Amerikai, izraeli, litván és kanadai régészek tárták fel azt az alagutat, amit a Ponaryban végrehajtott tömegmészárlás helyszínéről vezetett el. Itt zajlott a holokauszt egyik legbrutálisabb kivégzéssorozata, 1941 augusztusától kezdve közel 100 ezer embert gyilkoltak meg a náci alakulatok. 70 ezer zsidót, 20 ezer lengyelt és nyolcezer oroszt.

A Vilnius közelében található erdőnél ásványkincs-feltárásra használt radartechnológiákkal vizsgálták át a régészek a talajt, így akadtak az alagút nyomára. Ezzel a módszerrel nem kellett konkrét ásatásokat végezniük, így nem bolygatták fel az ott meggyilkolt emberek sírhelyét.

A régészek és történészek szerint az alagút 1944-ben készülhetett, olyan zsidó rabok ásták, akiket a stutthofi koncentrációs táborból szállítottak át ide és az volt a feladatuk, hogy tömegsírokat ássanak és oda rejtsék az elégetett csontvázak maradványait, hogy így fedjék el a nácik által elkövetett terrort az egyre közelebb kerülő szovjet csapatok elől.

Mivel tudták, hogy meg fogják ölni őket a feladat végeztével, ásni kezdtek egy alagutat abból a gödörből, ahova a testeket kellett vinniük. Három hónapig tartott, kanalat és a kezüket használták az ásáshoz.

1944 április 15-e éjszakáján negyven rab indult el a 34 méter hosszú alagúton. A náci őrök viszont kiszúrták a szökési kísérletet és utánuk indultak. 12 ember élte túl a szökést, ennyien tudtak elmenekülni, közülük 11 élte túl a háborút. A foglyok szökésének története eddig is ismert volt, most az alagút lett meg, amin keresztül ezt végrehajthatták. (BBC)