A Royal Society honlapján jelent meg az a tanulmány, amit az ELTE etológia tanszékének négy kutatója jegyez, és arról szól, hogy a kutyák morgása milyen körülmények között hogyan hangzik az emberek számára, mit szűr le egy emberi hallgató egy kutya morgásából. 

Kutatásaikban egész pontosan azt vizsgálták, hogy mi történik egy állat-ember kommunikáció során, egy hangadás hogyan kódolja a hangadó érzelmi állapotát, hogy milyen hangtani jellemzők segítenek az embernek (vagy akár más állatoknak) megérteni egy másik faj tagjának a jelzéseit.    

„A hangok struktúrája bizonyos egyszerű, és biológiailag meghatározott szabályszerűségek mentén tükrözi a hangadó érzelmi állapotát. Ez azért lehetséges, mert az emlősök hangképző szerveinek működése és annak idegi szabályozása alapvetően nem különbözik. Azaz a hasonló érzelmi változások hasonló élettani folyamatokon keresztül hasonló módon befolyásolják a hangadást, és ez segít megkülönböztetni egy ijedt sikoltást egy agresszív üvöltéstől függetlenül attól hogy milyen faj adta ki a hangot.”

– írta nekünk részletekről a tanulmány egyik szerzője, Faragó Tamás, az ELTE-n futó Családi Kutya Program kutatója. 

Ezek a szabályszerűségek jelennek meg a különböző ugatásokban is. Azt a kutatócsapat korábbi vizsgálatai már megmutatták, hogy az emberek ezek mentén képesek elkülöníteni a különböző helyzetekben felvett ugatásokat.

A morgás viszont izgalmasabb eset: ha összehasonlítjuk a farkas és a kutya hangkészletét, akkor azt látni/hallani, hogy a farkasok csak nagyon speciális esetben, területük védése közben ugatnak, addig a kutyák szinte mást se csinálnak és ez a fő hangadási formájuk. A feltételezések szerint ez a háziasítás folyamatának egy mellékterméke lehetett és fontos szerepet tölthet be a kutyák emberekkel való kommunikációjában. 

„Ezzel szemben a morgás úgy tűnik, sokkal hasonlóbb maradt a két faj között, de az, hogy nagyon eltérő érzelmi állapotban (agresszió vs. játék) is használják, különösen érdekessé tette a számunkra. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben is tetten érhetőek az emlegetett szabályszerűségek és a morgások struktúrája is tükrözi a kutyák érzelmi állapotát: 

a játékos morgások magasabb frekvenciájúak, rövidebb morranások pulzáló sorozatai, míg az agresszív morgások mélyebbek, elnyújtottak.”

A kutatás során három helyzetben gyűjtöttek morgásokat: 

• gazdával való rongyozós játék közben,
  
• mikor egy idegen lassan, lépésről-lépésre, meredten a kutya szemébe nézve közeledik, 
  
• és amikor a kutya egy csontot véd egy másik kutyától.   
  

Ezekből a mintákból utána sorozatokat állítottak össze és ezek közül kettőt lejátszottak a kísérletben részt vevő 40 embernek, akiknek két kérdőívet kellett kitölteniük: 

„az elsőben érzelmi skálákon kellett megadniuk hogy milyen belső állapotban lehet a hallott kutya, a másodikon pedig a megadott helyzetek közül kellett kiválasztani hogy szerintük melyikben vettük föl a morgást. Majd a válaszokat összevetettük a morgások és a kitöltők adataival, illetve azt is teszteltük hogy a hangtani jellemzők befolyásolták-e az értékeléseket.” 

A kutatók azt találták, hogy az emberek a morgás helyzetének megfeleltethető érzelmet tulajdonítottak a kutyának. A csontőrző morgást magasan agresszívnak értékelték, de a többi érzelmi skálán alacsony pontokat adtak rá, a fenyegető morgást szintén agresszívnek pontozták, de kicsit kevésbé mint a csontőrzőt, viszont itt már megjelent a félelem is az értékelésekben. 

A játékos morgásokat vidámnak és örömtelinek értékelték, míg a negatív skálákon alacsony pontokat adtak. Ennek megfelelően amikor a morgás helyzetét kellett kiválasztani, a játékos morgásokat könnyedén el tudták különíteni a két agresszív morgástól, amiket viszont gyakran összekevertek. Viszont mindhárom esetben jobban teljesítettek az alanyok mintha véletlenszerűen tippeltek volna. 

A kutatásban vizsgálták azt is, hogy a kitöltő neme számít-e az értékelés során és azt is, hogy számít-e valamit, ha a kísérletben résztvevőknek vannak korábbi kutyás tapasztalatai. Azt találták, hogy az érzelemtulajdonításban nem volt különbség, viszont amikor a helyzetet kellett megtippelni a kutyások és a nők jobban teljesítettek. Faragó szerint ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a nők empátiás készsége jobb mint a férfiaké, jobban el tudják különíteni például az arckifejezéseket és ez segíthet nekik az érzelmi töltetet és a kontextus összekapcsolásában.  

Az pedig, hogy a gazdák ügyesebbek voltak, az a kutatók szerint annak köszönhető, hogy a morgások ritkábban fordulnak elő, mint az ugatások, így akinek nincs kutyája, az előbbivel jóval ritkábban találkozik. Nem véletlen, hogy azt találták, hogy míg az ugatásoknál nincs különbség a kutyások és a kutyátlanok között, addig itt érződött a rutin megléte. 

Izgalmas részlete még a kutatásnak, hogy van, amikor a kutyák "csalnak" a morgásukkal. 

A morgás ugyan elsősorban fenyegető, agresszív jelzés, de gyakran előkerül játék közben is sok más olyan viselkedéselem mellett, ami amúgy a vadászat vagy a másokkal való versengés, harc eleme (birkózás, cserkelés, kergetőzés).  

„Ha ezeket összehasonlítjuk az eredeti megjelenési formájukkal, akkor azt látni, hogy elnagyoltak, eltúlzottak a mozdulatok. Azt feltételezzük, hogy a játékos morgás eltérő struktúrája is ezt követi: bár agresszív jelzés de az hogy pozitív érzelmi állapotra jellemző a szerkezete jelzik a játszópartnernek hogy nem komoly az agresszió.”

Ennek az eltúlzásnak a része lehet hogy egy hangtani paraméter (formáns diszperzió), ami méretinformációt hordoz a hangadóról, úgy módosul a játékos morgásokban mintha a morgó kutya nagyobb lenne mint amekkora. 

De ez az eltúlzás az igazán komoly helyzetben (például a csontőrzés), ahol tényleges harcig is fajulhatnak a dolgok, nem szerencsés, mert ha blöfföl a kutya és verekedés tör ki, komolyan meg is sérülhet. 

„Érdekes módon ezekre az akusztikai jellemzőkre az emberek is érzékenyek voltak, de csak a fenyegető és a játékos morgásokban. a nagyobbnak hangzó kutyák morgását agresszívebbnek, félősebbnek és kevésbé pozitívnak értékelték.”

A tanulmány angol nyelven itt olvasható el, a címlapi kép a Flickrről származik.