Az új oxfordi Shakespeare-kiadásban Christopher Marlowe társszerzőként fog szerepelni

Az Oxford University Press előbb online fogja megjelentetni az összkiadás kötetének legújabb verzióját, majd nyomtatott formában is. És forradalmi döntésként a VI. Henrik I-III. részénél Christopher Marlowe-t társzerzőként fogják feltüntetni.

Ez az első alkalom, hogy egy komoly, nagy kiadónál megjelenő Shakespeare-kiadás az írózseni ismert riválisát és kollégáját társszerzőként jegyezze.

A kötet kiadását igazgató Gary Taylor szerint korábban senkinek nem volt meg a magabiztossága ahhoz, hogy Marlowe nevét a címlapon tüntesse fel. Most is csak azért tudták ezt meglépni, mert Shakespeare belépett a big data korszakába.

Christopher Marlowe

Azt, hogy a VI. Henrik részeit több szerző írhatta, régóta sokan gondolták. Korábban felmerült Marlowe mellett Robert Greene és George Peele neve is. Marlowe esetleges részvételéről pedig már a 18. századból is ismerni pletykákat.

A mostani kiadást több tucat kutató munkája alapozta meg, ők többek között big data-eszközökkel végeztek szövegelemzéseket, ezzel pedig lehet elemezni azt is, hogy egyes íróknál milyen egyedi megoldások, szóhasználatok, szórendi trükkök bukkannak fel. Ezzel a módszerrel alkották meg több korabeli szerző mintáját is, majd ezeket ráeresztették a Shakespeare neve alatt megjelent művekre.

ATaylor szerint azt viszont nem lehet megmondani, hogy a két szerző pontosan hogyan működött együtt. A korabeli drámaírók kicsit hasonlóan alkottak ahhoz, ahogy ma a forgatókönyvírók: lehetett egy szerző, aki felvázolta a cselekmény főbb vonalait, a színházak pedig felbérelhettek további írókat, akik további jeleneteket írtak bele a darabba.

Nem kizárt, hogy így születtek a VI. Henrik részei, de Taylor azt is megjegyezte, hogy a korban az sem volt ritka, hogy az írók pubokban közösen ötleteltek a darabokon.

A feltételezések szerint Marlowe a VI. Henrik első részét írhatta Marlowe, míg a harmadik rész nagy részét Shakespeare jegyezhette. A második rész eredetét nehezebb azonosítani.

Taylor is arra számít, hogy ezzel a döntésükkel vége lesz a szövegek eredetére vonatkozó kérdéseknek. De mint mondta, hogyha egyszer abbahagynák a vitatkozást Shakespeare-ről, akkor Shakespeare meghalna. (New York Times)