Aki járt valaha serdülő- vagy ifibajnoki közelében, jól ismeri azt a szülőtípust, aki kezdőrúgás után két perccel a korlát túlvégéről üvöltözik a fiával, hogy hajtson rendesen, ne lazsáljon, vegye le, másik lábbal, tegye tovább, ne úgy bazmeg, szóval hogy ne hozzon már rá szégyent a többi szülő előtt, ha már idáig kínkeservvel felnevelte. 

A szülők átlag harmada-fele ilyen, de van egy minősített eset is: az apa, aki még az ellenfél lurkóit is szidja, rossz napján meg izomból nekimegy a bírónak. Sok ilyen faterbalhét megéltem kamaszként; ezek élőben szórakoztató műsorszámok, viszont a gyerekek karriejének nem tesznek jót. Természetesen erre is Svédországban jöttek rá először.

A Volkswagen bevonásával készült egy felmérés a fociszülők között arról, hogy mennyire súlyos a szülőagresszió a pályák mentén, és az eredmény lesújtó lett. 

Háromból egy gyerek konkrétan azért hagyja abba a focit, mert a szülők őrjöngenek a lelátón, túlzott elvárást támasztva velük szemben, akik ezért alig tudják élvezni felszabadultan a játékok. 1016 szülő 83 százaléka vallotta, találkoztak olyan szülőkkel, akik túl harsányan kritizálták gyerekeiket vagy a bírót meccs közben. 

Három stockholmi topcsapat, az egymással egyébként rivalizáló Djurgarden, az AIK és a Hammarby vezetői asztalhoz ültek, hogy kitaláljanak valamit és kitaláltak valamit. Ez a valami egy mottó vagy inkább íratlan szabályzat lett, ami így szól: 

"Én mint szülő, mindent meg fogok tenni hogy pozitív szellemben támogassam a gyerekemet, mások gyerekeit, a klubok dolgozóit, a bírókat és szülőtársaimat, edzéseken és meccseken egyaránt."

Azonnal több mint 1600 fociszülő jelentkezett, hogy csatlakozna a mozgalomhoz. Megszülettek az első mottóval nyomott mezek, pólók, és más csapatok is csatlakoztak a mozgalomhoz. A profi játékosok is elismerősen nyilatkoztak, többen fel is idézték nyomasztó kamaszkori élményeiket. Stefan Ishizaki, az AIK csapatkapitánya elég jól összefoglalta a lényeget: kicsi gyerekként a legfontosabb, hogy megszeresd a játékot, élményeket és emlékeket gyűjts, nem a feltétlen győzelem, az ráér később.

Nagyot ment az ügy a helyi és országos médiában is, és egyre több szülő csatlakozott. Legviccesebb az egészben, hogy a probléma sokakat zavart idáig is, de csak most mertek beszélni ról a nagy nyilvánosságban. Ennek talán az is az oka, hogy senki nem szívesen szól bele szülő-gyerek viszonyba és egyébként is inkább saját kölkével van elfoglalva, de a kutatás megdöbbentő számai most végre megszüntethetik a politikai korrektséget a fociszülők ügyében is. (Guardian)