A mozambiki polgárháború pusztító hatással volt az ország elefántjaira. 1977-92 között, a polgárháború 15 éve alatt a vadorzók a Gorongosa Nemzeti Park állományának 90 százalékát pusztították el. A cél a haszonszerzés volt, az elefántokat agyarukért ölték. Ennek pedig nem várt következményei lettek. Joyce Poole szerint egyértelműen az orvvadászat miatt lehet az, hogy a mozambiki elefántpopulációban elszaporodtak az agyar nélküli nőstények:

a 35 évesnél idősebb nőstények közel felének nincs agyara,

és majd 25 évvel a polgárháború vége és az orvvadászat megfékezése után is még mindig tömegével születnek agyar nélküli egyedek, a nőstények 30 százaléka ilyen.

Ez teljesen logikus. Poole, az Elephant Voices nevű jótékonysági szervezet vezetője közel negyven éve tanulmányozza az állatokat. Megfigyelése szerint az agyartalan példányoknak jobbak voltak a túlélési esélyei, vagyis valószínűbben élik meg a szaporodásképes kort. Az agyartalan nőstények pedig nagyobb valószínűséggel szülnek agyartalan példányokat. Ezért is lehet, hogy míg egy nem fenyegetett elefántpopulációban csupán 6-8 százalék körüli az agyartalan nőstények aránya, a veszélyeztetett területeken élő populációkban elszaporodhatnak az agyartalan egyedek.

Az agyar hiánya az orvvadászok által fenyegetett területen evolúciós előnyt jelentett, így öröklődött és egyre inkább uralkodóvá vált. Egy másik afrikai elefántpopuláció is jó példa lehet erre, a dél-afrikai Addo Elefánt Nemzeti Parkban a nőstények 98 százaléka agyartalan. Ezt a parkot 1931-ben alapították, amikorra már csak 11 elefánt maradt a környéken. A nyolc túlélő nőstényből négy agyartalan volt.

Ez alapján az afrikai elefántok nőstényeinek elagyartalanodása az evolúció tankönyvi példájának tűnhet. Adott egy állatfaj, aminek egy külső szelekciós nyomásra reagálva megváltozik a teste.

De az evolúció ennél egy csöppet bonyolultabb ügy.

A külső jegyek - a fenotípus - ilyen látványos változása egyértelműen arra utal, hogy valami történik az elefántokkal. De az, hogy ezt szimplán környezeti hatás, jelen esetben az orvvadászat okozza csupán, vagy a hátterében lényegibb, genetikai módosulások állnak, egyelőre még nem sikerült bizonyítani.

„Azt senki sem vonja kétségbe, hogy egy nagyon erős szelekciós nyomás idővel evolúcióhoz vezet" - magyarázta a Nautilusnak Atle Mysterud, az Oslói Egyetem ökológusa, aki azt tanulmányozza, hogyan formálta a vadászat az agancsos szarvasfélék populációját. De ez a folyamat szerinte „időskála kérdése".

Annak megválaszolásához, hogy az elefántok evolúciója zajlik-e a szemünk láttára, azt kéne meghatározni, hogy a külső jegyek, a fenotípus változását az elefántok génállományának, a genotípusnak a változása okozza-e. Ennek vannak nehézségei. Hogy mást ne mondjak, az, hogy

az elefántok genomját még messze nem térképezték fel.

„Alig áll rendelkezésünkre elefántgenom" - mondja a Harvard genetikusa, Eleftheria Palkopoulou. Szerinte az elefántagyarkutatásban még azzal a kiskapuval sem élhetnek, hogy csupán az agyar fejlődéséért felelős allélokat vizsgálják, mert egyelőre még ezeket sem azonosították.

Egy dolog viszont biztosnak tűnik. Az agyar elvesztése kizárólag az orvvadászoktól fenyegetett elefántpopulációkban jelent előnyt. Az elefántok agyara nem csupán dísz. A hím egyedek agyarméretének ugyan van szerepe van a párosodásért, ebben hasonlít a szarvasfélék agancsához, de azokkal szemben praktikus funkciója is van. Az elefántok az agyarukkal faágakat kaparnak le, és az agyarukkal ásnak, ha vizet keresnek. Victor Muposhi, a zimbabwei Chinhoyi Műszaki Egyetem ökológusa szerint az agyartalan hímek agresszívebbek és stresszesebbek, és a párosodásért folyó harcban is rendre alulmaradnak. Általában pedig az agyartalan egyedek, nemükre tekintett nélkül alultápláltabbak és betegesebbek. Magyarán, ha

az ember környezetformáló szokásai valódi evolúciós folyamatot indítottak be, annak az elefántok a pillanatnyi túlélési esélyeik javulása ellenére hosszú távon veszteseivé válhatnak.

(Via Nautilus, The Independent)