(A cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Albert Ákos írta.)

Konyhakéssel vágják fát és a fűtött budiban alszanak a körmendi menekülttábor lakói, akiket sátrakban helyezett el a bevándorlási hivatal a tél közepén. Olyan emberekről van szó, akik valószínűleg hosszú időn keresztül fognak jogi csatát vívni a magyar állammal a menedékjogukért. A helyi plébános a segítségükre sietett, és fűtött szállást kínált nekik, erre lesorosbérencezték.

„Kurva hideg van” – mondta az afgán férfi. Kubai származású társával egy sáros földút szélén állt, rajta melegítő, tréning nadrág, a lábán strandpapucs zokni nélkül. Arra a kérdésre, hogy nem fagy-e le a lába így mezítláb, azt mondta, most még el van, nem tervez sokáig az utcán állni, hamarosan visszaindul a táborba.

A beszélgetés a körmendi menekülttábor mellett zajlott le, az afgán férfi pedig egyike azoknak a menekülteknek, akiket két hete a bezárás előtt álló bicskei menekülttáborból szállítottak át Körmendre. Összesen 13-an érkeztek akkor. Amíg azonban Bicskén fűtött épületekben szállásolták el őket, Körmenden csupán néhány sátor várta őket, miközben a decemberben a hőmérséklet már napközben is tartósan nulla fok alatt maradt.

A vécére járnak aludni

A siralmas körmendi állapotokról korábban is írtunk már. Nyáron tűzforró katonai sátrakba zsúfolták a menedékkérőket, ahol hűtőszekrény sem volt, ősszel pedig a zuhogó eső idején sem változtattak a körülményeken. A tél beköszöntével azonban még rosszabb lett a körmendi menekültek helyzete.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) kibélelte ugyan a menekültek katonai sátrait, és kályhával is felszerelték őket, az Abcúgnak pénteken nyilatkozó menekültek azonban egytől egyig arról számoltak be, hogy mindezek ellenére a sátrakban hideg van, ha esik az eső, akkor az alulról befolyik a sátrakba is, mindezek miatt pedig már aludni sem tudnak.

A hivatal biztosít ugyan nekik fát ahhoz, hogy megrakják a kályhát, azt azonban sokszor fel is kell hasogatniuk, hogy gyújtósként használhassák. Ezt volt, hogy konyhakéssel kellett csinálniuk, vagy az udvarról húztak be ágakat, hogy begyújthassanak vele.

Az egyetlen fűtött, és a lakók számára is nyitott hely a táboron belül a vécé, az ugyanis egy konténerben található. Emiatt a táborban az utóbbi időben kialakult az a szokás, hogy az ottélő menekültek versenyt futnak azért, hogy a vécékben aludhassanak.

Hosszú jogi csatára számíthatnak a menekültek

Ilyen körülmények közé érkeztek két hete a bicskei menekülttáborból átköltöztetett menekültek, így a tábor létszáma december elején 22-re nőtt (a bicskei tábort december végével bezárja a kormány, ennek a hátterével ebben a cikkben részletesen foglalkoztunk). A körmendi sátortábor alapvetően háromszáz személyes, de már hónapok óta csak tucatnyian laktak benne.

Bicskéről ugyanakkor nem csak Körmendre vittek menekülteket: volt, aki Balassagyarmatra, más Kiskunhalasra került. Ezeken az állomásokon nem sátrakban, hanem átlagos épületekben, vagy fűthető konténerekben helyezik a menekülteket. Ezeken kívül az ország nyugati részén ott a Vámosszabadiban lévő menekülttábor is, ahol szintén fűtött épület és fűthető konténerek vannak. Ezekben a táborokban az ősz folyamán bőven volt szabad hely.

Megkérdeztük a BÁH–ot, mi alapján döntik el azt, hogy ki kerül a Körmendre, és ki a többi, fűthető táborba, tekintettel arra, hogy bőven van kapacitás arra, hogy senkit se kelljen a sátortáborba helyezni.

A BÁH tájékoztatása szerint a céljuk az, hogy ne koncentráltan helyezzék el a menedékkérőket, ezért több tábor között osztják fel őket. „A Vámosszabadiban, a Kiskunhalason és a Balassagyarmaton működő intézményekben elsősorban a kisgyermekes családokat helyeztük el. A körmendi befogadó állomáson azon egyedülálló férfiak kerültek elhelyezésre, akiknek nem az első menekültügyi eljárása van folyamatban vagy azért mert a kérelmüket korábban visszavonták és később ismételten benyújtották, vagy azért mert ügyükben korábban megszüntető döntés született, mivel ismeretlen helyre távoztak, vagy dublini eljárásuk volt folyamatban” – írták. Azt is hangsúlyozták, hogy Körmenden nem helyeznek el olyanokat, akik már kaptak menedékjogot, vagy aki részére „a nemzetközi védelem nyújtásának esélye fennáll”.

Magyarul a hivatal azokat az egyedülálló férfiakat küldi a sátortáborba, akik szerintük nem fogják megkapni Magyarországon a menedékjogot, például azért, mert egyszer elutasították már őket. Ebben az esetben csak akkor kaphatnák meg a menedékjogot, ha olyan új körülmény merülne fel az esetükben, ami azt indokolná. A válaszuk alapján a körmendi menekültek esetében a hivatal nem számít ilyesmire.

Ez a magyarázat azonban sántít. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjenek tájékoztatása szerint ugyanis Bicskéről Körmendre kizárólag olyan menekültek kerültek, akiknek ugyan a BÁH egyszer már elutasította a menedékkérelmét, viszont ők fellebbeztek a magyar bíróságokhoz. Ez azt jelenti, hogy az ő ügyük egyelőre nincs eldöntve, a bíróság ugyanis megsemmisítheti a BÁH korábbi döntését a menedékkérelem elutasításáról, például arra hivatkozva, hogy a hivatal rosszul ítélte meg a kérelmező helyzetét, és ő valójában rászorul a segítségre.

Az ügyvéd tájékoztatása szerint a Körmendre vitt menekültek közül többek esetében már ki is mondta a bíróság, hogy a BÁH döntése nem volt megfelelő, ezért új eljárása kötelezték a hivatalt. Ennek a végén az illető akár menedékjogot is kaphat.

Az is lehet azonban, hogy ugyanaz az eset fog előállni, mint a Helsinki Bizottság egy korábbi ügyfelével: Ali az Iszlám Állam katonái elől menekült Magyarországra, a bíróság szerint teljesen egyértelmű, hogy menekültstátuszt kellene kapnia, a BÁH azonban másfél éve nem adja meg neki. A bíróság az utóbbi másfél évben négyszer vizsgáltatta újra a hivatallal az ügyét, de három ízben ismételten elutasították, a negyedik vizsgálat pedig jelenleg is tart. Ali viszont az Abcúgnak már a harmadik eljárás után azt mondta, nem tudja, meddig bírja ezt így, és azon gondolkodik, hogy inkább elhagyja az országot.

A Helsinki Bizottság ügyvédje szerint félő, hogy a bicskei menekültek közül többen hasonlón döntenek majd, Körmendtől ugyanis az osztrák határ csupán pár kilométerre van. Az ügyvéd tudomása szerint az utóbbi hónapokban volt, aki már a Körmendre kerülése utáni napon nekiindult Ausztriának, a legtöbben azonban annyira kimerültek, vagy pénztelenek, hogy inkább a táborban maradtak Az Abcúgnak nyilatkozó egyik menekült azt mondta, ő nem indul útnak, hiszen „úgyis csak visszaküldenék ide, ha elkapnák Ausztriában”.

Mentsetek meg, mielőtt itt meghalunk

A Körmenden élő menekültek helyzetén a helyi plébániát vezető atya, Németh Zoltán próbál segíteni. A plébános a múlt héten megnyitotta a körmendi plébánia udvarán álló közösségi szállást a számukra. Ez egy fűtött, takarított helyiség.

A plébános a múlt héten tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy egy a körmendi táborban élő afrikai származású menekült kértek segítséget az egyházmegyétől.

„Migránsok vagyunk Magyarországról. Ahol eddig voltunk, a kényelmes táborból, átvittek minket egy sátorba a tél közepén. Majd meghalunk a hidegtől, mindezt úgy, hogy a mi kontinensünkön, Afrikában, tél nem is létezik… Mentsetek meg, mielőtt itt meghalunk” – idézte a plébános a menekülttől kapott levelet. Hozzátette, hogy ezután azonnal találkozott menekültek egy csoportjával a tábor melletti bevásárlóközpontban, és segítséget ajánlott nekik.

„Nem akarjuk átvenni semmilyen szervezet vagy hatóság munkáját, csak segíteni akarunk” – mondta Németh. A menekültek szabadon bejárhatnak a fűtött helyiségbe, kulcsot is kaptak. Németh szerint mindez a plébánia működését nem zavarja, és a rendőrséggel is egyeztetett róla. Az egyetlen megkötés, hogy a menekülteknek minden 24 órában be kell jelentkezniük a táborba, azt ugyanis csak egy napra hagyhatják el.

Kapott hideg-meleget

Németh Zoltán az Abcúg megkeresésére nem volt hajlandó nyilatkozni, a Szemlélek blognak viszont interjút adott. „Tőlünk nem messze, Ausztriában minden püspökség kialakított menekültszállást, ahol sokkal jobb körülmények várják az érkezőket, mint a körmendi sátortáborban. Svájcból kaptam nemrég olyan jelzést, miszerint a magyarokat ott idegengyűlölőnek tartják. Próbálnám ezt a képet kiigazítani, de nem könnyű.” – nyilatkozta a blognak.

Hozzátette, hogy szerinte az olyan félelmek, amelyek arra vonatkoznak, hogy betegek, fertőzőek lennének a külföldiek, alaptalanok. “Úgy látom, sokkal egészségesebben élnek az átlagnál, nagyon vigyáznak, nehogy elkapjanak valamit” – mondta.

Azt is megemlítette, hogy bőven kapnak kritikát, még templombajáróktól is, amiért befogadták a menekülteket, még le is sorosbérencezték őket. “Megosztottság van a témát illetően a városban, vannak, akik gyaláznak bennünket – velem együtt a fiatal káplánunkat is szidalmazzák egyesek, övön aluli ütések ezek” – mondta és hozzátette, hogy szerinte összességében nagyobb hangja van a befogadás ellenzőinek. A napokban járt nála a keresztényüldözésellen létrehozott helyettes államtitkárság vezetője is körülnézni. „Azt éreztem, hogy félelem van ezekben a hivatali emberekben. Mintha valami kormányellenes akció zajlana itt, pedig szó sincs ilyesmiről” – mondta erről.

Az egyház szerepéről azt mondta, beszélt egy püspökkel, aki mellette áll, más közvetlen megkeresést azonban nem kapott. “Pedig örülnék, ha egyházi vezetőinktől megerősítést kapnék. Lehet, hogy rosszul végzem a dolgomat, akkor viszont el kell gondolkodnom, hogy esetleg lemondjak ennek a plébániának a vezetéséről” – mondta.