Bő egy hónap telt el az előző Championship helyzetjelentés óta, a tempó pedig természetesen nem csökkent. Sőt, tulajdonképpen a válogatott mérkőzések miatti szünet jelenti az egyetlen lehetőséget a pihenésre, már ahol a kulcsemberek zöme nem érintett valamilyen nemzetközi szereplés kapcsán. Az átigazolási időszak lezárása óta hat fordulót rendeztek az angol másodosztályban, és félútra beszúrtak a programba egy Ligakupa kört is, ahol bőven voltak érdekeltek a Champoból. Tizenegy forduló után vagyunk most, azaz majdnem a bajnokság negyede lement. Nyilván végső győztest, feljutókat vagy kiesőket még csak tippelni lehet, de az már látszik, hogy a kardinális kérdésekben érintett szűk körnek kik lehetnek a tagjai. Visszatértünk, de nem csak mi. Három régi ismerős is újra megjelent a Purgatóriumban. Hajtás után a részletek.

Az alábbi szép tabella mutatja, hogy éppen mi a helyzet a Champoban. A következő pár bekezdés pedig arról szól majd, hogy hogyan is alakult ki a képen látható sorrend.

Halálsoron

Alulról felfelé haladva először nézzük a League One lehelletét leginkább a nyakukon érző csapatok elmúlt hetekben nyújtott teljesítményét. A tabella legalján az a Rotherham United áll, akik már tavaly is éppen hogy csak bent tudtak maradni a Champoban. Az akkori 21. helyezés könnyen lehet, hogy idén is a végső célok egyike lesz. Mindenesetre az biztos, hogy az elmúlt hat fordulóban az övék volt a leggyászosabb mérleg. Két Döntetlen után ugyanis négyszer kikaptak. A legfájóbb az első két vereség volt, azokat ugyanis a közvetlenül előttük álló - azaz jelenleg szintén kieső - Blackburn Rovers és Cardiff City ellen szenvedték el. Utána már borítékolható volt, hogy a listavezető Huddersfield és a Newcastle ellen is el fognak vérezni. Ráadásul a folytatás sem túl bíztató, hétvégén a második helyezett Norwich lesz az ellenfél. Alapesetben ez egy országos hazai, de attól azért óva intünk mindenkit, hogy a - számlák befizetése után megmaradó - fizetését feltegye a Kanárikra. A Rotherham ugyanis az elmúlt hat mérkőzésen 8:13-as gólarányt produkált, azaz a Blackburn elleni 4:2-es meccset leszámítva szoros meccseken, mindig “csak” egy góllal kaptak ki.

A másik, rendkívül rossz formában játszó csapat a Cardiff City. A walesiek az elmúlt hat meccsen háromszor kikaptak, majd - ahogyan fentebb már szóba került - megverték ugyan Rotherhamet, de ezután ismét két vereség következett. Ekkor fogyott el Vincent Tan türelme. Paul Trollope október 4-én mehetett amerre látott, és másnap érkezett Neil Warnock, az első nagy visszatérőnk. A veterán szakembernek ez a 17. munkája (és a 15. klubja) managerként. Warnock 67 évesen már bevallottan inkább a rövid távú munkákat vállal, ideális feladat például a bennmaradás kiharcolása. Ideális, és nem is ismeretlen. Idén februárban hasonló céllal szerződtette a Rotherham, akiket végül szenzációs hajrával bent is tartott. Cardiffban is jól bekezdett, máris három játékost igazolt Junior Holliett, Sol Bamba és Marouane Chamakh személyében. A Purgatórium rovat “reklámarca” tehát újra a pálya szélén, és pénteken este a forduló nyitómeccsén kezdheti meg a felzárkózást. Otthon, a jelenleg ötödik Bristol City ellen.

Végül pár szóban a harmadik kiesőhelyen tanyázó klubról, a Blackburn Roversről. Owen Coyle egyelőre még dolgozhat, de hamarosan alatta is nagyon rezeghet a léc. A botrányos kezdés után az elmúlt hat meccsen összekapirgáltak 7 pontot, amivel már majdnem a vonal felett vannak. Ők is legyőzték ugyebár a Rotherhamot, majd nagyon jól alakult a sorsolásuk, mert a vergődő Derby Countyhoz látogattak. Megint nyerni tudtak, azonban még mielőtt a szurkolók fellélegezhettek volna, benyeltek újabb két vereséget. A hétvégén azt az Ipswich Townt fogadják, akik az elmúlt hat meccsen szintén csak a Derbyt tudták legyőzni.

A hatpontos Rotherham tehát nincs könnyű helyzetben. Hiába van mindössze a két ponttal előtte a Cardiff és a Blackburn (hárommal meg a Wigan) könnyen előfordulhat, hogy a hétvége után még jobban leszakadnak a mezőnytől.

A Mag

A Championship közepe. Itt aztán gyakran vesznek 180 fokos fordulatot a csapatok és akik az egyik pillanatban még a playoff helyekre ácsingóztak, hirtelen a kieső zóna közelében találják magukat. A nevek alapján ami nagyon meglepő, az 18-20. helyeken tanyázó Nottinham - Aston Villa - Derby County trió szenvedése.

A Kosoknál telt be leghamarabb a pohár, és előbb eltiltották, majd menesztették az elnökkel összevesző Nigel Pearsont. A segédedző, Chris Powell volt pár meccsen keresztül a "caretaker", de várható volt, hogy érkezik egy nagyobb név. Érkezett is, de itt ez nem biztos, hogy jót jelent. Tegnap ugyanis aláírt a klubhoz Steve McClaren. Ő a triplán visszatérő. A hét hónappal ezelőtt bekövetkezett newcastlei menesztése után ugyanis visszatért a focihoz. Visszatért a Champohoz, és visszatért a Derby Countyhoz is, ahol a Szarkák előtt dolgozott.

Alan Shearer szerint nem sok logika van a kinevezésében (szerintünk sem), de ha kicsit visszatekintünk a közelmúltba, akkor lehet találni magyarázatot. Még ha kicsit erőltetettet is. 2015 tavaszán mindenki biztos volt benne, hogy a Kosok feljutnak, de minimum osztályozós helyen végeznek. McClaren csapata viszont egy botányos sorozatot produkált, és végül a csalódást keltő nyolcadik helyen zárták a bajnokságot. Persze a hajrára kidőltek alapemberek, meg egyébként is magyarázni mindig lehet, a szurkolók mindenesetre nem siratták meg a távozását. McClaren pedig a munkaviszonya megszűnése után két héttel már a Newcastle edzője volt. Akkor kezdtek olyan hírek (inkább pletykák) terjengeni, hogy Mike Ashley, már télen, Pardew távozása után őt szerette volna, de végül a nyári szerződésben tudtak megegyezni Mel Morris-szal, a Derby elnökével. Így tehát McClaren mindenképpen a Tyne partjára került volna. Persze az elbukott feljutás miatt a média és a szurkolók is "kirúgást" meg "elzavarást" emlegettek, de valószínűleg annyira mégsem lehet rossz a viszony az elnök és az edző között, ha szűk másfél év múlva ismét együtt dolgoznak. A Derbytől a rajt előtt minimum osztályozós helyet vártunk, ehhez képest az elmúlt hat mérkőzésükből mindössze egyet tudtak megnyerni. A szurkolók bizakodhatnak, hogy McClaren nem ott folytatja, ahol 2015 tavaszán abbahagyta. Hétvégén Leeds Unitedet fogadják, és a papírforma nagyon nem mellettük szól. A Leedsről viszont majd később.

Az Aston Villánál sincs már együtt a nyáron még fényes jövőről álmodó Xia - Di Matteo páros. Akárhogyan próbáltam beleerőltetni ebbe a történetbe a “Szia, Di Matteo!” szóviccet, mindenhogyan gyenge volt, úgyhogy a lényeg annyi, hogy a kínai tulaj elzavarta a Chelsea padján BL-t nyerő olaszt. Nagyon mondjuk nem kell magyaráznia a döntését. Az elmúlt hat mérkőzésen öt döntetlent és egy vereséget produkált vele a csapat, és több alkalommal is az utolsó pillanatokban sikerült azokat az egy-egy pontokat megmenteni. Steve Clarke volt a caretaker, de ahogyan a Derbynél, úgy itt is várható volt, hogy hamarosan új főnököt neveznek ki. A jelöltek között ott volt Steve McClaren is, de végül Steve Bruce lett a befutó. A harmadik visszatérő. A kivénhedt boxolóra hajazó 55 éves geordie legutóbb a Hull Cityvel nyerte meg a Championship Playoff döntőjét, de nyáron az ambíciók hiánya, azaz a hervatag átigazolási politika miatt összekülönbözött a vezetőséggel, és elhagyta a Tigriseket. Az azóta eltelt három hónap alatt látványos fogyáson van túl, talán így már kevésbé kell izgulnunk amiatt, hogy a vörös fejjel tomboló szakember rosszul lesz a pálya szélén. Mert a stressz faktor Birminghamben is biztosítva lesz.

A három visszatérőnk tehát hétvégén beleveti magát a Purgatórium forró bugyraiba. Ami közös bennük, - azon kívül persze, hogy a munkahelyeik száma alapján mind kiérdemlik a "szigetországi Csank Jani bácsi" jelzőt - hogy megpróbálnak gatyába rázni egy rossz formbában lévő klubot. Hogy kinek sikerül a legjobban? Warnock nem fog kiesni a Cardiff Cityvel. Feljutni sem, de ez nem is elvárás. McClaren és Bruce sem fognak kiesni a Derbyvel és a Villaval. Viszont feljutni sem, pedig nekik ez már elvárás lenne.

Még egy kicsit a középmezőny alját nézegetve azt látjuk, hogy a Villánál is rosszabb formában van a Nottingham Forest. Oliver Burke eladásával igaz, hogy sok pénzt kerestek, cserébe viszont nagyon hiányoznak azok az egy-egy gólok, amiket szerezhetett volna, vagy amikhez asszisztot adhatott volna a Lipcsébe szerződő tehetséges fiatal támadó. Tizenegy forduló alatt van tizenkét pontja a Forestnek úgy, hogy az elmúlt hat meccsen hármat szereztek. Nem kell matek zseninek lenni, hogy megállapítsuk első öt forduló után bűn rosszul sikerült a második hat.

Hasonló mélyrepülést hajtott végre a Barnsley is, csak mivel ők magasabban voltak, nem zuhantak annyira mélyre. Pár hete még a dobogó környékén tanyáztak, és a legutóbbi bejelentkezésünk óta megrendezett hat meccses etapot is jól kezdték. Két győzelmet könyvelhettek el, utána viszont valami nagyon elromlott. Az utolsó négy meccsükön egy döntetlen mellett háromszor kikaptak.

Utoljára pont attól a Leeds Unitedtől, akik a Huddersfielddel együtt az egész mezőny harmadik legjobb formáját hozták. Hat mérkőzésen négy győzelem és két vereség, ezzel az alsóházból a középmezőny masszív tagjai lettek. Garry Monk mégis tud valamit? Az első pár kör után legyintettünk, hogy a Leeds ezúttal sem lesz komoly tényező, viszont az ő példájuk bizonyítja, hogy mekkora fordulatokra képesek a csapatok a Champoban. Egy rossz és egy jó etapon vannak túl, kérdés, hogy a következő milyen lesz.

Egy kicsit meglepő az 5., 6. és 7. helyen tanyázó B betűs trió, a Bristol City, a Birmingham, és a Brentford jó szereplése. A Bristolt Jonathan Kodija eladása után sokan temetni kezdték, ehhez képest a 19 éves Tammy Abraham már 9 bajnoki gólt termelt a csapata 19 találatából. Ezzel természetesen vezeti is a góllövőlistát a Chelseatől kölcsönbe kapott ifjú titán. A Birmingham City a 2011-es kiesése óta masszív tagja a Championshipnek. Valahogyan bennük soha nem éreztem, hogy komoly esélyük lenne a feljutásra. Szerintem most sincs, szépen csenben le fognak olvadni a középmezőny aljára. Valami hasonlót várok a Brentfordtól is, habár ők tavaly is a bravúros kilencedik helyen zártak. Ott a 7 gólos Scott Hogan a sztár manapság, amikor a 24 éves skót csatár betalált, mindig nyertek a Méhecskék.

Nagymenők

Látva a Barnsley gyors zuhanását elég bátor dolog lenne már most az arany- és ezüstérmesre nagyobb összegben fogadni, de az elmúlt hetek alapján annyi azért biztosnak tűnik, hogy a jelenlegi első négyesből kettő ott lesz az azonnali feljutást érő helyeken. Ebben az etapban az első négy csapat nagyon jó sorozatot produkált, jogosan vannak ott, ahol. Persze, a teljesen természetes forma ingadozás mellett jön majd a karácsonyi rohanás, meg a januári átigazolási időszak is, amik mind-mind bekavarhatnak a végjátékba. Mégis már most megemelhetjük a kalapunkat előttük, mert nagyon rendben van az, ahogyan az első tizenegy fordulót lehozták.

A Chris Hughton vezette Brighton & Hove Albion szépen feljött a negyedik helyre azzal, hogy az elmúlt hat meccset 4-1-1-re le tudták hozni úgy, hogy a győzelmek között a Huddersfield skalpja is ott volt. Az elmúlt években megbízhatóan hoztak egy olyan szintet, ahol általában egy pici kellett volna a Premier Leaguehez. Tavaly egészen pontosan még kettő nyomorult gól, hogy gólaránnyal ne a harmadik helyen zárjanak. Sorozatban ez a hatodik szezonjuk a másodosztályban és az elmúlt öt idényből háromszor is playoff helyen végeztek. Onnan viszont úgy látszik nem megy, szóval az első két hely egyikét kellene megcsípni.

A dobogó alsó fokán a Newcastle, akik a Derby sima leverése és a QPR 6:0-ás kiütése után meglepetésre beleszaladtak a Wolves ellen egy elkerülhető pofonba. Ezt követően az Aston Villa ellen is elszórtak két pontot. Viszont még mielőtt a vészharangokat vadul kongatni kezdték volna, egy klasszikusok közé illő meccs következett a Norwich City ellen. A Kanárik már 3:1-re is vezettek a St. James Parkban, és 90 perc után is még 3:2 volt a javukra. Viszont jött egy őrült hosszabbítás, és a 95., majd a 96. percben szerzett gólokkal a Newcastle fordítani tudott. Hazai pályán, telt ház előtt, az egyik fő rivális ellen. Ilyen forgatókönyv szerint meccset nyerni, talán a legfontosabb momentum ez volt eddig Benítezéknek. A manager és a csapat egyébként is nagyon együtt van, legalább is a külvilág felé ezt kommunikálják. Aki nagyot hibázik simán kikerül a kezdőből, de mivel a rotálás miatt ez így is, úgy is megtörténik, mindenki elfogadta a helyzetet. Akik pedig eddig kevesebb lehetőséget kaptak, azok is “tűzben vannak tartva” mert tudják, hogy hamarosan szükség lesz rájuk. Mindenki keményen dolgozik, mindenki boldog. Az egész csapat erőt sugároz. Néha kicsit megakadnak a dolgok, de Benítez mindig időben húz valami meglepőt, hogy a pánik hangulat ne üsse fel a fejét. Kérdés, hogy tudja-e ezt kilenc hónapon át csinálni.

A szombattal induló következő etapban 21 nap alatt megint lesz 6 mérkőzés, és mivel az egész bajnokság ilyen szakaszokból áll, tulajdonképpen az előbb említett karácsonyi hajtás sem lesz semmi extra, csak a szokásos tempó.

Ezt a tempót pedig eddig a Norwich City és a Huddersfield Town bírja a legjobban. A dobogó második fokán álló Kanárik hiába kaptak ki végül Newcastleben, ennek ellenére megelőzik a Szarkákat egy ponttal. Hogy miért? Egyszerű. Amióta legutóbb bejelentkeztünk a Purgatóriumból, Alex Neil csapata volt a legeredményesebb a teljes, huszonnégyes mezőnyből. Az említett St. James Park beli vereség mellett öt bajnokit megnyertek, bónuszként pedig az Evertont is kiejtették a Ligakupából. Az elmúlt hetek alapján elég egyértelmű, hogy a Norwich komolyan vissza akar jutni a Premier Leaguebe, és ez az összeszokott keret alkalmas is a feladat sikeres végrehajtására. A legtöbb fogadóirodánál ugyan még mindig a Newcastle bajnoki címére és/vagy visszajutására látják a legnagyobb esélyt, de mindkét kategóriában magabiztosan ott van a második helyen a Norwich City.

Várjatok csak! Ki is vezeti a bajnokságot? Mi van akkor aHuddersfieldel? Nekem kicsit olyanok, mint a tavalyi Leicester. Hiába jelentős eltérés, hogy az egyiknél egy veterán digó ült a padon, a másiknál meg egy fiatal, újhullámos német-amerikai, David Wagner személyében. Az egyiknél a divatos ázsiai tulajdonosi kör jelent meg, míg a másik a tradícionális brit klubvezetési modellt alkalmazza. Mégis mindkettőnél ott a meglepetés ereje. A legutóbb csak a 19. helyen végző Huddersfield eredményessége ugyanis legalább akkora durranás eddig, mint amit tavaly a Leicester művelt. Viszont emlékezhettek, hogy az előző szezonban is én voltam a Britannia szerkesztői közül az egyik, aki a leginkább várta a lufi kipukkanását, és ez most sincs másképpen. A Huddersfieldnél végzett zseniális szakmai munka kevés lesz ahhoz, hogy a papíron az üldözőknél gyengébb kerettel a Terrierek sokáig, vagy legalább is végig az élen tudjanak maradni. A playoff helyet már most odaadnám nekik, de az egyenes feljutást nem várom tőlük.

Végigszaladva a mezőnyön, kiemelve pár érdekesebb csapatot, szakvezetőt, játékost vagy eredményt, ennyi volt most a Championship helyzetjelentés. A következő meccsdömping a hétvégén indul, és a bajnokik közé szűk két hét múlva bepréselnek egy Ligakupa kört is, ahol a Reading, a Bristol City, a Leeds, a Norwich, a Newcastle és a Preston is érintett.

A képeket az EFL, és az EFL Cup hivatalos Facebook oldaláról, a Sky Sports, a BBC és az Aston Villa honlapjáról, valamint a Alan Shearer Twitter accountjáról kölcsönöztük. Kivéve a borítót, mert az a már megszokott Szücsi alkotás. A novemberi VB selejteők környékén újra jön a Purgatórium, legalább ennyi érdekességgel.