Az osztrákok legyőzése után szombaton este hatkor Izland ellen folytatja a magyar válogatott az Európa-bajnokságon. Íme öt tényező, ami miatt bizakodhatunk.

1. Szalai válláról mázsás teher szakadt le

A futballszerető magyar közönség – mely kedd óta exponenciálisan növekszik – nem kényeztette el biztató szavakkal az elmúlt időszakot egyre nyomasztóbb gólcsendben töltő csatárt, aki azonban a kétkedőknek csattanós választ adott arra, miért is bízik benne rendületlenül Bernd Storck. A bödéző szurkolókat gólja után keblére ölelő Szalai 550 keserű napot adott át a múltnak, melyben saját bevallása szerint az volt a legkeményebb dió, hogy higgyen a képességeiben. Szombaton várhatóan egy sokkal felszabadultabb játékos próbálja majd összezavarni az izlandi védelmet.

A papírforma szerint Izland a legkönnyebb ellenfelünk – ám az érzés kölcsönös. A Portugália ellen kőkemény védekezéssel kiharcolt döntetlen után az északiaknak feltétlenül győzniük kell, s joggal gondolhatják – még úgy is, hogy Ausztriát legyűrte csapatunk –, hogy ezt ellenünk a legkönnyebb elérniük. Nem tölthetik tehát Halldórsson kapuja elé gubózva mind a 90 percet, s vélhetően nem csupán 4 (!) kapura lövésre vállalkoznak majd – ez kedvezhet a jól kontrázó magyar együttesnek.

Portugália ellen átlagosan tízből négy passzt nem tudtak eljuttatni a társakhoz az izlandiak – akadt, aki ezt is alulmúlta, a csatárpozícióban Sigthorsson labdái kétharmadát adta el. Ezzel mindaddig nincs is nagy gond, amíg egy csapat alapvetően a saját térfelén próbálja kihozni magából a maximumot, – szerel, felszabadít, blokkol –, ám amint támadásra kényszerül a gárda, problémák jelentkezhetnek. A magyar csapatban Gera Zoltán és Nagy Ádám igazi specialistái annak, hogy a középpályán elcsenjék a játékszert, majd fordítsanak egyet a keréken s offenzívába kezdjenek – erre több példát is láthattunk az Ausztria elleni meccsen.

Portugália 26 lövéséből 10-et Cristiano Ronaldo vállalt magára, rajta kívül még Nani próbálkozott többször, de nagy meglepetést nem okoztak senkinek, alapvetően a háromszoros aranylabdásra volt kihegyezve a játékuk. A magyar válogatottban nincs ily mértékben kitüntetett személy, így talán könnyebben húzhatunk váratlant. Szalai Ádám és Kleinheisler László – akikkel kapcsolatban egynéhány külföldi újságíró egészen elragadtatta magát, s a Barcelona MSN-jéhez hasonlította összjátékukat – bizonyára több izlandi tekintetét is magára vonja majd, ám mellettük Dzsudzsák Balázsra, Németh Krisztiánra és Gera Zoltánra is oda kell figyelniük. Abban bízhatunk, hogy a kitámadás szükségszerűsége, s a megosztott figyelem együttesen a mi malmunkra hajtja majd a vizet a talán ezúttal kevésbé szervezetten védekező csapat ellen.

Aggodalmaskodó hangok csendültek fel, melyek szerint az első, győztes mérkőzés utáni eufóriában esetleg elemelkedünk a talajtól – bár ezt a Vélodrome megviselt gyepszőnyege nem bánná, az ilyen hozzáállás káros hatással lehet a koncentráltságra. Az is megfogalmazódott, hogy úgy mehetünk neki Izlandnak, mint Alabáék nekünk, azaz a fix győzelem magabiztosságával, melyből kifolyólag könnyedén úgy járhatunk, mint az a bizonyos zsíros kenyér. Azonban ha valaki, Storck képes lesz ezen a világon tartani a csapatot: a Dárdai munkáját ilyen szempontból is folytató német szakember pszichésen sokat tett a válogatott fejlődéséért, látszólag megszabadította őket az évtizedes tehertől: ezek után éppen a diadalittasságból ne tudná kijózanítani Guzmicsékat?

Ha még több hírt keresel az Európa-bajnokságról, nézz át a Goal.com-ra is.