Akinek nem fog hiányozni a Lane, az nem is szereti igazán az angol focit

futball
2017 május 15., 10:29

Az 1899-ben megnyitott White Hart Lane az angol futball egyik ikonikus pályája. Volt. A stadion ugyanis vasárnap elbúcsúzott a szurkolóktól - a Tottenham Manchester Uniteddel vívott bajnokija (2-1) volt az utolsó, amit az általában egyszerűen Lane-nek becézett létesítményben rendeztek. A Spurs pályája ugyan nem volt sem a legnagyobb, sem a legpatinásabb meccshelyszín a brit futball történetében, de különleges aurája, fantasztikus akusztikája, és több mint egy évszázados múltja okán alighanem szinte az összes drukker szíve összeszorul most a bezárás miatt.

Akié nem, az pedig valószínűleg nem is szereti igazán az angol futballt.

A pályát természetesen hatalmas ünnepséggel búcsúztatta a klub: a meghívott vendégek között ott voltak olyan egykori legendás Spurs-játékosok, mint Ossie Ardiles, Ledley King, Edgar Davids, Dimitar Berbatov, David Ginola, Ricardo Villa, Pat Jannings, Glenn Hoddle, Chris Waddle, vagy épp Darren Anderton, és a klub volt edzői közül is megjelent például Martin Jol, Harry Redknapp és David Pleat. A hivatalos búcsúztató műsort Sir Kenneth Branagh vezette fel, de az igazán felemelő pillanatok azok voltak, amikor a lefújás után hazai drukkerek ezrei özönlötték el a gyepet.

photo_camera Egy igazi, régi vágású angol pálya, a futball hőskorából - ilyen volt a White Hart Lane. Fotó: Guardian

Még egyszer - talán utoljára - a Lane megvillantott valamit a futball lélekemelő szépségéből, abból, hogyan képes összenőni a helyi közösség egy klubbal, és milyen, amikor a stadion ennek a kapcsolatnak a valódi szentélyeként működik. Szurkolói hovatartozástól függetlenül varázslatos pillanat volt átélni mindezt, és nehéz nem a sors igazságszolgáltatásaként értelmezni, hogy a legendás pálya utolsó gólját épp az angol focitörténelem egyik megkerülhetetlen alakja, a már erősen leáldozóban lévő Wayne Rooney lőtte. Sőt, még az is összejött, hogy az MU ellen egészen eddig gólképtelen helyi hős, a Spurs-drukkerek kedvence, Harry Kane legyen a hazaiak legutolsó gólszerzője.

Egyszerűen minden klappolt, még az eső is eleredt, hogy utána szivárvány alatt lehessen elmélázni a régmúlt idők dicsőségén.

photo_camera Jelen és jövő találkozása a Lane-en, ahol épp az utolsó észak-londoni derbi zajlik. Fotó: Guardian

Bár a Spurs távolról sem Anglia legsikeresebb klubja - a vasárnapi meccsen kivívott győzelemmel például azt is ünnepelték a szurkolók, hogy 1963 után először sikerült végre odaérni legalább egy ezüstéremre a bajnokságban -, a Lane-en legendás nagy meccsek egész sorát vívták korábban. Amikor például 1961-ben a Tottenham története első mérkőzését játszotta a BEK-ben, akkor a lengyel Górnik Zabrze ellen mindjárt egy 8-1-es diadalmenetnek tapsolhattak a drukkerek - akik abban az időben még jó 70,000-en préselődtek össze az ilyen nagyobb alkalmakra a pálya körül.

1972-ben nemzetközi kupát is nyert a stadionban a Spurs: az UEFA-kupa angol házi döntőjében idegenbeli 2-1-es győzelem után, egy hazai 1-1-gyel kerekedtek felül a Wolverhampton Wanderers csapatán. Tíz évvel később a vadonatúj nyugati lelátót is a Farkasok ellen avatták, akkor viszont már 6-1-re győzött a többek között Ardiles, Villa, és Hoddle nevével fémjelzett Tottenham.

photo_camera Az első BEK-meccs a szentélyben: Tottenham-Górnik Zabrze 8-1. Fotó: Guardian

1984-ben az Anderlecht ellen újabb UEFA-kupa győzelemnek tapsolhatott a Lane közönsége (a Spurs máig utolsó nemzetközi kupasikere ez, amit hazai pályán, büntetőkkel vívott ki), aztán viszont jókora lejtmenet jött, és bár olyan klasszisok is megfordultak a csapatban, mint David Ginola vagy Jürgen Klinsmann, a Spurs csak ritkán számított jó csapatnak a szigeten. 2005-től azonban folyamatos a fejlődés, és a Tottenham többnyire az élmezőny tagja a bajnokságban.

Ebben az időszakban már akadtak figyelemreméltó bajnoki sikerek is a Lane-en: például az ősi rivális Arsenal 5-1-es elgázolása 2008-ban, vagy a Wigan totális megsemmisítése (9-1) csaknem két évvel később. Nemzetközi szinten a Modric-Bale-Crouch-féle, Harry Redknapp által vezetett Tottenham tette le a névjegyét utoljára, többek között az akkori BL-címvédő Inter hazai elpáholásával (3-1). Az utóbbi években főleg a Chelsea elleni meccseik sikerültek emlékezetesre, José Mourinho bajnokcsapatát például 5-3-mal küldték haza 2015 első napján - azon a meccsen "született meg" a szupersztár Harry Kane -, de az idei, Conte-féle bajnokcsapatot is simán, 2-0-ra verték el most januárban.

photo_camera Az utolsó meccs. Szon vs. Blind, Tottenham vs. United. Fotó: Guardian

Sokak szerint igazi spursös - értsd: kirívóan peches, szerencsétlen, balfékekre valló - fordulat, hogy épp akkor zár be a Lane, amikot a csapat végre valódi erődöt épített belőle. És tényleg, Mauricio Pochettino csapata két döntetlen híján az összes idei hazai meccsét megnyerte, ilyen remek mérlege pedig még soha nem volt a klubnak a saját pályáján. Jellemző, hogy jövőre abban a Wembley-ben kell játszania a Spursnek, ahol bár a 2008-as Ligakupa-siker óta kilencszer is megfordult, győznie csak egyszer sikerült (egy 2016-os már tét nélküli BL-meccsen, a CSZKA Moszkva ellenében), miközben összeszedett hét vereséget. Innen szép nyerni, nem?

Közben persze épül a hipermodern új stadion - ahol már garantáltan nem fog belógni a kamera képébe az az oszlop, ami az operatőrök rémének számított a Lane-en -, épp a mostani pálya tőszomszédságában. Ugyanaz a cég tervezte, amely az Arsenal 2006-ban átadott új pályáját, az Emirates-t is megálmodta, és nagyjából a mérete is hasonló lesz, bár arra azért ügyeltek a klubnál, hogy picit túltegyenek a nagy riválison, és 61,000-es befogadóképességével a Spurs új pályája legyen a legnagyobb klubstadion Londonban. A székek pontosan ugyanakkora távolságra lesznek a játéktértől, mint most a Lane-en, de újítások is akadnak, például egy 17,000-es szektor a kemény magnak, ami bevallottan a liverpooli Kop mintájára akar majd megalapozni a remek hangulatnak. A tervezők még olyan apróságokra is ügyeltek, mint a történelmi hűség:

mivel a White Hart Lane-t hajdanán egy sörfőzde helyére húzták fel, az új stadionban helyet kap egy mini sörfőző manufaktúra is.

photo_camera Hipermodern, csilivili - ilyen lesz az új Lane. Fotó: Tottenham Hotspur

Az egész projekt költségigénye nagyjából 800 millió font - azaz sacc per kábé 283 milliárdnyi forint -, aminek felét beruházási hitelből fedezi a klub, felét pedig egyrészt a névhasználati jog eladásából, másrészt egyéb szponzori bevételekből, piaci alapon szeretné bevasalni Daniel Levy klubelnök. Utóbbi realitására jó példa, hogy az NFL már meg is állapodott a Spurssel: a tengerentúli fociliga 10 millió fontot dobott bele a közösbe, cserébe pedig rendszeresen hoz majd amerikai futball-meccseket Londonba.

Ha minden a tervek szerint halad, akkor az építkezés 2017 decemberében véget ér, a Spurs pedig az utómunkálatok lezárását követően, 2018 augusztusában már új stadionjában kezdheti meg a Premier League-évadot.

A búcsúztató ünnepséget itt lehet megnézni teljes egészében. Akit magyar kommentárral is érdekel, az ma este kapcsoljon a Spíler TV-re, ahol a forduló góljait követően Hetthéssy Zoltán tolmácsolásában kerül képernyőre egy kb. fél órás összefoglaló.

link Forrás
Kiemelt videóink

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.