Tétlenül nézték a bicskeiek, ahogy szétvernek egy menekültet

Feliratkozás a Járvány hírlevélre

Minden hétköznap elküldjük, amit a járványról tudni érdemes. Iratkozz fel, és vigyázzunk egymásra!

A cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Albert Ákos írta.

  • A színesbőrű Azizba két és fél éve belekötött két részeg Bicskén, majd darabokra törtek a fején egy lécet.
  • Mindezt több járókelő is végignézte, anélkül, hogy segítséget hívtak volna.
  • A két férfit hosszú hivatali eljárás után kedden ítélték el közösség tagja elleni erőszak miatt.
  • A menekültekkel kapcsolatos bírósági eljárások egyáltalán nem egyszerűek, a hivatalok most is megszenvedtek vele.

Az elefántcsontparti Aziz 2013 októberében a bicskei menekülttábor lakója volt, aki arra várt, hogy elbírálják a menedékkérelmét. Egy vasárnap úgy döntött, hogy bevonatozik Budapestre. Ez gyakori szokás a táborban: Budapest közel van, a menekülttábor lakói pedig 24 órás távollét esetén szabadon mozoghatnak az országban.

Aziz hajnalban indult el a vasútállomás felé, de csak a főtérig ért, ahol összetalálkozott egy magas, vékony és egy alacsonyabb, tömzsibb férfival. “Fekete ember, menjél vissza Afrikába” – mondta neki a magasabb, mire a tömzsibb behúzott neki egyet, majd még egyet. Aziz védekezett, majd menekülőre fogta, és elszaladt. Nem sokkal később azonban újra összefutott a két férfival, akik végül ájulásig verték egy kerítésléccel, sőt, más menekültekre is ráijesztettek, köztük egy kisgyerekes anyára.

Két és fél évig tartott, míg Aziz elverése ügyében ítéletet hozott a bíróság. Kedd délután a Bicskei Járásbíróság mindkét vádlottat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte közösség tagja elleni erőszak, súlyos testi sértés kísérlete és felfegyverkezve elkövetett garázdaság miatt. Az ügyet azért is érdemes közelebbről megnézni, mert a Magyar Helsinki Bizottság jogsegélyszolgálatnak ügyvédje szerint kirívó esetről van szó, az országban ugyanis egyáltalán nem gyakori, hogy a magyarok menekülteket verjenek. A hatóságok pedig megszenvedtek az üggyel, a menekültekkel kapcsolatos eljárások ugyanis nem egyszerűek.

Hat darabra törtek rajta egy lécet

  I. Ádám és P. Dániel a verést megelőző szombati éjszakán diszkóba mentek a főtér mellett lévő helyi sörözőbe. Jól felönthettek a garatra, az egyik felszolgáló szerint ugyanis egyiküket ki kellett támogatni az utcára hajnalban, amikor a hely már zárt. I. és P. azonban nem haza mentek, hanem a közeli Kossuth térre. Itt találkoztak végül a vasútállomásra igyekvő Azizzal.

A bicskei menekülttábor. Fotó: Magócsi Márton

Az nem derült ki a keddi tárgyaláson, hogy I. és P. hogyan viszonyult a menekültekhez. Az egyik tanú szerint gyakran mutatkoztak terepszínű ruhákban, arra azonban nem tudott válaszolni, hogy szkinhedek lettek volna, holott korábban a rendőrségen még azt mondta, hogy azok. A sértetteket a perben a Helsinki Bizottság ügyvédje, Győző Gábor képviselte, ő a tárgyaláson megjegyezte, hogy annak látja őket, ezt azonban a bíróság nem látta bizonyítottnak, a vádlottak pedig tagadták.

Győző szerint Bicskén annyira régóta áll a menekülttábor, hogy a helyiek hozzászoktak már a külföldiekhez, és attrocitások is csak ritkán fordulnak elő. Ennek némiképp ellentmond, hogy az egyik tanú azt mondta a diszkónak helyet adó szórakozóhelyről, hogy ott például nem látták szívesen a menekülteket, volt, hogy ki sem szolgálták őket, mert a magyar vendégek nem kedvelik őket.

A két vádlott férfi mindenesetre kitartóan üldözte Azizt. Az elefántcsontpartinak először ugyan sikerült elszaladnia előlük, később azonban visszamerészkedett, mert el akart jutni a vasútállomásra. Ekkor azonban már egy botot is vitt magával. Útközben azonban az egyik vádlott, I. Ádám újra ráugrott, dulakodni kezdtek, de Aziznak ismét sikerült elmenekülnie.

I. és P. azonban ezt nem hagyták annyiban, keresni kezdték, végül pedig kilyukadtak a vasútállomásnál, ahol rátaláltak Azizra, aki néhány másik afrikai származású menekülttel állt a peronon, de rajtuk kívül jócskán voltak helyiek is az állomáson. A két férfi itt újra rárontott Azizra. A bírósági itt több dologban is bizonytalan volt, a vád szerint I. és P. egy másik afrikait is bántott, ezt azonban nem találták bizonyítottnak.

Azt viszont igen, hogy Azizt jól helyben hagyták: egy kerítésléccel úgy megverték, hogy az hat darabra tört az ütések közben. A bíróság szerint lényegében a szerencsén múlt, hogy Aziz nem szenvedett súlyos sérüléseket, csak a feje és a háta sérült meg, bár ügyvédje szerint azóta is neurológiai problémái vannak. A verés közben Aziz el is ájult, és ráesett a vasúti sínre. Ez azért volt veszélyes, mert a pálya a hétvége ellenére is egy forgalmas vonalnak számított. Végül I. és P. húzták ki onnan, miután egyikük felkiáltott, hogy “nem vagyunk mi gyilkosok”.

Győző Gábor szerint mindezt rengeteg helyi nézte végig a peronról. Tétlenül. A többi afrikai – köztük egy kisgyerekes asszony – akkor már nem volt ott, ők beszaladtak a településre segítséget kérni, de senki sem segített nekik, pedig a kisgyerekes nő állítólag még egy boltba is bement. A rendőrséget végül az egyik helyszínen tartózkodó helyi hívta ki, a kiérkező rendőrök találtak rá az ájult Azizra, és mellette a két vádlottra. Akkor az afrikaiak bőröndjei – amelyeket a menekülés közben maguk mögött hagytak – és ruhái már szét voltak dobálva a peronon. Az egyik vádlott később beismerte, hogy ők dobáltak szét, de az csak később tűnt fel nekik, hogy a ruhák és egyéb személyes tárgyak, köztük az afrikaiak pénztárcái is kiszóródtak.

Még a verés napján kihallgatták

Az, hogy a bíróság eljusson oda, hogy mindezeket kimondja a kedden kihirdetett ítéletben, egyáltalán nem volt egyszerű. Ennek több oka is van, de mindenekelőtt az, hogy a menekültekkel kapcsolatos ügy láthatóan kifogott a magyar sértettekhez és magyar tanúkhoz szokott hivatalokon, ezt pedig a vádlottak védői ki is használták.

Fotó: Magócsi Márton

I. Ádám védője a per során többször is azzal érvelt, hogy az afrikai tanúk vallomásait ki kellene zárni a perből, azok ugyanis túlságosan ellentmondásosak ahhoz, hogy hinni lehessen nekik (például nem tudták egyértelműen leírni a támadókat, sőt, azt se, hányan voltak). Szerinte ugyanakkor ez csak a “külföldi tanúk” vallomásaira igaz, a “belföldi tanúk” szavahihetőségében megbízik.

Az ellentmondásokat tartalmazó vallomásokat az ügyész és a sértetteket képviselő ügyvéd is felemlegette, éppcsak teljesen már kontextusban. Szerintük ezek az ellentmondások a nyomozók tévedései és hibái miatt kerültek a vallomásokba. Az ügyész szerint ugyanis nem volt megfelelő tolmácsolás a rendőrségi kihallgatásokon. A tolmács angolról fordított, holott az afrikaiak a saját nyelvükön kívül a franciát beszélték még használhatóan. Az pedig senkitől sem várható el, hogy egy idegen nyelven kiigazodjon a rendőrségi kihallgatáson.

Győző Gábor szerint az is hiba volt, hogy a tanúkat és a sértetteket már a támadás napjának délutánján kihallgatták. Aziz például szerinte biztosan nem volt kihallgatható állapotban, mondta is, hogy rosszul volt a vallomástétel közben.

Még a tárgyalás előtt lelépnek

A vallomásokban szereplő összevisszaságokat a bírók rendszerint a tárgyalások során tisztázzák a tanúkkal. Ez a lehetőség azonban menekültek esetében nagyon ritkán jöhet szóba, a menedékkérők nagy része ugyanis csupán átmenetileg van az országban, és rendszerint még azelőtt továbbáll, hogy egyáltalán lezáródna a saját menedékkérelmi eljárása. A hónapokkal vagy akár évekkel később zajló tárgyalásokra így szinte biztosan beidézhetetlenné válnak, így volt ez a jelen eset tanúival is.

Ennek a bicskei esetnél konkrét következményei is voltak. A vád szerint a vasútállomáson nem csak Azizt, hanem egy másik, afrikai származású menekültet is bántottak a vádlottak. Ennek a menekültnek a sérüléseiről azonban nem készült orvosi látlelet, mert a férfi soha többet nem jelentkezett a számára egészségügyi szolgáltatást nyújtó debreceni menekülttáborban. A tárgyalásra szintén nem ment el, így a zűrzavarosnak tűnő tanúvallomását sem tisztázták, az ő bántalmazást pedig később a bíróság nem is tartotta bizonyíthatónak.

Az egyedüli afrikai származású tanú, aki megjelent a tárgyaláson, az maga Aziz volt. Ő ugyanis időközben oltalmazotti státuszt kapott Magyarországon, így kivárta a nyomozás végét. Jellemző azonban, hogy még az ő esetében is csak kevésen múlott az, hogy megjelenjen a bíróság előtt.

Az ügy tárgyalása ugyanis a Bicskei Járásbíróság leterheltsége miatt közel egy évvel a nyomozás lezárulta után kezdődött, addigra pedig már Aziz is elköltözött Magyarországról, mondván, hogy külföldön jobban boldogul. Így külön vissza kellett utaznia Magyarországra a tárgyalásra, hogy vallomást tegyen.

Ez egy emberi gesztus

Az eljárás során a vádlottak beismerték, hogy a vasútállomáson megverték Azizt, azt azonban nem, hogy ők kezdték volna a dulakodást a parkban, pláne hogy azért, mert Aziz színesbőrű. A védelem álláspontja szerint a két fiatal férfi csupán azt vetette oda a mellettük elsétáló Aziznak, hogy “óóóó Afrika”, és valójában ő kezdte a verekedést. Sőt, ügyvédje hangsúlyozta, hogy I. Ádám maga is súlyos, maradandó sérülést szerzett a dulakodásban, amikor eltört a kisujja. Az viszont, hogy az ujjsérülése maradandó nyomot hagyott, csak egy évvel az eset után derült ki, azután, hogy I. megkapta a vádiratot, ugyanis csak akkor ment el röntgenvizsgálatot csináltatni az ujjáról.

A bíró az ítéletben a védelem állításainak nagy részét nem fogadta el, a vádlottak azonban még így is jól jártak. A vádiratban szereplő tényállás alapján akár 12 évet is kaphattak volna, a második sérült bántalmazását azonban nem sikerült rájuk bizonyítani, annak a védői érvnek pedig helyt adott a bíró, miszerint a vasútállomáson már nem azért bántotta a két vádlott Azizt, mert színesbőrű, hanem azért, mert bosszút akartak állni rajta, amiért korábban vissza merészelt ütni, és ennek következtében I-nek eltört az ujja.

Végül I. Ádámot két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíró, P. Dánielt pedig 1 év, nyolc hónapra. A védelem elégedett volt, nem nyújtottak be fellebbezést, tudomásul vették az ítéletet. Az ügyész gondolkodási időt kért, de ha ennek letelte után sem fellebbez, akkor az ítélet jogerőre emelkedik. Győző Gábor, a sértetti képviselő azt mondta, nem elégedett, szerinte a vasútállomáson elkövetett bántalmazást szintén közösség tagja elleni erőszaknak kellett volna kimondani.

A vádlottak az utolsó szó jogán azt mondták, megbánták a tettüket, az eljárás során pedig kártérítést is felajánlottak az afrikaiaknak, amiért bőröndjeik szétdobálása után eltűnt a pénzük. A megbánásukkal viszont a bíró nem volt elégedett, szerinte az számított volna igazán, ha ezt Aziznak mondják el, még akkor, amikor jelen volt a tárgyaláson. P. erre azt mondta, nem tudta, hogy ilyet lehet. “Ilyet mindig lehet, ez egy emberi gesztus” – mondta a bíró.

444 MAKRO a Kör tagjainak

A 2018‑as választások titkos tárgyalásainak története.

Megnézem
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.