Jávor Benedek a Párbeszéd (PM) politikusa, az Európai Parlament zöld frakciójának tagja az A38 hajón “Európa jövőjéről” szervezett konferenciát frakciótársaival, ezt követően kérdeztük meg egy gyors interjú keretében az EU jövőjéről és a hazai zöldpolitika kérdéseiről.

- Mit gondolnak, mit vizionálnak a zöldek az EU jövőjéről?

- A konferenciánk célja éppen az volt, hogy az EU-ban tapasztalható válságok értelmezéséről, illetve a lehetséges megoldásokról eszmét cseréljünk, olyan szervezetek nyílt beszélgetésének adjunk nyilvános teret, mint a Zöld frakció, a DiEM 25 mozgalom és a Megújuló Magyarországért Alapítvány. Mik a válságok okai, mik vezettek a jelenlegi a helyzetekhez és milyen módon lehetne orvosolni a bajokat. A zöldeknek vannak is javaslatai ezekre a válságokra, egyébként a zöldek évtizedek óta rengeteg olyan dolgot mondanak, hogy a jelenlegi rendszer miért nem működőképes, miért nem stabil. Például a pénzügyi piacok megfelelő szabályozásának hiányában olyan pénzügyi buborékok jöhetnek létre, amik aztán az összeomlásukkor ártalmas gazdasági válsághoz vezethetnek;, ezt már a 90-es évek deregulációs folyamatai óta hangoztatják a zöldek.

A 2008-as válság óta bebizonyosodott, hogy ezek a félelmek valósak voltak. A zöldek mindig is kiálltak a pénzügyi piacok szorosabb szabályozása mellett: korlátozni kell a különböző forró pénzügyi termékek piacra kerülését, amelyek fel tudják fűteni a piacokat, és ilyen buborékokat tudnak felpumpálni, amik aztán kezelhetetlen módon omlanak össze.

Most, a válságot követően történtek lépések az európai pénzügyi piacon az európai bankszabályozásban, próbálták javítani a tőkemutatóit a bankoknak hogy megpróbáljanak kivédeni ilyen folyamatokat. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy ez nem elégséges. A zöldeknek határozott elképzelése van, hogy azzal a kudarcos gazdasági kormányzással szemben, amellyel az EU, a Trojka, az Eurozóna pénzügyminisztereinek tanácsa a válságot követően orvosolni próbálta a válságot, inkább egy radikálisan másféle gazdaság- és pénzügy-politikára van szükség. Ezt aztán apránként és részleteiben belátták ezek az intézmények is, például az Európai Központi Bank is idővel - de sajnos túl későn - tett olyan lépéseket, amelyek a pusztán a megszorítás alapú, restriktív pénzügyi- és gazdaságpolitikán túl a piaci likviditás megteremtését és a növekedés beindítását célozták. De ez megint csak nagyon messze van attól, amire valójában szükség lenne ahhoz, hogy Európa ki tudjon lábalni abból a válságból, amiből igazából 2008 óta nem tudott felállni, és ezért érdemi gazdasági helyreállás nem következett be.

A bajokra válaszul van a zöldeknek egy “Green new deal” nevű programjuk, ami elsősorban a zöld gazdasági ágazatokba való befektetéssel olyan jövőálló iparágaknak és tevékenységeknek a létrejöttét, megerősítését és terjedését tudná szolgálni, ahol meg lehetne teremteni azokat a munkahelyeket, amelyeket az ilyen buborékszerűen kialakuló gazdasági válságok nem tudnak egyik napról a másikra elsöpörni és amelyek nem csak a munkahely-teremtésben, hanem a gazdasági prosperitás megteremtésében is kulcsszereplői lehetnek az európai gazdaságnak. Ezt hasznosabbnak látnánk, mint a közép-kelet európai régióban tapasztalható mai folyamatokat: hogy olcsó munkaerőben, a szabályok felpuhításában, költségvetés standardok leépítésében versenyeznek egymással a tagállamok, hogy vonzzák a tőkét. Európának nem ez az útja. Nem olcsóvá kell tenni a humán tőkét mások számára, hanem olyan ágazatokat kell fejleszteni amelyek magas hozzáadott értékkel és fenntartható módon képesek fejleszteni a gazdaságot.

Természetesen az európai intézményi válságra és az európai intézmények demokratikus deficitjére vonatkozóan is határozott elképzelései vannak a Zöldeknek. Meggyőződésünk, hogy az európai intézmények alacsony hatékonysággal működnek, hiszen eredetileg hat tagállamra szabták őket, 28 tagállammal már nem tudnak hatékonyan működni. Részben ennek a nehézkes működésnek a következményeként válsághelyzetben, amikor gyors cselekvési nyomás van a döntéshozókon, óhatatlanul kérdéses legitimációjú, nem pontosan definiált hatáskörű, ad hoc szervezetek kezébe csúszik át a döntéshozatal. Ahogy pl a görög adósságválság kezelésnél láttuk: pillanatok alatt igazából a trojka és az eurózóna pénüzügyminisztereinek tanácsa hozott döntéseket, pedig ezek a szervezetek igazából sehol sem szerepelnek az alapszerződésekben és nem tudjuk pontosan hogy milyen demokratikus legitimációval, felhatalmazással rendelkeznek. Mégis egy tagállam teljes gazdasági, pénzügyi, szociális poltikáját ezek a szervezetek tárgyalták ki.

Az európai polgárok ezt teljes joggal rossz szemmel nézik: ki hatalmazta fel ezeket az intézményeket, hogy az ő életükről és sorsukról, radikálisan meghatározó kérdésekről döntéseket hozzanak?

A zöldek egy olyan európai intézményi felépítményt szorgalmaznak, ami kellő demokratikus felhatalmazással rendelkezik. Például pont az Európai Parlament szerepét szerintünk jelentősen növelni kell. Az EP hatásköre jelenleg rendkívül korlátozott, az érdemi részvétel a döntéshozatalban rendkívül kis területre van szűkítve, miközben az EP az egyetlen közvetlenül választott és demokratikusan legitimált testülete az Uniónak. Mégis, a döntéshozatalban valójában egy bürökratikus intémény, a Bizottság, illetve pusztán a tagállami kormányok képviselőiből álló Tanács játszik perdöntő szerepet.

Ezzel szemben a zöldek azt javasolják, hogy sokkal inkább egy parlamentáris rendszerre emlékeztető módon, a demokratikusan legitimált Parlament játsszon meghatározó szerepet az európai szabályok kimunkálásában.

- A zöldek egy sor kritikát megfogalmaztak, viszont valahogy azt látni, hogy hatalmas mozgás van a nemzetközi politikában, az EU-ban is egy csomó új politikai erő ütötte fel a fejét a jobbos populistáktól az újbalosokig. Miért van az, hogy hiába a zöldeknek ez a kritikus hozzállása, a változtatási szándék, mégsem tudnak jobban előtérbe kerülni?

- A zöldek helyzete változó a különböző tagállamokban. Németországban azért az elmúlt években trendszerűen erősödnek, Baden-Württembergben két választást nyertek meg zsinórban és kormányozzák a tartományt most már a második ciklusban. Ausztriában és skandináv országokban szintén a zöldek erősödését látjuk. Ezzel együtt valóban egyetértek azzal, hogy egy kicsit csalódás, hogy miközben valójában a zöldek előre jelezték mindazokat a válságokat, amik az elmúlt években bekövetkeztek, mi több már a válságokat megelőzően a megoldási javaslatokkal is előálltak, ezt az előrelátást nem tudták választói támogatássá formálni a legtöbb tagállamban. Nem erősödtek meg a tagállamok többségében, illetve az európai periférián, Közép-Kelet Európában és a mediterrán országokban hézagos egyáltalán a jelenlétük is. Ez mindenképpen egy politikai stratégiai probléma a zöldek számára: hogyan tudjuk az általunk elmondott kritikát, illetve megoldási javaslatokat fogyaszthatóvá és szerethetővé tenni az emberek számára?

Nem elég okosnak lenni, hanem meg kell találni a hangot az emberekkel, hogy megértsék, hogy miről beszélünk. És ne csak egy irányú módon kommunikáljunk, hogy mi majd megmondjuk, hogy mi a megoldás, hanem hogy képesek legyünk úgy nyitni a társadalom felé, hogy aktívabban be tudjuk csatornázni a társadalmi elégedetlenséget a döntéshozatalba. Hiszen azok a választók, akik az emúlt években akár a szélsőjobbos akár a baloldali radikális mozgalmak felé fordultak (a mediterrán országokban inkább a baloldal, a Podemos, Siriza előretörése tapasztalható), alapvetően az elégedetlenségüket fejezik ki ezekhez a mozgalmakhoz való csatlakozással, vagy a rájuk szavazással. Meg kell érteni ennek az elégedetlenségnek a természetét és olyan válaszokat megfogalmazni, amivel azt érzik, hogy a véleményük kifejezésre kerülhet, a megoldásaink pedig az ő mindennapi életükben tapasztalható problémákra meggyőző válaszokat adhatnak.

Ez egy fontos feladat ma az európai zöld poltika előtt. Személy szerint én azt gondolom, hogy emiatt a zöldeknek nyitnia kell a más, hasonlóan progresszív elgondolásokat valló mozgalmak felé. Részben ez is volt a célja a budapesti konferenciának: hogy a zöldek és a DiEM25, Varofakisz mozgalma üljön le beszélgetni. Beszéljük meg, hogy mi az amiben egyetértünk, mi az ahol esetleg nézetkülönbségek vannak. Hogy partnerként tekintsünk egymásra annak a változásnak a létrehozatalában, amely az 500 millió európai polgár számára is támogatható, és visszanyeri bizalmukat az európai integráció iránt.

- Az integráció mélyítése alapvető fontosságú a Zöldek szerint?

- Az európai tagállamok jövőbeli sikerét, a kontinens sikerét a zöldek és a DiEM25 is egyértelműen csak egy európai integráció keretei között tudja elképzelni. Nem vezet visszaút a nemzetállamokhoz, a nemzetállami struktkúrák igazából nem jelentek garanciát arra, hogy azokat a hibákat amiket az EU-ban látunk, nem ismételjük meg nemzetállami szinten. Éppen olyan korrupt, rövidlátó, szociálisan érzéketlen nemzetállami kormányokat tudunk létrehozni, mint amilyen ek európai intézmények a kritikák szerint.

- Biztos hallottad: tovább szigorították a szélerőművek telepítésének szabályozásait, bár már tíz éve nem adtak ki engedélyt új ilyen létesítmények számára. Milyen esélyei vannak a zöld törekvéseknek Magyarországon?

- Azt látjuk hogy a kormány tényleg valami premodern állapotban konzerválódott, és egyszerűen nem érti, hogy mik azok a változások, amik a világban végbemennek. Ami nem azért baj, mert nem értenek egyet velünk, vagy mert nem valósulnak meg azok a tervek amiket mi szeretnénk, például amiket a tavasszal publikált Zöld Magyarország Energiaútitervünkben egy megújuló energián és energiahatékonyságon alapuló energiarendszerről elmondtunk. Hanem azért mert ma a világ erre tart, és ha Magyarország szembe megy ezekkel a globális trendekkel, a saját jövőbeli versenyképtelenségét építi meg, egyébként rettenetes mennyiségű pénz befektetésével.

A Paks 2-vel a legnagyobb gond az, hogy 4000 milliárd forintot elköltünk arra, hogy a hazai gazdaság versenyképtelenségét 60 évre bebetonozzuk. Ennél ostobább és rövidlátóbb politikát nehéz elképzelni. A szélerőművek tekintetében az új jogszabályi módosítás jogszabályi választ adott arra a tényszerű helyzetre, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag leállította és betiltotta a szélerőművek létesítését. Az új szabályozás olyan kritériumokat állapít meg a szélerőmű engedélyezésre, amik gyakorlatilag teljesíthetetlenek. Épp a napokban az Energia Klub készített egy elemzést, hogy ez alapján hol lehet Magyarországon szélerőművet létesíteni és kiderült, hogy egyetlen négyzetcentiméter sincs az ország területén, ami teljesítené a kritériumokat.

2010-ben a kormány egyik első lépése az volt, hogy visszavonta az eredményhirdetés előtt álló szélerőmű tendert. Annak ellenére, hogy a magyar hálózat képes lenne felvenni további szélerőmű kapacitásokat, és annak ellenére, hogy a megújuló energia mára világszerte és Európában is piacképes a többi energiaforrással, sőt: a nukleáris energiatermelés költségeinek már messze alákínál. Ennek oka meggyőződésem szerint az, hogy a kormány olyan mértékben elkötelezett a paski bővítés mellett, hogy gyakorlatilag ennek rendel alá minden energiapolitikai döntést. Valójában az országnak nincs szüksége a két paksi blokkra, ezért mesterségesen hiányt kell teremteni, amit aztán be tud tölteni a két paksi blokk.

Tehát a kormánynak először elő kell állítani a problémát, hogy aztán megoldja. És a megújuló energiaforrások terjedésének megakadályozásával tulajdonképpen ezt teszik. Előállítják a problémát, hogy aztán az ország elé tárhassák a nagyszerű megoldást, ami ugyan nagyon drága lesz és csak állami támogatással fog működni, de hát muszáj minden pénzt megadni különben nem lesz áram a konnektorokban.

- Úgy tűnik, az Európai Bizottság maximum azt fogja kimondani, hogy veszteséges a paksi bővítés, de nem áll az útjába. Mit gondolsz belpolitikai színtéren sem fogja meg senki ezt a beruházást?

- A kormány nagyon elkötelezett a bővítés iránt. Azt gondolom, hogy jóllehet minden racionális érv ellent mond a beruházásnak, mégis elszántak, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is megcsinálják. Belpolitikailag én nem látom esélyét, hogy elállna a tervtől a magyar kormány, pusztán racionális érvek hatására. Viszont még nagyon nyitott kérdés, hogy az ígért orosz finanszírozás rendelkezésre fog-e állni, másrészt (ahogy azt várjuk az elkövetkező hetekben) ha ki is jön egy megállapodás a Bizottság és a kormány között, az messze nem jelenti a történet végét. Mind az állami támogatásos vizsgálat, mind a nemzetközi tender elmaradása miatti kötelezettszegési eljárásban körvonalazódó megállapodás nagyon gyenge lábakon áll. Végső soron valószínűleg mind a két ügy az Európai Bíróságon fogja végezni. Meggyőződésem egyébként, hogy az európai jogot sérti a paksi projektnek a megvalósítása, ahogy ezt a kormány átnyomta, és előbb vagy utóbb de ezt az Európai Bíróság ki is fogja mondani.

- A kormány úgy állítja be a nukleáris energiát, mint egy zöld energiaforrást, hiszen közvetlen szén-dioxid-kibocsátással nem jár az energiatermelési folyamat. Mit gondolsz erről?

- Hát egyrészt nem igaz, hogy egy atomerőmű működtetése nem jár szén-dioxid-kibocsátással. Valóban, a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest kisebb emisszióval jár, de a megújuló energiaforrások jelentős része, ha a teljes életciklust vesszük figyelembe, alacsonyabb mutatókkal rendelkezik. Tehát ezek még a klímavédelem tekintetében is hatékonyabbak, mint a nukleáris energia. Másrészt pedig ott a nukleáris sugárzó hulladék gyakorlatilag megoldatlan kérdése. A CO2-kérdés csak egy dolog, összességében olyan súlyos környezeti problémát okoz az atomenergia, amire nincsen megnyugtató megoldás. A kiégett fűtőelemek végleges tárolására nincsen kialakult technológia a világban, az atomerővűvek évtizedek óta úgy működnek, hogy majd egyszer valamit kitalálunk, hogy mit tudunk kezdeni a sugárzó hulladékkal, ami több tízezer éven keresztül megbízható tárolást igényel. Én azt gondolom, hogy indokolatlanul optimista az, aki azt feltételezi, hogy tízezer éven keresztül megbízhatóan működő intézményeket, technológiákat tudunk megalkotni. Sem az emberi történelem, sem a technológiatörténet nem indokolja, hogy ennyire bizakodóak legyünk.

Végül a harmadik érvem hogy még ha el is fogadnánk, hogy a nukleáris energia szén-dioxid-kibocsátása alacsonyabb, ezt az alacsonyabb kibocsátást összehasonlíthatatlanul magas áron képes elérni. Az elmúlt években a megújuló technológiák területén tapasztalható végbement elképesztő árzuhanás azt eredményezi, hogy az atomenergiához képest jobb széndioxid-kibocsátás csökkentést lehet elérni alacsonyabb áron. Egyszerűen nincs racionális indok hogy miért egy aránytalanul drága technológiát válasszunk a klímaváltozás hatásainak kivédésére.

- Ezekre az érvekre azt szokták válaszolni, hogy az atomenergiát nem lehet képes kiváltani a megújuló kapacitások telepítése, hiszen azok elenyésző energiát tudnak előállítani a nukleáris reaktorokhoz képest.

- Világszinten átlagosan az energiatermelés csekély részét teszik csak ki az atomerőművek, fontos megjegyezni, hogy a Fukishimai katasztrófa óta 16-ról 11%-ra csökkent az atomenergia részesedése világszinten. Persze vannak országok, ahol ennél magasabb ez az arány, ott komolyabb kihívás a kiváltásuk. Azonban épp ezért fontos célkitűzés, hogy javítsunk az energiahatékonyságon, hiszen ezt az alacsonyabb igényszintet már igenis ki lehet elégíteni megújulók segítségével. Konkrét példának ott van Németország, ami lendületesen halad ezen az úton. Ott hagyományosan nagy részaránya volt az atomenergiának, mégis pár évtized alatt ki tudja vezetni ezt a technikát. Ezen az úton halad Dánia, Skócia, de Svédországban és Nagy-Britanniában is hasonló célokat tűztek ki. Régiónkban a szélenergia-piac is nagy lendületet kapott. Romániában 6-8 év alatt a nulláról 3000MW kapacitás jelent meg a piacon, ez a paksi atomerőművel öszsemérhető; persze a leadott teljesítmény ennél kisebb, mégis a lépték ugyanaz.

A kilencvenes években Magyarországon mindig azt mondták az útépítők, hogy “a speciális klíma miatt nem lehet tartós utakat építeni”. Valahogy csak itt nem lehetett ezt sem megoldani, most mintha ugyanez a gyenge érv szólna a megújulók ellen is itthon.

- A következő ciklusban is az EP-ben képzeled el a jövőd? Mit gondolsz, ott vagy a hazai belpolitkában tudtál nagyobb hatást gyakorolni a dolgok folyására?

- Hozzám sokkal közelebb áll a szakpolitikai megközelítés, ezért úgy érzem jobban tudom kamatoztatni az Euórpai Parlamentben azt, amiben jó vagyok. Hiszen ott komoly szakpolitikai kérdésekről folyik a vita. Mindemellett még három év hátra hátra van ebből a ciklusból, most arra koncentrálok, hogy ez idő alatt jól ellássam a feladatom.