Ahogy Robert Sutton, a Stanford Egyetem tanára elkezdte kutatni, hogyan jelennek meg az érzelmek a munkahelyeken, gyorsan eljutott a többieket zaklató seggfej munkatársak problémaköréhez. A legjobb tanácsa azóta is, hogy lehetőleg senki se dolgozzon seggfejekkel.

Szándékosan használja az összes erről szóló írásában a seggfej szót, mert szerinte a hasonló jelentésű, finomabb szavak nem írják le elég pontosan azt az embertípust, aki rengeteget képes ártani a munkatársának és a cégének.

link Forrás

A munkahelyi seggfejekről szóló első könyve, a No Asshole Rule igazi bestsellerré vált, több mint 115 ezer példány fogyott belőle. Ebben különböző vállalatok példáján keresztül mutatta be, mennyi kárt tudnak okozni a munkatársaiknak és az egész cégnek a többieket zaklató seggfejek. A könyvben egy külön fejezetet szánt a „seggfejek erényeinek”, amiben Steve Jobsot elemezte.

Végül arra a megnyugtató eredményre jut, hogy hosszú távon senkinek sem éri meg seggfejekkel dolgozni.  

• Idézett egy tanulmányt, miszerint a 800 megkérdezett alkalmazott 20 százaléka számolt be arról, hogy hetente legalább egyszer bunkó módon bánnak vele a munkahelyén. 
  
• Egy reprezentatív ausztrál kutatás szerint az alkalmazottak 35 százalékát zaklatták verbálisan a munkatársai, 31 százalékuknak pedig a felettesük bunkóságait kell elviselniük.
  
• Ráadásul csak az esetek 1 százalékában fordult elő olyan, hogy az alkalmazott lett volna bunkó a főnökével, nem meglepő módon 50-80 százalékban a főnökök voltak seggfejek a beosztottjaikkal. 20 és 50 százalék közé tették azoknak a helyzeteknek az arányát, amikor a munkatársak egymást nyomasztották.
  

Sutton szerint a ezt a típust arról lehet felismerni, hogy miután találkoztunk velük, lenyomva vagy megalázva érezzük tőlük magukat. Ráadásul ezek az emberek különös örömet találnak abban, ha kipécézhetik maguknak a náluk gyengébbeket.

A pontos meghatározásról Sutton a VOX-nak azt mondta, hogy különbséget kell tenni azok között, akik csak csak alkalmanként seggfejek (ez bármelyikünkkel megeshet, amikor rossz passzban vagyunk) és az igazi, meggyőződéses seggfejek között. „Úgy gondolom, hogy ez sokkal bonyolultabb, minthogy valakire azt mondjuk, hogy seggfej, mert nem törődik a többiekkel. Valójában némelyikük nagyon is törődik, azt akarja, hogy bántva érezd magad és ideges legyél, mert ez okoz neki örömet” - tette hozzá. 

A másik probléma ezzel a viselkedéssel, hogy fertőző, hiszen a rossz minták gyorsabban terjednek, mint a jók. Ezért sem éri meg sokáig seggfejek között dolgozni. A modern technológia pedig kifejezetten kedvez nekik, mert az emberek úgy is tudnak érintkezni, hogy közben nem kell a másik szemébe nézniük. Elég csak a kommentszekciók trolljaira gondolni.  

Túlélni a seggfejeket, Sutton szerint, nem tudomány, hanem egy képesség, amit lehet fejleszteni, és pont ebben akar segíteni az új könyvével. Az most megjelent Asshole Survival Guide-ban, a civilizált munkahely megteremtésén túllépve már általában kínál segítséget azoknak, akik úgy érzik, hogy seggfejekkel vannak körülvéve. Először definiálja, hogy pontosan miről is szól a jelenség, majd gyakorlati példákon keresztül stratégiákat kínál a kezelésére. Néha az elkerüléssel, a kijátszással vagy a lefegyverzéssel lehet kialakítani a megfelelő védelmet. Ugyanakkor azt sem tagadja, hogy néha mindannyiunkból elbújhat a seggfej, ezeket a helyzeteket is tudnunk kell kezelni. 

A seggfejségről szóló beszélgetésben persze előkerült Donaldt Trump neve is. Robert Sutton nem akarta egyértelműen leseggfejezni az elnököt, de azt elismeri, hogy Trump kivétel nélkül megfelel a könyvében leírt összes kritériumnak. 

Úgy látja, hogy ami az elnök körül zajlik, pont annak az eredménye, amikor valaki virtuálisan mindenkit csak sérteget, majd később visszahullik rá. 

Bár a seggfejség a személyes kapcsolatokat kifejezetten rombolja, a munkában mégis nagy sikereket lehet elérni vele. Erre  Sutton szerint az a magyarázat, hogy a zéró összegű játékokban, amikor nem kell együttműködniük a versenytársakkal, megéri úgy viselkedniük, hogy a többiek szarul érezzék magukat. Ez azonban nem minden helyzetben működik. 

„Jellemzően megvan az ára annak, ha valaki seggfejként viselkedik az üzleti életben. Például ha így mászod meg a vállalati ranglétrát, az egész szervezetet lerombolhatod magad körül azzal, hogy elűzöd a legjobb embereket, visszafogod a teljesítményüket, a kreativitásukat és így tovább” 

- sorolja, milyen károkat okozhat céges szinten a seggfejség. 

Mit lehet kezdeni velük?

Sutton azt tanácsolja, hogy azokkal, akik nincsenek is tisztában azzal, hogy seggfejként viselkednek, azoknak szépen fel kell hívni a figyelmét, hogy túlléptek egy bizonyos határon. Mivel ezek az emberek általában nem meggyőződésből seggfejek, egyszerű meggyőzéssel hatni lehet rájuk.

„Ha viszont egy olyan machiavellista seggfejről van szó, aki azért  kezel úgy téged, mint egy darab szart, mert azt gondolja, hogy ezzel juthat előre, lépj le minél gyorsabban, ha tudsz”

- adja a nem túl biztató megfejtést a rosszabbik esetre. Ugyanakkor szerinte ez mégis ennyire egyszerű, mert ha egy meggyőződéses seggfejnek vagyunk alárendelve, attól csak szenvedünk, és ebből ki kell lépnünk.  

Azoknak, akik mégsem tudnak elmenekülni, és el kell viselniük a helyzetet, külön stratégiákat ajánl arra, hogyan érintkezzenek a lehető legkevesebbet ezekkel az emberekkel. A legegyszerűbb, ha megtanulják ignorálni őket, mert ez kifogja a szelet a seggfejek vitorlájából. „Gondolj arra, hogy amikor este hazamész, ez a seggfej nem lesz ott, és nem fog számítani. Gondolj arra, milyen lesz, amikor egy év múlva az a seggfej már nem lesz jelen az életedben, pedig ugyanaz a seggfej lesz, aki mindig is volt” - tanácsolja Sutton.

Sokkal jobbak az esélyeink, ha ugyanolyan pozícióban vagyunk azzal, akinek a hülyeségét el kell viselnünk. Őket egyszerűen csak el kell szigetelni. „Az akadémiai szférában dolgozom, ami azt jelenti, hogy itt nagyon sok olyan seggfej van, akit nem tudunk kirúgni, de teljesen el tudjuk őket szigetelni”- beszél a saját túlélési  stratégiájáról Sutton. A legtöbb esetben udvariasan és mosolyogva is el lehet intézni annyival, hogy egyszerűen nem hívják meg őket bizonyos rendezvényékre.

Ugyanakkor Sutton szerint vannak olyan helyzetek, amikor a túlélés érdekében a seggfejekkel szemben is seggfejnek kell lenni.

Persze nem a legjobb érzés, ha egy seggfej miatt neked is seggfejjé kell válnod, de ha valaki régóta csak sértegetni tud, akkor az egyedüli dolog, amiből ért, ha erőt mutatsz. Ebben az esetben az a legjobb védekezés, ha visszaadsz neki abból, amit tőle kaptál. 

Bár Sutton egész könyve arról szól, mennyire nem bírja a seggfejeket, ugyanakkor szerinte is vannak olyan helyzetek, amelyek bármelyikünkből a legrosszabbat hozzák ki. A legbiztosabb recept ez ellen, ha jól ismerjük magunkat, valamint megbízunk azokban, akik ilyenkor felhívják a figyelmünket, hogy épp seggfejek vagyunk.

A leggyakoribb kiváltó ok egyébként az alváshiány. Szerinte Donald Trumpnak is az lenne a legjobb, ha csak akkor engednék twitterezni, ha bizonyítani tudja, hogy sorozatban háromszor legalább nyolc órát aludt.