Az egyik feltalálója szerint sem tett jót az internet a gondolkodásunknak

Néhány napja már az interneten is elérhető a Lo and Behold, Werner Herzog internetről szóló dokumentumfilmje. A rendező egyszerre mutat reménykeltő és nagyon aggasztó képet arról, milyen változásokat hozott nekünk az utóbbi pár évtizedben felpörgött információáramlás.

Werner Herzog június 13-án, a 19. Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon.

Első hallásra fura lehet, hogy Herzog egy ennyire hétköznapi témához nyúl, miközben a korábbi filmjeiben mindig a szokatlan helyszíneket és bizarr helyzeteket kereste. Néhány nyilatkozattal aztán gyorsan tisztázta, hogy nagyjából az internethez ugyanígy áll: saját bevallása szerint alig használja, nem nagyon tudja, mire jók a hangulatjelek, ráadásul még mobilja sincs, így az őszinte rácsodálkozása itt is ugyanaz.

Mikor a film bemutatója után megkérdezték Herzogot, mégis hogyan tudott komolyan elbeszélgetni erről tudósokkal és fejlesztőkkel, azt válaszolta, mindig igyekszik teljesen felkészületlenül, előre leírt kérdés nélkül érkezni ezekre a találkozókra. Így szerinte az interjúalanyok csak jobban megnyílnak, és pont ettől fog működni a beszélgetés.

Az biztos, hogy a filmben megszólalók nem kezdenek TED Talk-szagú, fejmikrofonos fejtegetésekbe, hanem teljesen közérthetően beszélnek arról, mi történt azóta mióta 1969-ben a Kaliforniai Egyetemen megpróbálták elküldeni az első elektronikus üzenetet.

Lo...

Az UCLA professzora, Leonard Kleinrock megmutatja azt a szekrény nagyságú gépet, amivel létrehozták az első számítógépek közötti számítógép-hálózati kapcsolatot. Először csak annyit akartak elküldeni a Stanford Egyetem fejlesztőinek az ARPANET-en, hogy LOGIN, de a hálózat annyira gyenge lábakon állt, hogy már a LO-nál lehalt, így ez lett az első célba ért elektronikus üzenet. A bénázás ellenére, Herzog mégis ezt a pillanatot nevezi az emberiség egyik legnagyobb forradalomnak, amit az emberiség valaha megtapasztalt.

Leonard Kleinrock az ARPANET-hálózatot elindító géppel - Forrás: Sundance

A következő fejezetben már azt látjuk, mit hozott ez a forradalom a tudománynak, bemutatja, ahogy a rákkutatók egy internetes játék segítségével térképeznek fel olyan molekulákat, amelyeknél a szuperszámítógépek egyébként csődöt mondtak, tesztelik az önjáró autókat, Elon Musk elmondja, hogyan visz embereket a Marsra, a robotválogatott pedig várhatóan 50 éven belül lenyomja a világbajnok focicsapatot is.

Az internet maga az Antikrisztus

De nem hagyja ki az internet másik, sokkal riasztóbb oldalát sem. Amikor a film trailerében egy erősen kifestett, fekete ruhás családanya a kijelenti, hogy az internet a gonosz megnyilvánulása, az egész inkább csak valami viccnek tűnik. A harmadik fejezetben aztán kiderül, hogy ők a Catsouras család, akiknek nem volt elég nagy csapás, hogy pár éve egy autóbalesetben meghalt a lányuk, de ezután még sokáig el kellett viselniük, hogy ismeretlenek küldözgetnek nekik képeket Nikki levágott fejéről, amit az egyik szemtanú lefényképezett a helyszínen, majd feltette az internetre.

Nikki anyját a korábban bemutatott tudományos eredményekkel sem lehetne meggyőzni arról, hogy nem az Antikrisztus áll az internet mögött. Az ő alapélménye annyi, hogy kamu név mögé bújva az emberek annyira sem tisztelik egymást, mint a kutyák, mert tudják, hogy nem felelősek azért, amit online a másikkal tesznek. Szerinte ez maga gonosz szelleme, ami végigszáguld a világon.

Nem egészen ezt tervezték

A film egyik későbbi pontján a szuperszámítógépet megtervező Danny Hillis is elismeri, hogy az induláskor senki sem számított arra, hogy a hálózat ekkorára fog nőni. Éppen ezért az internetet akkor egy olyan közösség számára telálták ki, akik bíznak egymásban: „Nem építettünk bele igazán védelmi rendszereket. Nem aggódtunk amiatt, hogy kémkedni kezdenénk egymás után. Nem aggódtunk amiatt sem, hogy valaki spameket vagy vírusokat küldene, mert az ilyen embereket úgyis kitiltottuk volna a közösségből”. Akkor még pontosan tudni lehetett, hogy kitől kapja az e-maileket, de az internetprotokoll működési elve miatt ez most lehetetlen.

A kezdetektől az internet fejlesztésén dolgozó Leonard Kleinrock sem teljesen elégedett azzal, amit létrehoztak. „A számítógépek, és bizonyos értelemben az internet is, a mély, kritikai gondolkodás legnagyobb ellenségei” – jelenti ki a filmban a világ egyik leghíresebb informatikusa, aki szerint az a gond, hogy a mai fiatalok nem értik pontosan, mit tanulnak, nem látják át a nagyobb összefüggéseket, mert nincsenek saját tapasztalataik, túlságosan rá vannak utalva arra, amit az internet mutat nekik.

A civilizáció vége

A legnyugtalanítóbb dolog, amire a NASA csillagásza, Lucianne Walkowicz is felhívja a figyelmet, hogy miközben körülöttünk minden az információs hálózatokra épülve működik, az egész rendszer összeomlásához elég lenne egy Carrington-eseményhez hasonló napvihar, és a Földet átszövő kommunikációs hálózatok azonnal leállnának.

Utoljára 1859-ben észleltek ilyen erejű napkitörést, de az akkor létrejött geomágneses vihar miatt Európában és Észak-Amerikában teljesen szétsültek a távírók vezetékei. Akkor ez még nem jelentett nagy katasztrófát, mivel akkor még csak gyerekcipőben járt a technológia, de ha ma egy ilyen napkitörés kiütné a kommunikációs rendszereinket, az egész világ úgy nézne ki, mint New York 2012-ben, a Sandy hurrikán alatt, amikor egy vécét sem lehetett leöblíteni az áramkimaradás miatt.

Hogy mennyire nem tudnánk meglenni internet nélkül, arra Lawrence Krauss, az Arizonai Egyetem kozmológusa mutat rá, aki szerint egyenesen a modern emberi civilizáció végét jelentené, ha összeomlanának az információs rendszereink, abban a pillanatban több millióan halnának meg. Megjegyezte, hogy „ha lekapcsolnák az internetet, akkor az emberek nem emlékeznének, hogyan éltek korábban nélküle”.

Mi lesz ebből?

Ugyanakkor az erősen szkeptikus megközelítések ellenére a Lo and Behold alapvetően optimista a a technológiai fejlődéssel kapcsolatban. Herzogot leginkább az foglalkoztatja, „Álmodhatja-e az internet önmagát?”, vagyis átveheti-e irányítást felette a mesterséges intelligencia, vagy észrevennénk-e, ha már megtette volna. Az egészet annyira nehéz megfogni, hogy határozott választ szinte senki sem tudott adni arra, hogy ez jó lenne vagy rossz.

Elon Musk - Fotó: Scott Olson/Getty Images/AFP

Elon Musk szerint nem is igazán a mesterséges intelligencia megjelenése a para, hanem az, ha nem egészen átgondoltan optimalizálták. Például nem szerencsés, ha egy tőzsdeprogram úgy akarná maximalizálni a részvények értékét, hogy háborút indít. Herzog egy ilyen támadást mégis sokkal valóságosabbnak tart, mint hogy idegenek támadnák meg a SpaceX kolóniáját a Marson.

A jövőről ötletelve Leonard Kleinrock inkább a dolgok internetéről (IoT) beszélt, amikor majd a net kilép a fizikai világunkba, ott lesz a szobánk falaiban, az asztalainkon, a testünkön, mindenhol, és egészen természetes módon tudunk majd kommunikálni vele. Ha megkérdezzük, hol hagytuk a kulcsunkat, akkor képes lesz megkeresni, ráadásul teljesen az igényeink szerint alakítja a környezetünket. Az más kérdés, hogy a személyre szabott internet világában felnövő emberek el tudják-e majd viselni egymást, ha ahhoz szoknak hozzá, hogy sosem kell alkalmazkodniuk másokhoz.

Persze egy filmen belül az internettel kapcsolatban nem lehetne feldolgozni mindent a mesterséges intelligenciától kezdve a macskás gifek terjedéséig, de a Lo and Beholdból mégis nagyon hiányoztak olyan témák, amik ma foglalkoztatnak bennünket az internettel kapcsolatban: Herzog nem beszélt a megfigyelések világméretűvé válásáról; vagy hogyan változott meg a viselkedésünk, mióta okostelefonokkal mászkálunk, és szinte sosem vagyunk egyedül; teljesen felzabálhatja-e a Facebook az internetes tartalmakat; közösségi oldalaknak köszönhetjük-e a Trump-szerű politikusok felemelkedését. De lehet, hogy ezeket Herzog egyszerűen csak azért hagyta ki a filmből, mert a jövő szempontjából tényleg nem számítanak igazán fontosnak.