Talán már hallottak róla, hogy mekkora baj van a világ méhpopulációjával. Ami elég nagy baj, tekintve hogy az emberiség élelmének 30-35 százaléka függ a méhektől és más beporzóktól. Vagyis épp ideje volna összehangolni az intenzív gazdálkodás és fenntartható ökostruktúrák érdekeit, különben mind éhenhalunk.

Józan ésszel is beláthatók a monokultúrás termesztés hátrányai. Igaz, hogy amikor hirtelen virágba borul egy napraforgómező, az komoly mennyiségű táplálékot jelent a méheknek, amelyek erre elég pozitívan is reagálnak. De a virágzás végével eltűnik ez a táplálékforrás, a méhek meg ott maradnak éhen.

Kovács-Hostyánszki Anikó az MTA Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának munkatársa és társai az Ecology Letters legfrissebb számában megjelent tanulmányukban a földművelés ökológiailag intenzívebbé tétele mellett érvelnek.

Hogy mi? Aggodalomra semmi ok, valójában sokkal egyszerűbb a dolog, mint aminek hangzik. Olyannyira, hogy az ökológiailag intenzív földművelés tulajdonképpen józan paraszti ésszel is belátható és kitalálható lépések sorozatát jelenti, úgymint:

• változatosabb teremsztés;
  

vagyis nagy búzatáblák helyett kisebb táblákon termelt változatosabb termények, lehetőleg olyanok, amik nem egyidőben virágoznak. Járulékos előny, hogy a kisebb táblákat hatékonyabban is tudják beporozni a rovarok, amelyek a nagy táblákat nem járnák be teljesen. Ez főleg akkor működhet, ha

• virágokat is telepítenek a földekre.
  

A táblák határára, illetve a sorok közé telepített virágok több beporzót csábítanak a földekre, aminek a járulékos haszna a terméshozam növekedése is, mert több beporzó hatékonyabban porozza be a búzatáblát is. Nem mindegy azonban, hogy milyen virágokat telepítenek a mezőkre: érdemes keverni az egynyári és az évelő növényeket, és ez esetben is érdemes figyelni rá, hogy a virágzási időszak hosszú időt öleljen át. A jó hír, hogy már léteznek kezdeményezések, amelyek kikevertek megfelelő magkeverékeket, így ezek már könnyen beszerezhetők, például az Operation Pollinatortól.

• Erdős, mocsaras vadfoltok fenntartása a termelési területen.
  

Ezek egyrészt élőhelyet, másrészt további táplálkozási lehetőséget biztosítanak a beporzóknak, egyben hozzájárulnak a diverzitásukhoz is. Ez utóbbi megintcsak hasznos, mert a változatosabb beporzóállomány ellenállóbb a változásoknak.

• A vegyszerek visszaszorítása.
  

Főleg a rovar- és gyomirtószereké, illetve a műtrágyázásé. Az elsőt talán nem is kell kifejtenem. A gyomirtószerek azért károsak a méh- és beporzópopulációra, mert a gyomnövények virágzata fontos táplálékforrás - ahogy a vadvirágok is. A műtrágyázás két szempontból is veszélyes. Egyrészt a föld alatt fészkelő rovarok élőhelyét fenyegeti, másrészt a növények tápanyagának megváltoztatása hatással van az azokból táplálkozó rovarokra is. Műtrágyázás helyett hagyományos, állati trágya vagy komposzt használata ajánlott.

Ha pedig már betakarították a termést, akkor se hagyják parlagon a mezőt. A csupasz föld nem ad táplálékot a méheknek, így érdemes a köztes időben is zöldtakaróval borítani a földeket, lehetőleg virágzó növényekkel.

Ezek a lépések a tudomány aktuális állása szerint mind növelik a méhek és más beporzók túlélési esélyeit, egyben növelik diverzitásukat is. Összességében pedig akár még a terméshozamoknak is jót tehetnek, vagyis gazdaságilag sem hátrányosak. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel szebb, esztétikusabb látványt nyújtanának a végtelen búza, repce és napraforgómezőknél a virágokkal szegélyezett tarkabarka kis táblák, helyenként erdőfoltokkal tarkítva. (Kovács-Hostyánszky tanulmányáról az MTA közleményéből értesültem. Magát a tanulmányt itt érhetik el.)