• Nem elég, hogy a kutyák átlátnak a szitán és mérettől függetlenül tudják, ki a nő és ki a férfi
  
• Jobban félnek a férfiaktól, amit a morgásuk mutat
  
• Ha pasit látnak, nagyobbnak akarják hazudni magukat, mármint a kutyák, hogy a pasi azt higyje, hogy óriási kutyával van dolga, és elmeneküljön, ezért mélyebb hangon morognak
  

Mindez nem az én törpetacskógazdai fotelokoskodásom, hanem az ELTE Etológia Tanszékéről Pongrácz Péter egyetemi docens, Bálint Anna PhD-hallgató, Faragó Tamás tudományos munkatárs és Miklósi Ádám egyetemi tanár kutatási eredménye, ami a rangos Animal Cognition szaklapban jelent meg.

A kísérletsorozat logikája a következő volt:

• Ha a kutya fenyegetést érez, számára ijesztő helyzetbe kerül, akkor morogni kezd.
  
• Ez a morgás praktikus, mert gyakran önmagában is képes megelőzni a konkrét fizikai agressziót.
  
• Az ELTE kutatói azt korábban már bebizonyították, hogy a kutya morgása nagyon pontos információkat tartalmaz arra nézve, hogy mekkora a morgó példány testmérete. Ez azért fontos, mert a másik ez alapján eldöntheti, hogy felveszi-e vele a harcot vagy meghátrál.
  
• Épp emiatt előfordulhat, hogy egy állat "csalni" próbál, vagyis kamu információt morog arról, hogy mekkora, ez azonban nehéz dolog, mert a hangja paramérerei erősen összefüggnek a hangképző szervei anatómiai jellemzőivel, amik viszont erősen függnek az állat testméretétől.
  
• Hiába nehéz csalni, van, aki képes rá, például a gímszarvasbikák, akiket a bőgésük a valóságosnál nagyobbnak mutat, mert trükköznek a gégefővel.
  
• Az ELTE kutatói most a világon elsőként azt bizonyították be, hogy a kutya is képes a hangja manipulálásával nagyobbnak mutatni magát.
  
• A kísérlet során azonban az is kiderült, hogy a kutyák a férfiakat fenyegetőbbnek érzik, mint a nőket, függetlenül azok testméretétől.
  

A kísérlet a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy egymás után kikötöttek pórázra 96 mindenféle fajtájú, illetve keverék kutyát a gazdájuk közelébe, majd jött a kísérletvezető, aki az úgynevezett „fenyegető megközelítés” módszerével megijesztette őket. Ez konkrétan azt jelenti, hogy lassan, a kutyára szegezett tekintettel közelített úgy kétméteres távolságig. Mindeközben felvették az állatok hangjait és összes reakcióját. Minden résztvevő kutya két különböző fenyegetőzővel találkozott pár nap eltéréssel: vagy egy nagy és egy kis fickóval, vagy egy magas és egy kicsike nővel vagy vegyesen nővel és férfival. Ezzel azt vizsgálták, hogy a kutya reakcióit mennyiben befolyásolja a vélt támadó neve, illetve testmérete.

Az eredmények azt mutatják, hogy az ember-agresszor testmérete egyáltalán nem számít. A védekező reakció annál inkább függ az agresszor nemétől: a kutyák férfi közeledése esetén a valóságosnál nagyobb kutyát idézően morognak. Van még egy izgalmas elem: bár a fentiek az egész vizsgált csoportra igazak voltak, azok a kutyák, akiknek a gazdája nő vagy nő és férfi együtt, érezhetően fenyegetőbbnek tartották a férfiakat, mint azok az állatok, akik pasival élnek.