Emlékszem, amikor a rendszerváltás után formálódó új világban szép lassan kezdett menetrendszerűvé válni a horvát tengerparti nyaralás. Még autóstérképen tervezgettük az utat, adtuk és kaptuk a tippeket, mikor merre érdemes menni, hogy elkerüljük a dugót, hónapokkal indulás előtt megnéztük az útlevelet, hogy biztosan érvényes legyen - és persze váltottuk a pénzt. Először a dínárt, később a kunát, és ha Szlovénián keresztül mentünk, némi tolárt is, külön kiszámolva, hogy elég legyen oda-vissza a fizetős útszakaszokra. Amikből akkor még korántsem volt ilyen sok és széles és kényelmes, mint most.

Az előkészületi szertartások közül sokunknak alaposan beégett néhány régi dolog. Én még 2016-ban sem szívesen indulok el útlevél nélkül, nehéz elfogadni, hogy egy plasztikkártya elég a határokon való átkeléshez. És egy másik plasztikkártya mindenhatóságát sem könnyű elfogadni: valamennyi kunát és némi eurót még mindig el szoktam menni váltani indulás előtt. Pedig ez mekkora hülyeség!

Hiszen még az Európai Unió teljes területén érvényes személyi igazolványnál is megbízhatóbb egy olyan kártya, amit egy földrajzilag sokkal kiterjedtebb szervezet, mondjuk a Mastercard bocsátott ki. Egy Maestro vagy MC-kártyát szinte mindenhol elfogadnak, de ha valahol mégsem kell egy hülye boltosnak vagy éttermesnek, hát mindenhol akad ATM, ahol vehetünk fel vele készpénzt, helyi valutában. Ezt aztán a retrográd vállalkozó képébe vághatjuk a nyamvadt árujáért, ha már annyira kell az a vacak nekünk, amit ajánlgat.

Igazából ma már nem az a macera, ha kártyára alapozzuk a nyaralást, hanem ha kápére. Ellopják. Na jó, nem lopják el, de végig rettegünk, hogy ellophatják. Bukhatunk a váltáson. Bár több cikkben is olvastam, hogy nem biztos, hogy jobban járunk, ha külföldön kártyával fizetünk itthon váltott valuta helyett, én például úgy jártam, hogy itthon a hipermarket pénzváltójában eladási áron 48 forintért vettem meg egy kunát, aztán, amikor már kint az adriai napsütésben a TOMMY-ban, KONZUM-ban vagy STUDENAC-ban kártyával fizettem, 44 forintos árat számoltam ki kunánként a banki bizonylatból. Amit fizetés után megnyugtató SMS-ben kaptam: igen, tényleg csak annyit fizettem, amennyit kellett. Még egészen röhejes összegű fizetéseket is egyszerűbb és kellemesebb így intézni (feltéve persze, hogy a számlavezető bank nyújt ilyen szolgáltatást):

A benzinkutakon is egyszerűbb a fizetés kártyával. Nem kell nézegetni a sok idegen fazont a pénzeken, ha nagyobb címlettel fizettünk, hogy helyesen adott-e vissza a kutas. Ha pedig kisebb összegű fizetéseket intézünk, az érintős PayPass is pont olyan pofonegyszerűen megy, mint itthon.

Igazi bónusztrekk az egyszerűbb, olcsóbb turistáskodás mellé hazafelé a sztrádán Zágrábnál kártyával fizetni. Itt ugyanis a kártyával fizetőknek külön sávot választottak le még kilométerekkel a kápés és elektronikus dobozzal fizetős kapuk előtt - és ezen a sávon rendszerint még szombat délutánonként is tempósan lehet hasítani, így a horvátországi autós túrák legkellemetlenebb eseménye, az araszolós dugó esélye is drasztikusan lecsökken. Íme, Google Street View-n a Pont Ahol Meg Lehet Úszni A Szívást:

Hajrá, magyarok, eredjetek, hódítsátok meg a tengert - elég hozzá egy bankkártya, meglátjátok. Csak fedezet legyen - a többit megvesszük!