A zenei paródiákat készítő Pamkutya munkásságában és történetében minden benne van, amit a Youtube-on lezajlott videós forradalomban szeretek és az is, amit nem. A gyerekszobából indult sikertörténet ma ott tart, hogy lehagyták a sokáig legyőzhetetlennek vélt Dancsó Péter humoristát is. Most 673 ezer feliratkozójuk van. (Ha ezt valaki nem tudja hová tenni, annak mondom, hogy a magyar Youtube már százezer feliratkozónál falra kitehető aranyplecsnit adományoz.)

Legutóbbi videójuk, a Despacito paródia minden létező magyar nézettségi rekordot megdöntött. 1-2 hét alatt, bőven 10 millió feletti indításig szárnyalt. Úgy tűnt, mintha egész Magyarország Pamkutyát nézett volna. Ami egyrészt nagyszerű fejlemény, hiszen két amatőr srác lenyomta az egész magyar szórakoztatóipart, kereskedelmi tévéstül, popzenéstül, mindenestül. Másrészt, ha már valamit ennyien néznek, akkor már nehéz rá úgy tekinteni, mint két gyerek kedves és ártalmatlan ökörködésére.

A beszélő kutyától a Despacitóig

A csatornát két fiatal egy unalmasabb nyári szünetben indította 2010-ben kizárólag azért, hogy önmagukat és apró, de kedves közönségüket szórakoztassák. Ők is ahhoz a generációhoz tartoznak, akik úgy döntöttek, mostantól ne a különböző szándékok által vezérelt PROFI felnőttek szórják nekik a műsort, hanem inkább tinédzserek tinédzsereknek, fiatalok fiataloknak, minden marketingszempont, nevelési, befolyásolási szándék nélkül. Fogtak egy kis kamerát és elkezdték teljesen autodidakta módon tanulni, beszélni a videós nyelvet, és nagyon hamar a Youtube-szcéna kedvenceivé váltak.

A duó a kezdeti kísérleti videózás után, amiben a beszélő kutyájuk kalandjait dolgozták fel, népszerű slágerek humoros átírásába kezdtek. Olyan számokhoz írtak új szöveget és forgattak klipet, mint a Majkáék Belehalokja, a Gangnam Style vagy a Wellhello Rakpart. Tehát jó érzékkel a videómegosztók legnézettebb klipjein csavartak egyet. Mivel ezek a videók zenei paródiaként vannak meghirdetve, ezért nem meglepő, hogy általában az elpusztíthatatlan Irigy hónaljmirigyhez hasonlítják őket. Pedig a Pamkutya-produkciók nem paródiák. Főleg nem zenei paródiák. Ugyanis nem parodizálnak, nem gúnyolódnak, sőt, nem is reflektálnak az eredeti alkotásokra vagy alkotókra. A Despacito paródia sem szövegében, sem témájában, sem a szereplőivel nem idézi meg az idei nyár slágerét.

Nem paródia

Nem rajongok a zenei paródiákért, szóval nekem nem hiányzik, hogy a Pamkutya kíméletlenül rámutasson egy-egy sláger bugyutaságára vagy ízléstelenségére vagy hazugságaira, és így reflektáljon a korszellemre, görbe tükröt tartson elénk, akik hónapokig képesek vagyunk azt hallgatni és üvölteni, hogy Sexy and I know it. De a Pamkutya-videókkal nem az a gond, hogy valójában nem valódi paródiák, hanem hogy sokszor jóval bugyutábbak, mint a feldolgozott sláger. Nem az a recept, hogy születik egy infantilis vagy tufa popzene és jön rá egy okos, szatirikus, leleplező válasz, hanem sokszor egy teljesen jó slágerre érkezik egy annál infantilisabb válasz. Bizony Fluor Tomi vagy Majka szellemesebb szövegeket írnak, mint Pamkutyáék.

Ez egy például teljesen jó refrén:

„Ha tudnám, hány szerelmet bír még el a rakpart
most a kavicsok közé vinnélek magammal
ha tudnám, hány kép fér még bele a nyárba
veled maradnék minden egyes villanásra”

Ez meg nem lépi túl egy gimis gólyatábor Ki Mit Tud-ján fellépő humoros csapat szintjét:

„Ha tudnám, hányszor szívatott már meg a rakpart!
Ez a rohadt munkás már megint sziesztát tart!
Elég volt ebből, elküldöm az anyjába!
Ha visszaszól, majd beleköpök az arcába!”

Pamkutyáék a zenei világ kifigurázása helyett választanak egy a magyar nyilvánosságban speciálisan népszerű lakossági közhelyet, mint hogy a rendőrök korruptak vagy a BKV-én az utasok bliccelnek, esetleg hogy bosszantó dugók vannak Budapesten a felújítások miatt, vagy hogy a mai generáció már csak nyomkodja a telefonon a Facebookot, és ezeket a témákat dolgozzák rá mindenki fülébe beletapadt dallamokra. Az a rossz hír, hogy ezeknél a társadalmi szatíráknál még a sokszor végtelenül tahó Irigy hónaljmirigy is karcosabb és kritikusabb művekkel rukkol elő. Tény, hogy ők a Pamkutyáékkal szemben nem szimpatikusak, nem szerények, nem szerethetők, de kritikusabbak és keményebbek, mint a fiatal youtuberek.

Középen lehet nagyot futni

De ez a langyos finomkodás nem egyedül Pamkutyákra jellemző.

Általában ez a probléma a jelenlegi magyar youtube-os kínálattal, hogy nagyon kevés videós mer vagy tud konfliktusokat vállalni, nincs bátorságuk rázósabb témákba belevágni, meglepő vagy megosztó véleményt formálni, mert ebben a közegben középen lehet igazán nagyot futni. Itt a like-ok és dislike-ok aránya élethalál kérdése. A megosztó személyiségeket darabokra szedik, megcsócsálják, és sokszor el is üldözik. Így mindenki biztonsági játékot játszik.

Pamkutyáék az idő múlásával nem tartalmilag léptek előre, minden energiájukat a vizuális fejlődésbe fektetik. Egyre melósabb effektekkel, trükkökkel, kameramozgásokkal, egyre látványosabb helyszíneken készülnek a videók, amitől egyre profibbnak tűnik a végeredmény. De így aztán lassan eltűnik az alkotásokból az amatőr báj, a gimis videószakkör érzet, és feltámad a nézőben az igény, hogy fajsúlyosabb, eredetibb, találóbb anyagokat lásson, hogy váltson ki érzéseket, gondolatokat, merjen generálni vitát, akármit.

De a Pamkutya egyelőre tét nélküli idétlenkedés jól ismert dallamokra. A 12 éven aluliak szülői felügyelet nélkül is nézhetik.