Az ember, aki egy szál bankkártyával hódította meg Horvátországot!

Emlékszem, amikor a rendszerváltás után formálódó új világban szép lassan kezdett menetrendszerűvé válni a horvát tengerparti nyaralás. Még autóstérképen tervezgettük az utat, adtuk és kaptuk a tippeket, mikor merre érdemes menni, hogy elkerüljük a dugót, hónapokkal indulás előtt megnéztük az útlevelet, hogy biztosan érvényes legyen - és persze váltottuk a pénzt. Először a dínárt, később a kunát, és ha Szlovénián keresztül mentünk, némi tolárt is, külön kiszámolva, hogy elég legyen oda-vissza a fizetős útszakaszokra. Amikből akkor még korántsem volt ilyen sok és széles és kényelmes, mint most.

Az előkészületi szertartások közül sokunknak alaposan beégett néhány régi dolog. Én még 2016-ban sem szívesen indulok el útlevél nélkül, nehéz elfogadni, hogy egy plasztikkártya elég a határokon való átkeléshez. És egy másik plasztikkártya mindenhatóságát sem könnyű elfogadni: valamennyi kunát és némi eurót még mindig el szoktam menni váltani indulás előtt. Pedig ez mekkora hülyeség!

A kápét elfelejthetjük, ha nyaralni megyünk

Hiszen még az Európai Unió teljes területén érvényes személyi igazolványnál is megbízhatóbb egy olyan kártya, amit egy földrajzilag sokkal kiterjedtebb szervezet, mondjuk a Mastercard bocsátott ki. Egy Maestro vagy MC-kártyát szinte mindenhol elfogadnak, de ha valahol mégsem kell egy hülye boltosnak vagy éttermesnek, hát mindenhol akad ATM, ahol vehetünk fel vele készpénzt, helyi valutában. Ezt aztán a retrográd vállalkozó képébe vághatjuk a nyamvadt árujáért, ha már annyira kell az a vacak nekünk, amit ajánlgat.

Igazából ma már nem az a macera, ha kártyára alapozzuk a nyaralást, hanem ha kápére. Ellopják. Na jó, nem lopják el, de végig rettegünk, hogy ellophatják. Bukhatunk a váltáson. Bár több cikkben is olvastam, hogy nem biztos, hogy jobban járunk, ha külföldön kártyával fizetünk itthon váltott valuta helyett, én például úgy jártam, hogy itthon a hipermarket pénzváltójában eladási áron 48 forintért vettem meg egy kunát, aztán, amikor már kint az adriai napsütésben a TOMMY-ban, KONZUM-ban vagy STUDENAC-ban kártyával fizettem, 44 forintos árat számoltam ki kunánként a banki bizonylatból. Amit fizetés után megnyugtató SMS-ben kaptam: igen, tényleg csak annyit fizettem, amennyit kellett. Még egészen röhejes összegű fizetéseket is egyszerűbb és kellemesebb így intézni (feltéve persze, hogy a számlavezető bank nyújt ilyen szolgáltatást):

Ha készpénzzel fizetek, nem jönnek ilyen szép üzenetek és az árfolyam sem feltétlenül olyan kedvező

A benzinkutakon is egyszerűbb a fizetés kártyával. Nem kell nézegetni a sok idegen fazont a pénzeken, ha nagyobb címlettel fizettünk, hogy helyesen adott-e vissza a kutas. Ha pedig kisebb összegű fizetéseket intézünk, az érintős PayPass is pont olyan pofonegyszerűen megy, mint itthon.

Igazi bónusztrekk az egyszerűbb, olcsóbb turistáskodás mellé hazafelé a sztrádán Zágrábnál kártyával fizetni. Itt ugyanis a kártyával fizetőknek külön sávot választottak le még kilométerekkel a kápés és elektronikus dobozzal fizetős kapuk előtt - és ezen a sávon rendszerint még szombat délutánonként is tempósan lehet hasítani, így a horvátországi autós túrák legkellemetlenebb eseménye, az araszolós dugó esélye is drasztikusan lecsökken. Íme, Google Street View-n a Pont Ahol Meg Lehet Úszni A Szívást:

4 kilométerrel az autópálya vége előtt, Split felől érkezve Zágrábhoz nem csak a komfortosabb fizetés miatt érdemes kisorolni balra, ha dugó van, nekünk meg van bankkártyánk

Hajrá, magyarok, eredjetek, hódítsátok meg a tengert - elég hozzá egy bankkártya, meglátjátok. Csak fedezet legyen - a többit megvesszük!

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.