Kinyitották a kaput, és küldték a kutyákat

Téved, ha azt hiszi, hogy a határra vezényelt magyar egyenruhások dolga az, hogy védjék a kerítést, az azon mégis átjutókat pedig összefogdossák, őrizetbe vegyék, és eljárást indítsanak ellenük. Sokakat szó nélkül visszazavarnak Szerbiába, és nem válogatnak az eszközökben: gumibottal, sprével, kutyákkal kergetik a menekülteket.

“Már hét kilométerre eljöttünk határtól, amikor elkaptak a rendőrök. Buszba ültettek, és visszavittek a kerítéshez. Kinyitották a kaput, és küldték a kutyákat meg a sprét, és mutatták, hogy futás. Spréztek, volt, akire gumibottal is ráütöttek” – Mehbvu és társasága hanyatt-homlok menekült vissza Szerbiába pár nappal ezelőtt. A kapu, amin keresztül visszazavarták, nem a hivatalos határátkelőnél volt, hanem az egyik kis ajtónál az erdőben, amit a kerítésbe építettek be. A 35 éves pakisztáni férfi azóta Szabadkán dekkol, nem tudja, mihez kezdjen. Azt mondja, jó egy hónapja indult otthonról, hogy Európába jusson. Nyolc napig várt arra, hogy bejusson magyar területre a tompai tranzitzónánál, de hiába. “Csak a családokat engedik be, az egyedüllló férfiak mindig hátrébb csúsznak a listán” – mondta angolul.

A tizenéves fiúk a spréből kaptak előző este. | Fotó: Hajdú D. András

A szabadkai buszpályaudvar szebb napokat is látott épülete előtt szerdán dél körül csak néhány, többnyire megviselt ruházatú európai uniós menedékre vágyó ember lézengett. A többség az onnan pár kilométerre, a város határában fekvő szennyvíztelep melletti menekülttáborban van, amit a szerb bevándorlási hivatal üzemeltet. Sokan csak este jönnek ki. Akkor, a menekültekkel foglakozó segélymunkások szerint felbolydul az állomás, és sorra húznak el a taxik a szerb-magyar határ irányába: 200-250 euró a fuvar a körülbelül 15 kilométerre fekvő kerítéshez.

Akikkel beszélgettünk, abban reménykedtek, hogy ha átjutottak a magyar oldalra, akkor elkapják, és ugyan egy időre bezárják, de aztán elengedik őket, és továbbmehetnek Európa gazdagabb országai (Németország, Hollandia vagy Franciaország) felé. Úgy tűnik, nincsenek tisztában azzal, hogy bűncselekménynek számít, ha a kerítést átvágva lépnek be az országba. Volt olyan, aki Mehbvuékhoz hasonlóan járt. Ők nem jutottak messzire a kerítéstől, mert megálltak, és megadták magukat a rendőröknek, hátha elviszik őket őrizetbe. Nem ez történt.

Visszazavarták őket is az egyik kiskapun át – állítja Abdulmedzsid, aki Franciaországba szeretne eljutni. Azt mondja, legalább két rendőrkutyát látott, akikről levették a szájkosarat is, de a számukban nem biztos, mert amikor lefújták őket gáz- vagy paprikasprével, csak homályosan látott, aztán futott vissza Szerbiába. Egy kabátot is mutatnak, rajta kisebb szakadások, a kutyák fogaitól vagy karmaitól – mondják.

A kutyák szaggatta dzseki. Fotó: Hajdú D. András

Három fiatal is itt őgyeleg a buszállomás büféje közelében, nem beszélnek angolul, de az egyik segélymunkás segít tolmácsolni. A 13-15 éves fiúk kedd éjszaka próbáltak átjutni, ők a paprika- vagy gázspréből kaptak, amikor megpróbáltak átjutni a kerítésen, és visszazavarták őket. Ruhájuk megviselt, elcsigázottak.

Szalih szíriai, valaha egy bankban dolgozott. Ő pár napja próbált illegálisan átjutni a határon, sikertelenül. A kudarc emlékét még egy darabig magán viseli: oldalán virsliméretű véraláfutás mutatja, hol kapott egy ütést gumibottal valamelyik magyar egyenruhástól. Azt mondja, lehet, hogy megint megpróbálja. A verés nem ujdonság neki, két és fél hónapja Macedóniában is megverték Idomeninél.

A gumibot nyoma Fotó: Hajdú D. András

Sokan annak ellenére is próbálkoznak, hogy nagyon rossz hírük van a magyar egyenruhásoknak, ijesztő történetek járnak szájról-szájra. Több menekült is emlegetett egy kisfiút, akinek az arcát és a combját harapta meg egy rendőrkutya. Úgy tudjuk, a fóti táborban is van egy kiskorú menedékkérő, aki kutyaharapást szenvedett az arcán, feltehetően egy ilyen alkalommal. Ezügyben megkerestük e-mailben a Bevándorlási és Állampolgársági hivatalt, amint válaszolnak, frissítjük a cikket.

Találkoztunk olyan nővel a tompai tranzitzóna előtti szedett-vedett sátortáborban, akit a lábszárán harapott meg egy kutya, amit magyar egyenruhások – nem világos, hogy rendőrök, katonák vagy polgárőrök – uszítottak rájuk. A nő azt mondta, hogy illegálisan lépték át a határt, volt, ahol nyakig gázoltak a vízben, aztán észrevették őket, és rájuk küldték a kutyákat, szájkosár nélkül. A fiatalok elszaladtak, de ő nehezebben mozgott, és ezért rátámadt az egyik állat. Aztán gumilövedékkel is rálőttek, a tomporán találták el.

A bal lábszárára fogott rá a kutya Fotó: Hajdú D. András

Ezeket az állításokat nehéz leellenőrizni, de a látható sebesülések árulkodók, és az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága) minap kiadott jelentésében is több száz hasonló esetről számolt be (erről itt olvashat bővebben). A gyakorlat ugyanakkor nem következetes, vannak, akiket őrizetbe vesznek. A Police.hu-n közzétett adatok szerint szerdán például 73 embert fogtak el tiltott határátlépés miatt.

Durvák a magyar határra vigyázók, és erről egyre többen számolnak be a menedéket keresők közül, de van pozitív tulajdonságuk is – modja az egyik, a bolgár határt is megjárt segélymunkás, akivel több helyszínen is összefutottunk Szabadka környékén. Szerinte a bolgár határon is hasonló dolgok történnek, csak az ottani rendőrök a verésen kívül még a menedéket kereső emberek értékeit: mobiljaikat, pénzüket is elveszik. “Kemények, a magyar rendőrök, de legalább nem lopnak.”

Fotó: Hajdú D. András

A lábszáron harapott nő most abban reménykedik, hogy a tranzitzónán keresztül be tud jutni Magyarországra. Egy kis csoport nő körében üldögél egy hevenyészett sátorban. Ez a tranzitzóna az egyik (a másik a röszkei határátkelő mellett van), amit a magyar kormány állított fel. Azért hozták létre, hogy aki menedékkérelemet szeretne beadni, annak legyen lehetősége ezt jogszerűen megtenni a határon, és ne a zöldhatáron vagy csempészekkel próbálkozzanak bejutni. A körülmények azonban magyarázatot adnak arra, miért próbálkoznak sokan mégis inkább a kerítéssel.

Az ügyintézés rendkívül lassú. A várakozók elmondása szerint egy zónában naponta csak 15 embert engednek be a kerítés magyar oldalán álló konténerekbe. Ez a 15 ember jellemzően két (6-7 tagú) családot és egy-két egyedülálló menedékben reménykedőt jelent. Az afgán, iráni és pakisztáni eredetű nők közül volt olyan, aki húsz napja várt arra, hogy végre meghallhassa a nevét a kora reggeli névsorolvasáskor. Van ugyanis egy lista, ahonnan felolvassák a neveket, de az nem világos, hogy mi alapján rendezik sorba a neveket. A fiatal férfiak például rendre azt veszik észre, hogy hátrébb szorulnak a listán, mert a családokat előbbre veszik.

Sokan nem merik elhagyni a tábornak semmiképp nem nevezhető, eldobált szeméttel szegélyezett sátortelepet, attól tartanak, hogy lemaradnak arról a pillanatról, amikor a nevüket felolvassák. Ez jellemzően reggel hat és nyolc között szokott történni, a szíriai Mohammed szerint. Azt mondja, hogy aki arra számít, hogy aznap bekerülhet (mert például már a lista elején van), már hajnali ötkor talpon van. A férfi éppen telefonját tölti egy kisboltnál, a sátraktól jó 600 méterre. Sokan üldögélnek az árnyékban, és várják, hogy legyen elég delej a telefonakkujukban.

Fotó: Hajdú D. András

A telepen, ahol százak tanyáznak, ugyanis nincs semmi ilyesmi, csak néhány mobilvécé és egy csap. Onnan vesznek vizet ott mossák a szennyest, az elfolyó víz opálos kis érként folyik egy valamikori vámmentes bolt elhagyatott épülete felé, sarassá áztatva a tranzitzóna bejératához vezető ösvényt. Egy segélyszervezet alkalmanként egy teherkocsiban kialakított mosdóval biztosít tisztálkodási lehetőséget, segélyeket, ételt is osztanak.

A várakozás és a bizonytalanság feszültsége látszik a tábor lakóinak arcán, és konfliktusokat is szül. Miközben a gyerekek önfeledten szüretelik az ágakra mászva a közelben álló eperfa terméseit, néhány nő arról beszélt az Abcúgnak, hogy arab férfiak önkényesen kijelentették, a tábor csak az araboké, az afgánok és mások nem mehetnek oda. Ők azért tartanak ki, mert már ott voltak korábban, és abban reménykednek, hogy 1-2 napon belül sorra kerülnek.

Az azonban még semmire sem garancia, ha átjutnak a magyar oldalra, bármennyire is reménykednek benne. A Tompánál és Röszkénél beengedett napi harminc ember közül jó, ha öten megkaphatják a menedékjogot.

Szüret az eperfán Fotó: Hajdú D. András

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.