Nagy meglepetést keltett a napokban, amikor Donald Trump bejelentette, hogy életében először találkozni fog egy hivatalban lévő külföldi államfővel, és elutazik abba az országba, amit minden beszédében ekézni szokott, aminek lakóit szexuális erőszaktevőként jellemezte és amelyiknek az elnöke Hitlerhez, illetve Mussolinihez hasonlította őt: Mexikóba.

A mexikói elnök, Enrique Peña Nieto ugyanis mindkét amerikai elnökjelöltet meghívta, hogy beszéljenek a bevándorlásról, ha már ez az egyik központi témája az amerikai elnökválasztási kampánynak. Az üzenetét puhítani igyekvő Trump pedig élt a lehetőséggel. (A mexikói elnök ellen heves tüntetések vannak, mert fogadta az országot gyalázó politikust.)

Találkozójuk zárt ajtók mögött zajlott, de azóta megtartották sajtótájékoztatójukat.

Először a mexikói elnök megállapított néhány tényt, például azt, hogy az utóbbi években már visszafordult a mexikói bevándorlás az Egyesült Államokban, tehát már inkább visszafelé jönnek onnan a mexikóiak. Ezt a tényt vehemensen tagadni szokta Trump, érdekes módon ezen a sajtótájékoztatón nem vitatta a tényt.

Trump a szokásos beszédeihez képest nagyon visszafogott volt, mind hanghordozásában, mind mondandójának tartalmában. Újságírói kérdésre elmondta, hogy

szóba sem került, hogy ki fogja fizetni a mexikói határon építendő falat.

Ez Trump másfél éves kampányának egyetlen összetartó szimbolikus üzenete, tehát hogy falat fog építeni a mexikói határra, és arra fogja kényszeríteni az országot – pusztán a saját üzleti zsenialitására építve –, hogy ők építsék meg ezt.

Sőt, próbált úgy beszélni, mintha valójában Mexikónak és az Egyesült Államoknak egyaránt az lenne az érdeke, hogy feltartóztassák a mindkét országot veszélyeztető közép-amerikaiakat. Kampánybeszédeiben válogatás nélkül mexikóiakról szokott beszélni. Azt is elmondta, hogy az USA-ban élő mexikóiak csodálatos emberek, sőt, hogy ő is büszke, hogy milyen sokuknak munkát ad.

Később elmondta, mik a célok mentén fejlesztené a kétoldalú kapcsolatokat Mexikóval. Itt utalt a falra, a drogkartellek felszámolására, és arra is, hogy tartsák a vagyont az "északi hemiszférában", azaz Mexikóban, az USA-ban és Kanadában. Így egy csapásra az általa korábban dühösen támadott észak-atlanti szabadkereskedelmi egyezmény védelmezőjének szerepébe került. (New York Times, Guardian)