A világháború utáni időszakban a Nyugat-Németország igazságügyi minisztériumában dolgozó hivatalnokoknak akár 76 százaléka lehetett korábban náci, derült ki egy hétfőn közzétett kutatás eredményéből.

Ez a szám jóval magasabb, mint amire a kutatók előzetesen számítottak és elég jól mutatja, hogy az egykori párttagok hogyan védték be kölcsönösen egymást Hitler bukása után is.

A kutatás szerzői szerint az igazságügyi minisztérium valószínűleg még jobban tele volt nácikkal, mint a többi minisztérium, hiszen ennek a tárcának kulcsszerepe volt az új jogrend megalkotásában.

A minisztérium múltját a jelenlegi igazságügyi minisztérium által megbízott független kutatócsoport tárta fel Christoph Safferling és Manfred Görtemaker professzorok vezetésével.

Az eredményeket az igazságügyi miniszter Heiko Maas ismertette, aki arról beszélt, hogy a történelemnek nincs vége, és a mai világban is veszélyek leselkednek az emberek szabadságára és ezt a jogászoknak mindig ellenezniük kell. A történelem megismerése tudatosíthatja ezt, amikor az emberi jogok és a jogállam kérdőjeleződik meg ismét.

A kutatás során 170 vezető és középvezető posztban lévő hivatalnok életútját nézték át, akik 1949 és 1973 között dolgoztak a minisztériumban. Az összes vizsgált személy 53 százaléka volt a náci párt tagja, a legmagasabb arányt pedig 1957-ből találták, ekkor a személyek 76 százaléka volt exnáci.

Az egyik legbefolyásosabb náci közülük Franz Massfeller volt, aki még a zsidók tömeges meggyilkolásáról döntő Wannseei konferencián is jelen volt, és 1960-ig dolgozott a minisztériumban. Egy másik befolyásos náci, Eduard Dreher ügyész volt a Harmadik Birodalomban, számos halálbüntetést kiszabott, mégis 1969-ig lehetett minisztériumi alkalmazott és jelentős jogász az NSZK-ban.

Hasonló jelentés készült már a külügyminisztériumnál, és jelenleg is kutatások a belügynél, a gazdasági és a szociális tárcánál. De a téma még mindig nagyon érzékenynek számít, nem véletlen, hogy a kancellárián még nem indult meg a vizsgálat. Pedig lehet tudni, hogy Hans Globke, aki sokáig volt Konrad Adenauer kabinetfőnöke, a harmincas években segített a nürnbergi törvények kidolgozásában.

A kutatók szerint 1989 előtt sokan nem voltak érdekelt az ilyen vizsgálatokban, az első évtizedekben azért, mert sokan érintettek voltak, a következő generáció pedig a személyes kapcsolatrendszere és a lojalitásuk miatt. 1990-ben pedig minden erőt elvitt az ország újraegyesítése.

A kutatást vezető Safferling persze tudja, hogy valószínűleg nem volt könnyű a negyvenes évek végén nem náci múlttal rendelkező ügyvédet találni Nyugat-Németországban, de szerinte nem is lett volna lehetetlen. Egyszerűen annyi történt, hogy a volt nácik segítették egymást ebben is. (Financial Times)