A fejlett országokban mindenhol tapasztalható jelenség, hogy az utóbbi két évtizedben rengeteg közepes képzettségű munkavállaló fölösleges lett.

Egyszerűen kevesebb olyan állás lett, ami közepes képzettséget kíván, miközben a magas és az alacsony képzettséget igénylő állások száma nőtt vagy szinten maradt. Főleg az olyan állások száma nőtt jelentősen, amelyek egyszerre sokféle képzettséget igényelnek, és egyébként jól is fizetnek. Ennek az oka főleg Kína (és a technológiai fejlődés), írja a Defacto blogon Sándor László, a luxemburgi egyetem közgazdásza.

Ez az ábra azt mutatja, hogy az összes fejlett országban jelentősen visszaesett a közepes képzettséget igénylő állás munkaóráinak száma:

A kínai export 1991 és 2014 között közel a 25-szeresére nőtt (lásd ezen a szuper infografikán), amivel rengeteg, korábban a nyugati országokban megtelepedett iparágat, és így velük együtt az itt lévő munkahelyeket is kiszorította.

Így jártak például a dán gépkezelők is, derül ki egy új tanulmányból. Wolfgang Keller és Hale Utar szorosan a kínai exporthoz köti a munkapiaci átalakulást, következtetésük ugyanis az, hogy főleg azok a dán textilipari gépkezelők hagyták el szakmájukat 1999-től kezdve, akik ki voltak téve a kínai versenynek (kék vonal), mint akik nem (piros vonal):

A tanulmány szerint csak azok a korábbi dán gépkezelők kerülték el a lecsúszást, akik szakképzettséggel rendelkeztek, különösen, ha szolgáltatóipari volt a végzettségük. A számítástechnikai, informatikai szakképzettséggel rendelkezők pedig akár a jobban kereső harmadba is fel tudtak emelkedni.

A kínai export hatását a dolgozókra más országokban, más iparágakban, és más módszertannal is megmérték. Ezen vizsgálatok tanulságait David Autor, David Dorn és Gordon Hanson így foglalta össze:

• Ha egy térségben Kínával versengő termelés öszpontosult, akkor ott alacsonyabbak lettek a bérek és a foglalkoztatás, és magasabb lett a munkanélküliség.
• Azon térségekben, ahol nőtt a megtermelt javakkal versengő kínai export, több állami segélyt vettek fel: munkanélküli segélyt, illetve öregségi, korkedvezményes vagy rokkantnyugdíjat. Ezek a segélyek azonban messze nem kompenzálták a jövedelemcsökkenést.

A Defacto szerint

jól kereső állások a jövőben még inkább csak a magas képzettséget és sokféle készséget igénylő absztrakt és kreatív tevékenységek terén lesznek,

illetve valamennyi még a nem gépesíthető és külföldről sem ellátható személyes szolgáltatások terén.

Programozók, dizájnerek és építészek fognak jól keresni, mellettük pedig jógaoktatók, bébiszitterek és ápolók.

A köz- és a felsőoktatást csak erre érdemes tervezni, akik pedig rosszul választottak szakmát, érdemes lenne átképzés felé terelni és addig is támogatni, összegez Sándor László. (Defacto)