óra, ami a mobiltelefon előtti korban Budapest talán legismertebb találkozóhelye volt. Az új, betonszobornak megálmodott órával igazából nincs nagy baj, csak éppen nem elég markáns vizuálisan.

Jellemző volt, hogy a tér közepére érve kapásból nem is vettem észre, csak kicsit később, amikor már azon morfondíroztam, hogy talán csak később fogják felállítani.

7.) A kényszeres háromszögelés ebben a mennyiségben nyomasztó

Elsőre is érteni, hogy ez egy nagyjáról háromszögletű tér, ezért ilyen alakú a metróállomás teteje. Meg a kiemelt ágyások. Meg az újonnan felhúzott épületek. Szinte minden ilyen. De ez egy szúrós, kényelmetlen, alapvetően negatív hangulatot árasztó alapforma, amiből sokkal is kevesebb is bőven elég lenne célozgatásnak.

8.) Szívszorítóan néz ki a félreeső sarokba száműzött régi szökőkút

Minél vidámabban fröcsköli a vizet, annál inkább ő lesz a köztéri szobrok Nemecsek Ernője, pedig nem is kicsi.

9.) A szemeteseknél csak a lámpák csúnyábbak

Jó hír viszont, hogy alig lehet észrevenni őket.

10.) Ez nem egy tér, hanem egy átszállóhely + egy autópálya + egy baromi széles járdaszakasz

Az egész átépítés-felújításban az a legrosszabb, hogy a megrendelőkben érezhetően fel sem merült, hogy ha már úgyis hozzányúlnak - ami most nyilván legalább ötven évig nem fog újra megtörténni - akkor rendesen át is gondolják, hogy mi is ez a Moszkva-Széll tér. Vagyis egyszerűen adottnak vették, hogy a Széll Kálmán egy átszálló csomópont, mert eddig is az volt és kész, majd az egész tervet ennek rendelték alá. Az új Moszkva így lényegében pont ugyanolyan, mint a régi Moszkva volt, csak sokkal szebbek a burkolatok, illetve eltakarították a bódékat és térközepi villamoshurkot. De a lényeg nem változott. A szándéka sem merült fel, hogy a Széll Kálmánból élhető, belakható, a környéken lakóknak örömet okozó városi tér legyen. A középső arénát meredek lejtők és egy nyolcsávos autópálya választják el az ember által lakott részektől. Plusz ott van a piac felőli oldalon, túl a kétszer négy sávon Kelet-Európa legszélesebb járdaszakasza. A tér közepéről a városi élet utolsó nyomait, a boltokat és a vendéglátóhelyet is kiradírozták.

Az Új Moszkva Kálmán tér olyan átszálló terminál lett, aminek nincs teteje.