Ágyús szabadesés - Power Ranking, február-március
2017 március 21., 08:38
A két manchesteri csapat párbajává redukálódhat a Premier League - Power Ranking, I. rész
A tavalyi szezon után ismét jelentkezik Power Rankingünk, melyben kisebb-nagyobb időközönként megvizsgáljuk a Premier League csapatainak aktuális erősorrendjét - a leggyengébbektől indulva a legerősebbekig. Listánk összeállításában szerepet játszik a mutatott játék és az időszakban szerzett pontok összessége, de a következő ellenfelek nehézségi szintjét sem veszítjük szem elől. Amennyiben pedig két csapat között nincs sok különbség, a szubjektivitásunkra is előszeretettel hagyatkozunk majd. Csapjunk tehát bele, jöjjön a PL-PR első idei része.
20. Crystal Palace (0-0-7, 0-17, +0)
Ebbe nagyon nehéz lenne belekötni, hiszen régen volt már ennyire gyalázatosan szereplő csapat – a 2010-es Portsmouth-on és a 2007-es Derby-n kívül – a Premier League-ben, mint amilyen idén a Crystal Palace. 0 pont, 0 rúgott gól, 1 kipenderített menedzser – mindez 7 meccset követően. Szívből gratulálunk Steve Parishnek, komoly versenyzővé lépett elő a „Hogyan basszunk el egy ígéretes futballklubot” című műfajban.
19. Swansea City (1-2-4, 3-8, +0)
Wales-ben már tavaly is rezgett a léc, de a Hattyúknak csodával határos módon sikerült megtartaniuk elsőosztályú tagságukat. Idén még kevésbé rózsás a helyzetük, és bár a közvetlen rivális Palace-t sikerült legyőzniük, további két, a biztos bennmaradásért harcoló csapattal szemben (Newcastle, West Ham) sima vereséget szenvedtek. A problémákat tovább tetézheti a kóros gólínség, amin nem biztos, hogy a formájából vesztett helyi hős, Wilfried Bony tudna majd segíteni…
18. Bournemouth (1-1-5, 4-11, +0)
Eddie Howe egy kicsit sem enged filozófiájából, és az idei szezonban is igyekszik a labdatartós, rövidpasszos, hátulról építkezős futballjával elkápráztatni a Vitality nagyérdeműjét. Az átlagnéző szemének is kifejezetten tetszetős focival a Cherries esetében viszont csak egy gond van: nincsenek meg hozzá minden csapategységben – elsősorban a védelemben – a megfelelő emberek. Ha nem vált néha defenzívebb fokozatba a fiatal menedzser, idén könnyen a vonal alatt találhatja magát.
17. Everton (2-1-4, 4-12, +0)
No Romelu, no party – ennyiben össze is lehetne foglalni az Everton eddigi mérkőzéseit. Tény, a Mersey-parti kékek sorsolása messze volt az ideálistól az első hét fordulóban – tetézve az EL-meccsekkel járó utazással –, de az, hogy a City-Chelsea-Spurs-United kvartett ellen csak egy pontra és egy gólra voltak képesek, már a kezdetek kezdetén beárazta Koeman szezonját. EL-hely lehet még belőle, de csak ha azonnal sikerül eloltani a tüzet. Ha nem, akkor marad a középmezőny, ami ezzel a kerettel nem sokáig biztosít majd állást a holland szakembernek.
16. Brighton & Hove Albion (2-1-4, 5-9, +0)
Hughton egy valódi hullámzó teljesítményt bemutató, elsőszezonos középcsapat mérlegét produkálja eddig Brightonban: tisztes helytállással vereség az Emirates-ben, egy teljesen értelmetlen bukta a közvetlen rivális Bournemouth otthonában, ám győzelem a masszív West Brom és a szintén újonc Newcastle ellen. A továbbiakban is ezt várjuk a Sirályoktól, amivel biztos a helyük a vonal felett, de csak a középmezőny végén.
15. Leicester City (1-2-4. 9-12, +0)
A két idénnyel ezelőtti bajnoknál nem fenékig tejfel az élet: a kontrajátékot lassan minden ellenfél kiismerte, Vardy formája – szépen fogalmazva is – ingadozó, Mahrezről pedig szépen lassan kiderül, hogy csak egyszezonos futballista volt és hogy addig kellett volna elpasszolni 70 millióért Barcelonába, amíg lehetett. Bár a United-Chelsea-Liverpool trió ellen senki sem várt sokat a Rókáktól, a Bournemouth és a Huddersfield elleni iksz már komolyabban elgondolkodtatja az embert. Ez a 15. hely egy megelőlegezett bizalom csak a részünkről, de ha Shakespeare nem talál ki nagyon gyorsan valamit, még akár veszélybe is kerülhet a pár hónappal ezelőtt még a BL-ben vitézkedő csapat.
14. West Ham United (2-1-4, 7-13, +0)
Bilic az idén is eljátszotta azt, amit tavaly ilyenkor és rendesen beparáztatta a kelet-londoni szurkolókat a pont nélküli meccsekkel és a kilátástalan játékkal. Aztán ahogy az tavaly is történt, jött egy heroikus városi rangadó (a Spurs elleni 2-3-as vereség), és egy-két nagy nehezen kiizzadt győzelem, amivel kezd minden visszatérni a rendes kerékvágásba. A kérdés már csak az, hogy mik is a célok Kalapácsoséknál: ha Európára fájna a foguk, akkor lehet, hogy nem a horvát szakember lenne a legjobb ember a posztra, ha viszont csak a biztos PL-tagság a és középmezőnyben történő ellavírozgatás, akkor „úgy jó minden, ahogy épp van”.
13. Southampton (2-2-3, 5-7, +0)
Puel ment, Pochettino Pellegrino jött, de sok minden nem változott a déli parton. A Southampton idén is marad a középmezőny tagja és a szezonjuk legnagyobb kérdése az lesz, hogy vajon megveszi-e a Liverpool a legjobb játékosukat. (Bold: A válasz a kérdésre amúgy „igen”, van Dijk januárban 35 miskáért lép majd a Mersey-partjára, hogy betolja a mankót Lovren és Klavan hóna alá.)
12. Huddersfield (2-3-2, 5-7, +0)
Bár nagyon bekezdtek David Wagner tanítványai a szezon elején, a legutóbbi öt meccsükön képtelenek voltak nyerni, és mindössze egyetlen gólt szereztek csak. A jövő hétvégi Swansea elleni ütközet döntően befolyásolhatja a következő meccseket, hiszen egy győzelem extra motivációt, míg egy vereség nem kívánt rezignáltságot adhat a szezon legkeményebb szakasza előtt.
11. Stoke City (2-2-3, 7-11, +0)
Idén is csak a szokásos: néhány villanás a nagyok ellen, majd néhány teljesen érthetetlen leengedés és pontvesztés a kicsik ellen. A Stoke idén is bebetonozza magát a középmezőnybe és lassan megkaphatja „a Premier League Chievoja” címet.
10. West Bromwich Albion (2-3-2, 6-8, +0)
A szezon kezdetén úgy tűnt, ez most egy igazán medzsikes szezon lehet, de aztán Sean Dyche ellopta a showt a WBA-tól. Tony barátunk az azóta eltelt öt meccsen egy győzelmet sem tudott felmutatni, és bár a múlt héten már úgy tűnt, hogy sikerül kibekkelni egy félidőt a Watford ellen, Richarlison jött és beleszart a palacsintába. Középmezőny – se több, se kevesebb.
9. Newcastle United (3-1-3, 7-6, +0)
Döcögős kezdés után úgy tűnik, Benítez visszavezetheti méltó helyére, azaz a középmezőny elejére a Newcastle-t, amit a múlt hétvégi, Liverpool elleni döntetlennel és masszív játékkal tudatosított is mindenkiben. Az egyetlen komolyabb probléma csatárposzton jelentkezhet, ahol Aleksandar Mitrovic egy időzített bomba – ha nem sérül meg, eltiltatja magát –, míg Joselu egyelőre semmivel sem bizonyította, hogy mennyivel jobb, mint egy random League One-csatár. Ha azonban ide a télen húz egy nagyot a spanyol pincér, még a Top 7 sem lenne elérhetetlen.
8. Watford (3-3-1, 11-12, +0)
A tavaly még a kiesés elől menekülő Darazsakat rendesen gatyába rázta az előző idényben még a Hullnál tavasszal hatalmasat robbantó Marco Silva. Nem is csoda, hogy a táblázaton is a felsőházban járnak, mindössze egy – a Manchester City-től elszenvedett – vereséggel a hátuk mögött. Ha az ott bekapott hatost nem számoljuk, a 11-6-os gólkülönbség, és a megszerzett 12 pont egészen veretesnek tekinthető.
7. Liverpool (3-3-1, 13-12, +0)
Hatalmas várakozások, bajnoki címre való ácsingózás, az Arsenal magabiztos földbe tiprása – és már majdnem kezdtük elhinni. Aztán a City elleni 0-5, majd a Burnley és Newcastle elleni pontvesztések megmutatták: ez a Liverpool még messze van attól, hogy a bajnoki cím alakulásába komolyan beleszólhasson. Ha a tabellán elfoglalt pozícióhoz hozzátesszük azt is, hogy a Vörösöknél egyedül a West Ham és Crystal Palace kapott csak több gólt az eddigi hét meccsen, akkor láthatjuk, hogy hol van a bajok legfőbb forrása. Igen, a védelemben, ahová a nyáron nem érkezett a hőn áhított van Dijk a béből, így „szegény ember vízzel főz” alapon Kloppnak maradt a Matip-Klavan-Lovren trió. Az a trió, amelyik már tavaly is gyengének találtatott.
6. Arsenal (4-1-2, 11-8, +0)
#veretlenszeptember – írja egy Ágyús-drukker fészbukon, ami ugyan igaz, de szép és jó csak akkor lenne, ha Wengerék nem hozták volna előre augusztusra a szokásos novemberi leolvadást. De mivel így történt, és a Stoke, valamint a Pool elleni beleszarást nem felejteti semmilyen Brighton elleni gála, nálunk csak a hatodik helyre elegendő ez eddig.
5. Burnley (3-3-1, 7-5, +0)
Nem csalás, nem ámítás – az ötödik helyen igenis a Burnley tanyázik. Az a Burnley, amelyik az utóbbi öt meccséből egyet sem bukott el, pedig jártak a Wembley-ben, az Anfielden és a Goodison Parkban is. Sean Dyche masszív csapatot épít, amely a tavalyi régivágású angol futball után idén nagyobb hangsúlyt fektet a labdatartásra, és a védekezés sem merül ki ész nélküli vagdalkozásban. Olyannyira remek a jelenlegi forma és a mutatott játék, hogy mi még azt is meg mernénk kockáztatni, hogy a szezon végén is a felsőház tagjai lehetnek a kis iparváros futballistái.
4. Tottenham (4-2-1, 14-5, +0)
Nem is rossz mérleg ez egy az idei bajnokságban minden meccsét idegenben lejátszani kénytelen csapattól. A Spurs – bár a Wembley-átkot még nem győzte le – az ellenfelek aktuális pályáin szárnyal, főleg Harry Kane-nek köszönhetően. A tegnap az angol válogatottban is eredményes támadó megállíthatatlan volt szeptemberben és szinte egymaga cipelte a Spurst, amikor társainak nem ment annyira a játék. A kérdés azonban idén is adott: képes lesz-e átlépni saját korlátjait Észak-London – jelenleg – jobbik csapata.
3. Chelsea (4-1-2, 12-6, +0)
Antonio Conte a nyáron összekapott Diego Costával, és a brazilt spanyolt spanyolra cserélve Alvaro Moratára váltott. Nem volt rossz döntés: a fiatal támadó a londoni kékek 12 találatának felét szerezve hirtelen közönségkedvenccé vált. Múlt szombaton azonban az is kiderült, hogy az olasz mesternek még nincs B-terve újdonsült csatárának kiesésére – egy City elleni rangadón legalábbis semmiképp. Kimondhatjuk: a Chelsea jelen formájában nem jelenthet közvetlen veszélyt az aranyéremért folytatott harcban, de a dobogóra mindenképp felférhet az idény végén.
2. Manchester United (6-1-0, 21-2, +0)
Nem (csak) azért nem került az első helyre a United, mert egy góllal kevesebbet rúgott, mint csúcsrajáratott városi riválisa, hanem mert az ellenfelek, akik ellen ezt az amúgy egészen mutatós mérleget összehozta azért nem a legjobb csapatokból állt össze. A jövő hét végén, a Liverpool elleni rangadó után már egy kicsivel többet tudunk majd, most azonban csak annyi a biztos, hogy José híres-neves második szezonja úgy indult, ahogy azt egy bajnokesélyes csapatnak indítania kell.
1. Manchester City (6-1-0, 22-2, +0)
Minden, ami a tavalyi szezonban hiányzott Guardiola gárdájából – egy épkézláb kapus, két normális szélső védő, magabiztosság a kicsik ellen –, az úgy tűnik, az idei szezonban mind-mind megvan. A táblázat hátsó részébe tartozó csapatok kitömése mellett a Chelsea ellen a City azt is bizonyította, hogy a rangadókon sem kell őket félteni, és hogy a tiki-taka most már tényleg úgy kezd működni, ahogy azt Barcelonában vagy Münchenben már megtapasztalhatták. Sorozatban öt győzelem, melyből négy kapott gól nélkül jött össze - bajnoki forma ez, nem vitás.
A csapatok neve mögötti zárójelben a vizsgált időszak mérkőzéseinek mérlege (győzelem-döntetlen-vereség), a vizsgált időszak gólkülönbsége (lőtt-kapott), valamint az előző Power Rankinghez képest való pozitív avagy negatív elmozdulás látható.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.