Szociális szövetkezetekbe terelné a kormány azokat a közmunkásokat, akiket a következő évben szeretne leépíteni a mára hatalmasra duzzadt rendszerből. Egy jól működő szociális szövetkezetben a tagok egyenragúak, elosztják egymás között a profitot, és közösen döntenek, ha kell. A magyar modellben azonban ugyanúgy a polgármester a főnök, és hiába hívják ezentúl a közmunkást szövetkezeti tagnak: a munkája ugyanaz lesz, de még a fizetése is. Ez lenne az elsődleges munkaerőpiacra visszavezető út? Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

Borsod-Abaúj- Zemplén megyében 2013. augusztus 8-án megalapították a Rozvágy-Text Szociális Szövetkezetet, amely varrodai tevékenységet végez. Fő profiljuk nemzeti, európai uniós és települési zászlók mindenféle méretben történő varrása és hímzése, illetve saját termékük a levendulával töltött, hímzett díszpárna és illatpárna”

– a Belügyminisztérium egy tavalyi, a közmunkáról szóló kiadványa szerint ez egy követendő és jó példa a szociális szövetkezet működésére. Arra a szociális szövetkezetre, amitől azt várja a kormány, hogy felszívja annak a több tízezer közmunkásnak legalább egy részét, akit a következő években ki akarnak emelni a programból, és ami, terveik szerint, három év alatt képes lesz tisztán a piacról megélni.

Munkaerőhiány van az országban, rengeteg a betöltetlen állás a kereskedelemben, az egészségügyben, a vendéglátásban. A kormány úgy döntött, hogy a következő években csökkenti a közmunka programban résztvevők számát, ennek egyik lehetséges módja lehetne, hogy közmunkásokkal töltsék fel az üres állásokat. Az elképzelés nehézségeiről és buktatóiról még januárban írtunk egy átfogó cikket, azóta viszont megszületett a kormányhatározat is, ami még egyértelműbbé teszi, milyen irányban is képzeli el a kormány a közmunkások számának lefaragását. Az egyik ilyen út a közmunkaprogramból a szociális szövetkezetbe vezet.

Ha már van gépe, legyen ő is tag!

Magyarországon a szociális szövetkezetek száma az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt, bár a szövetkezeti alapelveknek megfelelően működőkkel alig találkozhatunk. Ahhoz, hogy ezek valóban más alternatívát tudjanak biztosítani a közmunkásoknak, nem biztos, hogy a hátrányos helyzetű magyar vidéken adottak a feltételek – írja 2014-es, “Közfoglalkoztatásból szociális szövetkezet”? című írásában G. Fekete Éva és Lipták Katalin. Szociális szövetkezetnek hívjuk azokat a szövetkezeteket, amiknek célja, hogy munkafeltételeket teremtsen a munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjainak, és javítsa azok szociális helyzetét. A szociális szövetkezet általános célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése.

Amikor az állam rátalált a szociális szövetkezetekre, mint a közmunkából kivezető útra, módosította a szövetkezeti törvényt úgy, hogy az önkormányzat is lehessen szövetkezeti tag – mondja Molnár György, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója, aki szerint ezek, az önkormányzati tagságú szövetkezetek nem tekinthetők igazi szövetkezeteknek. Az elgondolás lényege az volt, hogy ha már az önkormányzatok amúgy is kaptak rengeteg eszközt, gépet a közmunkaprogram keretében, akkor ezeket – az önkormányzat taggá válásával – a szövetkezet ingyenesen használhatja majd.

A szövetkezetek a megalakulásuk utáni három évben kapnak állami támogatást, igaz, fokozatosan egyre kevesebbet, de a cél az, hogy három év után legyenek képesek a saját lábukon is megállni, és a piacról fenntartani magukat. Míg egy savanyítóüzemnél erre akár lehet is esély, feltéve, hogy a környéken van rá kereslet, addig vannak olyan terméket előállító szociális szövetkezetek, amiknél gyakorlatilag kizárt, hogy megéljenek a piacról. Ehhez tartozik Molnár szerint a cikk elején említett zászlóvarró üzem, de nem várható gazdasági csoda egy térkőgyártó üzemtől vagy a fából készült buszmegállókat és székelykapukat gyártó szövetkezettől sem. Molnár szerint valójában a Belügyminisztérium sem tud felmutatni az elmúlt évekből igazán jól működő, önmagát eltartani képes példát, ezért mutatja be kiállításain büszkén a köténykét, otthonkát vagy óvodások méretére szabott hokedlit gyártó üzemeket.

Konzervált függőség

Egy jól működő szociális szövetkezetben a tagok egyenrangúak, mindenkit egy szavazat illett meg, függetlenül a társadalmi státuszától, és hiányzik az alkalmazott – főnök szemlélet. A kutató az elmúlt években több szociális szövetkezet tagjaival is interjúzott, és azok alapján, amit látott és hallott, nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy a volt közmunkásokkal felduzzasztott, új típusú szövetkezetek is hasonlóan demokratikusan működnek majd.

“Ugyanúgy a polgármester akarata fog érvényesülni, ahogy a közmunkaprogramban, és ugyanúgy nem mernek majd neki ellentmondani a tagok, mert ugyanúgy a megélhetésükről lesz szó” – mondja Molnár. Ezt a tanulmány szerzői is hasonlóan látják: szerintük jó lesz figyelni rá, hogy ha a helyi önkormányzat is tagja lesz a szövetkezetnek, az hosszú távon és országosan konzerválja megint a függőséget, a helyi önkormányzatnak, a választott politikai testületnek való alárendeltséget.

Azzal, hogy a tagok volt közfoglalkoztatottak lesznek, egyrészt hivatalosan kikerülnek a közmunka program létszámából, másrészt ezzel máris az elsődleges munkaerőpiacon találják magukat. Csakhogy a mindennapi életben ebből nem sokat érzékelnek majd. A szocális szövetkezet ebben a formájában ugyanis nem nagyon nevezhető másnak, mint a közmunka folytatásának.

A fizetésük várhatóan nem lesz több, az önkormányzati tagságú szociális szövetkezeteket ugyanis kivették a munka törvénykönyve alól, és létrehoztak egy, csak rájuk vonatkozó szabályozást (tagi munkavégzés) ami szerint a tagoknak nem kötelező minimálbért kapnia. A törvény lehetővé teszi a minimálbér alatti díjazást, akár azt is, hogy – ha például rossz a termés és a megtermelt javak értéke alacsony – alig kapjon valamit. Másrészt viszont ez nem kötelező, tehát természetesen a tagi jogviszony keretében is adhatnak magasabb díjazást. Ha valaki nem tagi jogviszonyban van, hanem munkaszerződést kötnek vele, akkor viszont az arra vonatkozó általános szabályok érvényesek, így a minimálbér is. Mindez a szövetkezet döntésén múlik.

Az állam célja is az, hogy jussanak el az önállóságig, de addig, az átmeneti időszakban, ne kelljen többet adniuk, mint amennyit eddig adtak. Egyetlen esetben lehetne arra számítani, hogy magasabb lesz a fizetésük, ha sikerül egy jövedelmező dolgot létrehozniuk, de Molnár szerint akkor is kérdéses, hogy a keletkező hasznot mennyire kívánja majd a munkabérek fejlesztésére fordítani a polgármester, és mennyire lesz demokratikus döntés, hogy mire költsék a pénzt. A hagyományos értelemben vett szociális szövetkezetben ugyanis erről is szavazás útján döntenek a tagok.

Bár a közmunkást a szövetkezetben tagnak fogják hívni, de alárendelt szerepe ugyanúgy fennmarad, sőt – Molnár szerint még károsabban marad fent, mert a közmunkánál legalább világosak a viszonyok, itt meg még el is kell játszani, hogy minden más.

Az igazi probéma az, hogy ez nem jelent valódi kiutat, nem sokkal jobb, mint a közmunka. Elképzelhető, hogy lesz pár olyan szövetkezet, ami piaci alapon megél majd, de a többség nem fogja tudni magát fenntartani állami segítség nélkül.

Beindultak a polgármesterek

Az átállás mindenesetre már elkezdődött, a polgármesterek pedig igyekeznek idomulni az új elvárásokhoz. Az elmúlt időszakban számtalan olyan hír jelent meg vidéki lapokban, amik arról szólnak, hogyan vezetett át közmunkásokat az önkormányzat szociális szövetkezetbe. Például a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kengyelen, ahol a tavaly alapított Kengyeli Mezőgazdasági Szövetkezet alkalmazottaiként dolgoznak a helyi varrodában asszonyok. Cipőfelsőrészt készítenek, egy tiszaföldvári cégnek dolgoznak be. A polgármester a szoljon.hu-nak adott interjújában elmondta, hogy a közfoglalkoztatás folyamatos kivezetésére irányuló kormányzati cél miatt alapították meg tavaly a szövetkezetet. Szerinte a varroda mintegy átmenet a közmunka és a piaci munkahely között, hamarosan elindul a szövetkezeti konzervgyár és algafeldolgozó üzem is.

De hasonló folyamatok zajlanak Pécsváradon és a Somogy megyei Töröcskén is. Előbbi településen építőipari, lakatos, festő és egyéb szakipari munkákat végeznek a szövetkezet keretein belül, míg a töröcskei Zselic Kertje Szociális Szövetkezetben fabrikettet gyártanak a volt közmunkások. Az előbb felsorolt három településen kívül még további két polgármestert is felkerestünk. Szerettük volna, ha mesélnek az átmenetről, arról, hány tagja van a szövetkezetnek, közülük hányan dolgoztak korábban közfoglalkoztatottként, és hogyan látják, képesek lesznek-e idővel piaci körülmények között boldogulni. Az öt megkeresett település közül azonban csak a kaposvári önkormányzat válaszolt, hozzájuk tartozik a töröcskei városrész. Kaposvár alpolgármestere a Zselic Kertje Szociális Szövetkezetet érintő kérdéseinkre azt válaszolta, hogy a szociális szövetkezet hét fő alkalmazását vállalta, a munkások a közfoglalkoztatottak és álláskeresők közül fognak kikerülni, a munkabérük pedig jelentősen, közel negyvenezer forinttal nő majd.

Kerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot is, azt kértük tőlük, hogy indokolják meg, miért látják a szociális szövetkezetet egy reális kilépési útnak. Azt válaszolták, hogy a szövetkezetek, új vállalkozói formaként jelentős szerepet tölthetnek be a helyi gazdaságfejlesztésben, valamint megerősítik a társadalmi kohéziót, amivel egyúttal a gazdaság stabilitásához is hozzájárulnak.

A márciusban megjelent kormányhatározat alapvetően egy jó irány Molnár szerint, látszik belőle, hogy a kormány mozdulni szeretne a közmunkaprogram okozta csapdahelyzetből. Az is dicséretes, hogy megtérítenék a közfoglalkoztatottak munkahelykereséssel kapcsolatos tömegközlekedési költségeit, és az is egy cél lett, hogy, ahol van rá mód, ott az az állami intézményekben dolgozó közmunkások kerüljenek át saját állományba.