Az, hogy Ernest Hemingway kommunista volt, senkit se lephet meg. De Hemingway nem szimplán szimpatizált a Szovjetunióval, hanem a második világháború alatt fizetett ügynökük is volt.

1940-41 telén szervezte be Jacob Golos, az amerikai Kommunista Párt alapítója, aki egykor gyalog menekült Kínába Szibériából a cári titkosszolgálat elől.

Hemingway nem a szó hagyományos értelmében volt kém: nem dolgozott az amerikai kormánynak, sem hadiipari vagy technológiai vállalatoknak, amelyektől hasznos titkokat tudott volna megszerezni. A szovjetek nem is ekként tekintettek rá elsősorban, hanem befolyásos újságíróként akarták használni propagandacéljaik eléréséhez. Ebben hasznosnak is bizonyult, még a II. világháború után is harcosan védte a szovjeteket és propagálta a két ország együttműködését, bár ekkor már nyilvánvalóan nem egyeztek az amerikaiak és a szovjetek érdekei.

Világhírű íróként Hemingwaynek hozzáférése volt olyanokhoz is, akiket egy átlagos, lefizetett kormánytisztviselő meg se közelíthetett. Jó példa erre, hogy harmadik felesége, az Eleanor Roosevelt protezsáltjának számító Martha Gellhorn révén már 1937-ben meg tudott szervezni egy találkozót az elnöki párral, amire a Komintern egyik kémét is magával vitte. A találkozón arra próbálták rávenni Rooseveltet, hogy a semlegességet feladva az Egyesült Államok álljon a köztársaságiak pártjára a spanyol polgárháborúban.

Hemingway története Nicholas Reynolds, az "Író, tengerész, katona, kém: Ernest Hemingway titkos kalandjai 1935-61" című történelmi munka szerzője szerint napjainkban is tanulságos, mert bizonyítja, hogy etekintetben létezik történelmi folytonosság a sztálini Szovjetunió és a putyini Oroszország között. Ahogy egykor az NKVD és később a KGB, úgy utódjuk, az SZVR is igyekszik a közvéleményt befolyásolni tudó ügynököket beszervezni. Ahogy arra is bizonyíték, hogy még ha egy Hemingwayhez hasonlóan megvásárolt értelmiségi konkrét kémtevékenységet nem is végez, befolyása révén képes aláásni az államot. (Via The Daily Beast)