Friss személyes élményeiből kiindulva írt érdekes cikket a Világbank egyik vezető közgazdásza, David Evans a nemzetközi szervezet blogján. Evans legidősebb gyereke nemrég kezdte el a középiskolát, és a férfi meglepetten tapasztalta, hogy az iskola azóta rendszeresen értesíti e-mailben, hogy milyen jegyeket szerzett a gyerek és hogy hogyan áll a különböző feladataival.

Maga a módszer egyáltalán nem ismeretlen, Magyarországon is találni iskolákat, melyek így tájékoztatják a szülőket és világszerte tényleg rengeteg példa van erre. (A szintén itthon eléggé elterjedt e-napló nem elég jó példa, hiszen az egy passzív felület, ahol a szülőre van bízva, betekint-e a jegyekbe.)

De Evanst az kezdte el foglalkoztatni, hogy ennek a tájékoztatási rendszernek milyen hatása van a gyerekek teljesítményére, egyáltalán mérte-e ezt már valaki. Mint kiderült, természetesen igen. Evans négy kutatást is talált, melyek ezt a témát járták körül más-más aspektusból. 

Az első idézett tanulmányt Peter Bergmann készítette el, ebben Los Angeles-i diákok teljesítményét vizsgálták, kiknek a szüleit kéthetente rendszeresen értesítették a kutatók a diákok feladatairól és jegyeiről. Az információ vagy smsben, vagy telefonon vagy emailben volt elérhető, a szülők többsége az smst választotta. 

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a szülőknek sokkal kedvezőbben gondolkodtak gyermekük iskolai teljesítményéről, mint amit a valóság indokolt volna, például amikor arról kérdezték őket, hogy gyermekük hány matekfeladatot mulasztott el megcsinálni, a szülők erősen alulbecsülték a számot. 

A rendszer bevezetése után viszont látványos változások indultak meg: a matematikadolgozatokra szerzett pontok érezhetően emelkedni kezdtek. Igaz, hasonló változást nem tapasztaltak az angol dolgozatok esetében. Viszont a feladatok teljesítésének aránya 25 százalékkal javult, és javultak az órai teljesítmények, a diákok együttműködési mutatói is, szintén 25 százalékkal. Valamint 28 százalékkal csökkent a kihagyott órák száma. 

Mindez persze költségekkel is jár: a kutatás szerint egy-egy diák esetében három perc munkaidőt emészt fel, ehhez jön még az információgyűjtés és a jelentések hét közbeni összegzése, ezek bizony megjelennek a túlórapénzekben. Igaz, azóta Bergman már egy olyan kísérleten dolgozik, ahol automatizált rendszer küldené az üzeneteket a szülőknek, jelentősen csökkentve a költségeket. 

A második kutatást a Todd Rogers (Harvard) és Avi Feller (Berkeley) készítette. 28 ezer háztartással végeztek kísérletet: a családok egy részének emlékeztetőt küldtek időként arról, hogy fontos, gyerekük ne hiányozzon az iskolából, és hogy ez rajtuk is múlik, hogy így legyen, a második csoport esetében információt küldtek a diák összes hiányzásáról, a harmadik esetben pedig részletes információt arról is, hogy a gyerek osztálytársai között mennyi a hiányzás. 

A kutatók itt is azt tapasztalták, mint az első kísérletnél: a szülők rendesen alul tippelték, hogy mennyit hiányzik gyerekük, és az ezzel kapcsolatos felvilágosítás már javulást tudott előidézni: 10 százalékkal csökkent a hiányzások száma, miután értesítették a szülőket a hiányzások számáról. Ugyanakkor érdekes, hogy annak nem volt észrevehető hatása, ha az osztálytársak hiányzásait is elküldték, ami eltér attól, amit általában a konformitás és társas normák működéséről lehet tudni. 

A harmadik kutatást Rebecca Dizon-Ross (University of Chicago) készítette, aki a Malawiban végzett terepmunkájáról számolt be. A kutatás során azt vizsgálta, hogy a helyi általános iskolába járó gyerekek szülei hogyan állnak "a tanulás, mint befektetés a gyerek jövőjébe" kérdéshez, ha folyamatosan tájékoztatják őket arról, hogy hogyan halad a diák.

Evans összefoglalója alapján Dizon-Ross három fontos megállapítást tett:

• Egyrészt, hogy a malawi-i szülők, hasonlóan már említett amerikai társaikhoz, jelentősen jobbnak tippelték gyermekeik teljesítményét, mint amit a valóság mutatott. (Korábban készült már hasonló kutatás Indiában is, ahol szintén alaptalan optimizmuson kapták a szülőket.) Azaz újra az derült ki, hogy ha nem iktatunk be közvetítő elemeket, akkor a szülők könnyen téves információkkal rendelkezhetnek a gyerekük iskolai előmeneteléről. Ennek amúgy konkrét következményei is lehetnek, ami szegényebb környezetben különösen káros lehet: például, hogy mivel a szülők nem tudják pontosan, hol tart a gyerekük, nem megfelelő gyakorlókönyveket vesznek nekik. 
  
• A terepmunka azt is igazolta, hogy a megfelelő információk biztosítása után a szülők átértékelik a gyerek teljesítményét, és valószínűbb, hogy a megfelelő felszerelésekbe fektetnek be. 
  
• Ugyanakkor a terepmunkának volt kevésbé lelkesítő eredménye is: Dizon-Ross azt találta, hogy a visszajelzéseknek köszönhetően valószínűbb, hogy a szülők átcsoportosítanak forrásokat a jobban teljesítő gyerekek oktatása felé, ami tovább erősítheti az egyenlőtlenségeket. 
  

A negyedik idézett kutatás Samuel Berlinski és társai munkája, amit chilei terepmunka után írtak. Ott egy olyan kísérlet zajlott, melyben a szülők lehetőséget kaptak arra, hogy rendszeresen részletes beszámolót kapjanak gyermekeik teljesítményéről sms-ben. Olyan információkról kaptak értesítést, mint a gyerek magatartásának alakulása és a matekdolgozat eredményei. Ezen kívül az iskola a kiválasztott szülőknek és egy kontrollcsoport tagjainak rendszeresen küldött még smsben csomó információt az iskola eseményeiről, szünetekről, egyéb dolgokról. 

A kutatók szerint az smseknek azonnali hatása volt a jegyekre, már négy hónap után kimutatható volt a különbség a sms-kezelt diákok és a kontrollcsoport diákjai között. Az smskezelés ezenkívül jelentősen, 6,6 százalékkal megnövelte az iskolába járás mértékét. Hatott a magatartás-jelentés is, a legrosszabbul viselkedő diákok esetében 1,25 százaléknyival kevesebb rosszalkodást tapasztaltak. 

Többet kéne erre gondolni

Evans a négy kutatás alapján végül két általános tapasztalatot is leszűrt: egyrészt, hogy a kísérletek alapján világszerte jellemző, hogy a szülők nem rendelkeznek elég pontos információval gyermekük iskolai teljesítményéről. Másrészt, hogy a teljesítményről szóló információ átadása a szülőknek kézzelfogható eredményeket hoz. Nem túl bonyolult dolgok ezek, de szerinte ahhoz képest mégsem kezeljük elég kiemelten ezt a témát.