Amióta elnökjelölti vitákat tartanak, sose volt ennyire egyértelmű, hogy mit kell tenniük a jelölteknek. Hillary Clinton volt a könnyebb helyzetben, neki elég volt döntetlenre, vagy szűk vereségre kihozni a vitát. Donald Trumpon, ha egyáltalán valami, csak egy egyértelmű, nagy győzelem segíthetett volna. Ehhez képest

Donald Trumpnak sikerült kimondania a viták történetének legostobább mondatát,

amikor nem volt hajlandó egyenes választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy veresége esetén elfogadná-e a választás eredményét. Pedig még saját alelnökjelöltje, Mike Pence is azt mondta egy órával a vita előtt, hogy természetesen elismerik majd a választások eredményét. De Trump erre nem volt hajlandó. "Majd akkor meggondolom, addig bizonytalanságban tartom magukat" - mondta, feldobva ezzel a magas labdát Clintonnak, aki le is csapta.

"Ez az, ahogy Donald gondolkozik" - vágta rá Clinton, majd felsorolta, hogy Trump minden esetben így reagál, ha veszít. Például amikor a származása miatt támad egy szövetségi bírót, aki a Trump Egyetem csalásait vizsgálja - amiből elég sok van, kezdve az "egyetem" névvel. Vagy amikor az Emmy elcsalásáról beszélt, mert zsinórban három évig nem nyerte el a díjat a valóságshow-jával.

A magyar olvasónak talán nem tűnik ez súlyos kérdésnek, de Trump az amerikai demokrácia egyik legszentebb hagyományát támadta. Azt, hogy legyen bármilyen heves egy választási küzdelem, a végén a vesztes elismeri a vereségét, ezzel is segítve a felfokozott érzelmek csitítását és a közvélemény összebékítését, hogy az ország kormányozható maradhasson. A vita végén készült kép mindent elmond erről:

Semmit sem tett a bázis kiszélesítéséért

Ez az egyetlen kérdés annyira meghatározó lehet, hogy a vita többi részét akár zárójelbe is tehetjük. Már csak azért is, mert Clinton teljesítette a feladatát, nem kezdett habostortákat vagdosni a saját arcába. Sőt, több kérdésből is egyértelmű győztesként került ki, alapjaiban megkérdőjelezve Trump patriotizmusát. Például amikor újra és újra sikerrel hozta fel Putyint és a tényt, hogy az orosz elnök Trump támogatója - amire Trumpnak nem volt kész válasza. "Putyin nem tiszteli őt, rólam viszont szép dolgokat mondott" - jelentette ki Trump a vitának amúgy a bevándorlásról szóló részében. "Azért, mert inkább szeretne egy bábot elnöknek" - vágott vissza Clinton.

A bevándorlásról szóló szegmens amúgy kifejezetten érdekes volt. Nem azért, mert bármi kiderült volna a jelöltek álláspontjáról, hanem azért, mert Trump, aki kampánya központi témájává tette a kérdést, szinte azonnal kifarolt a válaszból, hogy inkább a szabadkereskedelmi megállapodások témájával támadja Clintont. Értik? Trump még a legerősebb saját témájáról sem volt hajlandó érdemben beszélni a vitán. Ez legalábbis sajátos taktikai megközelítés.

Trump azzal se segített magának, hogy továbbra se volt hajlandó bocsánatot kérni nőellenes kijelentései miatt, az őt zaklatásokkal vádló nőket meg gyakorlatilag lehazugozta, és Clinton kampányát vádolta azzal, hogy felbujtotta őket a hazudozásra. Ugyanígy folytatta a kisebbségi szavazók elidegenítését is, például amikor arról beszélt, hogy az illegális bevándorlók "rossz hombrék".

Ez a taktika a saját bázis feltüzelésére alkalmas lehet, de ha bárki ránéz a közvélemény-kutatásokra, látható, hogy ez a bázis édeskevés a győzelemhez. Neki most szélesítenie kellett volna a támogatói rétegét, de semmit se tett ezért. Vele szemben Clinton zárógondolataiban a republikánus szavazókat is megszólította.

Mit számítanak a tények

A vitának persze voltak pillanatai, amikor Trump tűnt erősebbnek. Például amikor Clinton emailbotrányát többször is sikerült felhoznia. Az elemzők szemében kicsit rontott a teljesítményén, hogy mindezt hazugságok felemlegetésével tette, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ennek bármi jelentősége lenne. Ha számítana az őszinteség, Trump aligha lehetne elnökjelölt: a vita során tett tényszerű kijelentései javarészt hazugságok, jobb esetben torzított féligazságok voltak csupán. Hogy mire gondolok? Például amikor Trump az amerikai növekedést az indiaihoz hasonlította. Ez alapján

• Trump vagy tök hülye a közgazdasághoz is;
  
• vagy csak cinikusan azzal számol, hogy az átlagpolgár nem feltétlenül érti meg, mi a különbség egy nagyon alacsony szintről induló növekedés és a világ legfejlettebb gazdaságának növekedési lehetőségei között.
  

De három héttel a választás előtt nem is ez a lényegi kérdés. Hanem az, hogy milyen hatással lehet az utolsó választási vita a verseny kimenetelére. Ha engem kérdeznek, semmi. Donald Trump katasztrofális októberi teljesítményével eljelentéktelenítette az elnökjelölti vitákat. Az utolsó vitában még egy kiemelkedő teljesítmény is kevés lett volna a verseny befolyásolására.

Ami ennek ellenére sem lefutott még, de nem ez a vita fogja befolyásolni. És még csak nem is Donald Trump, még ha hirtelen mindent tökéletesen csinálna is a hátralevő napokban. Sokkal inkább befolyásolhatja egy isteni csoda az amerikai sajtó hagyományos kiegyensúlyozó hajlama. Hogy a következő három hétben valószínűleg sok időt töltenek majd a szinte biztos győztesnek tűnő Clinton vizsgálatával. Márpedig van minek utánanézni, mert egyelőre Clinton is csak annyit bizonyított, hogy Trumpnál alkalmasabb elnökjelölt. De ez nem egy túl magas mérce.*

*Hopp, sikerült pont azt a hibát elkövetnem, amiért az amerikai sajtót cikizem. Pontosítanám a végszavamat: Hillary Clinton a három vitában bizonyította, hogy kompetens és alkalmas elnökjelölt, aki képes bonyolult szakpolitikai kérdések átlátására és felfogására. Csak történetesen egy nem túl hiteles és kedvelt karakter, amit nyilvánvalóan tükröznek a közvélemény-kutatási eredmények is. Végül is még Donald Trumppal szemben sem sikerült eddig megszereznie az amerikai választók többségének a támogatását. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy egy nem túl magas lécet sikerült csak megugrania.