Bernd Storck magyar szövetségi kapitány, és segítője, Andy Möller hosszú interjút adott a német futballszaklap, a 11 Freunde újságírójának.

Az interjú persze egyik oldalról - mint minden edzői interjú - szükségszerűen tele van futballközhelyekkel, de közben érdekes megállapításokat is tesznek a magyar futballal, és általában az országban uralkodó mentalitással kapcsolatban.

Möller és Storck elmagyarázzák a német olvasóknak, miért nagy dolog, hogy Magyarország egyáltalán kijutott az EB-re: 30 éve nem jártunk nagy futballtornán, 44 éve Európa-bajnokságon, miközben

a csapat teljes piaci értéke legalacsonyabb mind közül Franciaországban

- az értékbecslések szerint a játékoskeret kevesebbet ér, mint Albánia vagy Izland legjobbjai. Storck szerint Magyarországon sokan meg vannak győződve arról, hogy könnyű csoportot kaptunk, és papíron is jobbak vagyunk mind Izlandnál vagy Ausztriánál, holott például az osztrák keretben 23-ból 22 játékos edződik külföldön, és az északi csapatnál is hasonló az arány.

Ezzel szemben a magyar keretben sok a hazai játékos, miközben a topcsapatok - Ferencváros, Videoton - tavaly már az Európa Liga selejtezőkörében kizuhantak a versenyből.

A kapitány sokat beszél a mentalitást érintő problémákról - és nem is annyira, vagy nem is csak a játékosokra utal, inkább a magyar közvéleményre. Storck szerint például általános vélekedés magyar futballberkekben, hogy a játékosok nem mozognak eleget és lassúak, pedig tesztek azt mutatják, hogy valójában simán felveszik a versenyt akár a németekkel is. Amikor erre a riporter visszakérdez, hogy de sprintekkel nem lehet meccset nyerni, Storck azt feleli:

"Nem erről van szó, hanem a pozitív és győztes gondolkodásról, az önbizalomról."

Möller ezt az 1996-os EB példájával erősíti meg, amit az ő vezetésével nyertek meg Angliában a németek, pedig egyáltalán nem voltak ott az esélyesek között.

Möllert a norvégok elleni pótselejtező előtt hozta Magyarországra Storck, és ekkor szervezte át teljesen a csapat körüli stábot. A másodedző mellett új kapusedző is jött a csapathoz, Holger Gehrke, aki Király Gáborral kezdett dolgozni. Irtó kockázatos lépés volt ez két döntő lépéssel az EB előtt, de bejött: a magyarok magabiztos meccseken, 3-1-es összesítéssel jutottak ki a tornára.

Möller elmeséli, hogy a norvég meccs előtt egy egész álló napon keresztül elemezték a videón a norvégokat és saját játékosaikat. Ekkor kérdezte tőle először Storck, mit gondol a klubcsapatában is mellőzött Kleinheisler Lászlóról. A kapitány mesél arról is, mennyien kérdezték tőle hitetlenkedve, tényleg őt akarja kezdetni Oslóban, egy ilyen fontos meccs előtt. Aztán persze ő lőtte a győztes gólt.

- Szkeptikusnak tűnnek a magyarok.

- Futball tekintetében semmiképp sem nevezném bátornak, vagy előremutatónak a közeget. Ezt érezni a játékosokon, akiknek újra és újra a fejükbe kell verni, hogy merj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél szemébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled.

- Honnan ez a félelem?
- Talán túl hosszúak az árnyékok. Nézz körül Budapesten: Puskás Ferenc köszön vissza mindenhol. Még sört is neveztek el róla. A sikerek hatalmasak, a hagyományok tiszteletreméltóak, de ez bénítóan is tud hatni.

Sokat beszélnek a kishitűségről. A norvég meccsek előtt például állandóan azt hallgatták, hogy kéne döntetlenre játszani kinn. Aztán az 1-0 után azt, hogy kéne megúszni a hazai meccset. És nagyon unták.  

Storck szerint nagy probléma az is, hogy a klubok nem bíznak a fiatal játékosaikban, több csapatnál nem fordítanak kellő figyelmet az utánpótlásra, ezért a stáb keresztülvert a szövetségen egy olyan módosítást, amely premizálja az egyes klubokat, ha szerepeltetik az U20-as játékosokat.

Gond van persze az NB1-el is. A színvonal alacsony, a nézők kevesen vannak, mert a többség vagy elfordult a szövetségtől a szigorú beengedési procedúra miatt, vagy drágálja a jegyárat, és inkább tévén nézi a meccseket. Storck örül, hogy egyre több német kolléga dolgozik az országban, és dicséri a Ferencváros edzőjét, Thomas Dollt, mert ő az egyetlen, aki komoly teljesítmény-teszteket készíttet a játékosaival.

Külön köszönetet mond továbbá elődjének, Dárdai Pálnak, aki mellett U20-as trénerként és sportigazgatóként dolgozott, és aki rengeteg tanácsot adott neki, amikor átadta számára a válogatott irányítását.

Az edzésmódszerekről is mesélnek. Möller is elmondja Storckról, amit a szövetség környékén többen elmeséltek, hogy az edző gyakorlatilag 24 órán keresztül dolgozik, folyamatosan csak a következő feladatra koncentrál. A másodedzőt néha akár éjjel is felveri, ha épp akkor jut eszébe egy új taktikai variáció.

A kapitány elmondja azt is, hogy a szakmai tudása nagy részét Jürgen Röber mellett szedte össze, aki alatt 14 évig dolgozott Bundesliga-csapatoknál. Másodedzőként két dolgot tanult meg egy életre.

Az egyik, hogy az ellenfelet nem lehet eléggé kielemezni. A válogatott játékosai ma is minden mérkőzés előtt játékosokra lebontott, részletes elemzéseket kapnak kézhez, a riválisok gyengeségeinek és erősségeinek kiemelésével. Egy komplett mérkőzéstervet dolgoz ki a stáb, hogy milyen alakzatban vívja meg a meccset a csapat, és milyen eredmény alakulására miként reagál majd.

A másik, a csapategység. A stáb odafigyel arra, hogy olyan pályán kívüli programokon vegyenek részt a játékosok, amelyek erősítik az összetartást. Az edzőtábor idején is szakítottak időt múzeumlátogatásra, vagy akár csak egy dunai hajózásra, hogy a pályán kívül szabadidőt is töltsenek együtt a játékosok. (11 Freunde)