Idén 80 éves az első mobil rádióadó-vevő készülék; az első walkie-talkie-t 1937-ben készítette el egy kanadai feltaláló (Donald Hings volt a neve). A mobil hírközlés fejlődése azóta is töretlen, a nagysebességű mobil internetelérés ma már olyan természetes, mint hogy meleg víz jön otthon a falból. Persze azért lényegesen bonyolultabb a dolog háttér-technológiája. Tök érdekes végiggondolni, hogyan jut el például ez a cikk a 444-olvasók mobiltelefonjának képernyőjére!

Szóval ott a cikk. Hol? Hát a 444 egyik szerverén, Soros György pincéjében, nyilván. Kép, szöveg, megjelenítési információk, minden. Hogy bonyolultabb legyen, van a cikkben egy Youtube-videó is, ami (egyelőre) még nem Sorosnál, hanem a Google szerverein tárolódik, a cikk csak meghívja a lejátszókóddal. Valami ilyen helyet kell elképzelni:

És akkor te ráböksz a linkre a mobilodon. 

A mobilod (ha "volt térerő") már eddig is kapcsolatban állt a környezetében lévő legerősebb jelet adó, a szolgáltatóddal kapcsolatban álló átjátszó rádióállomással, vagyis a telefonod már a naaaagy világháló része volt. A rendszer "tudta" a SIM-kártyád adatai alapján, hogy jogosult vagy az adatforgalmazásra, mert be is fizetted a számlát és a telefonod is kompatibilis ezzel a nagy rendszerrel. Így a linkre bökésed egy kérésként jelentkezik a hálózatban: a link által egyértelműen meghatározható adatcsomagot, a cikket kéred a mobilod képernyőjére.

A kódolt információkérés ezen a relén, valami tornyon vagy templomtoronyban lévő rádión keresztül eljut a mobilnetes szolgáltatód útvonalválasztójára, magyarul routerére. Ez egy számítógép, ami továbblöki az adatcsomagjaidat a meghívott szerver felé. 

Ha történetesen a UPC hálózatán netezel, akkor például a 2005-ban alapított, gyakorlatilag senki által nem is hallott nevű Liberty Global nevű telekom-cég gerinchálózatán keresztül az Amszterdamban lévő központi mobil IP hálózati routerekre. Itt csatlakozik ugyanis a publikus internet-hálózatra a mobil hálózat. 

Az Amsterdam Internet Exchange (AmsIX) a világ második legnagyobb forgalmú adat-csomópontja, tavaly 5,2 Terabit per másodperc volt a csúcsmennyiségű információ, ami átszaladt rajta. Az adatkérésünk innen megy tovább a Youtube szerver felé.

A cicás videónk lehet Belgiumban, Finnországban de valahol az USÁ-ban is a google hat darab ottani szerverfarmja valamelyikén. Ha Amerikába kell menni az adatért, a tenger alatti üvegszálas kábel segítségével kapjuk meg a vágyott tartalmat, ami meg már csak azért érdekes, mert ezeket a kábeleket így fektetik le:

És aztán mindez vissza. Őrület, micsoda gépezet lendül mozgásba, ha rábök az ember egy linkre a mobilján, hát nem?