Mekkorát néznénk ma, ha a rendőrség úgy akarna elfogni egy sorozatgyilkost, hogy nem vizsgálják a mintákat, amiket követ, ha nem vennék igénybe a profilozók segítségét, és meg se próbálnák kitalálni a nemét és a korát, vagy azt, milyen környezetből jön? Sőt, ha a helyszínelők munkáját se tartanák túl sokra?

Pedig egészen a hetvenes évek végéig ez így ment, sőt, 

még azt is nehezen ismerték fel, ha több hasonló gyilkosság összefüggésbe volt hozható egymással. 

Az FBI-nál nagyon sokáig nem jöttek rá, hogy ahhoz, hogy minél előbb elkapják a pszichopata sorozatgyilkosokat, meg kell érteni őket, a gondolkozásukat, különben addig gyilkolnak, míg el nem fogják őket, vagy meg nem halnak. A rendőrség és az FBI-ügynökök sem foglalkoztak azzal, hogy a sorozatgyilkosok indítékait vizsgálják, sőt, felháborítónak tartották, ha valaki megpróbálta megérteni őket, hiszen a szemükben ők testesítették meg az eredendő gonoszt, akikkel nem beszélgetni kell, hanem akiket el kell kapni, és lehetőleg a villamosszékbe küldeni. Aztán örökre megfeledkezni róluk.

Nem az a dolgunk, hogy együttérezzünk velük, hanem hogy megszabadítsuk tőlük a társadalmat

Ezt a gyakorlatot változtatta meg John E. Douglas különleges ügynök, aki túsztárgyalóból lett az az ember, aki rávezette a világot, milyen fontos a kriminálpszichológia alkalmazása a bűnüldözésben. Történetéből könyvet írt, ez került Charlize Theron kezébe, aki megmutatta a Hetedik és a Zodiákus rendezőjének, David Finchernek, és aki Mindhunter címmel egy elég jó sorozatot készített belőle a Netflixnek.

Holden Fordot (Jonathan Groff) Quanticóba, az FBI Akadémiára küldik, ahol arra kéne tanítania a hallgatókat, hogyan kell eredményesen tárgyalni túszejtés esetén, de őt már sokkal jobban érdekli, milyen pszichológiai módszerek segíthetnék a bűnüldözők munkáját. Az Akadémián társra talál Bill Tench (Holt McCallany) személyében, aki amolyan utazó tanárként oktat nyomozási technikákat az ország különböző pontjain rendőröknek. Hozzá csatlakozik Ford, akinek az a példátlan ötlete támad, hogy látogassanak el különböző börtönökbe, ahol a legsúlyosabb sorozatgyilkosokat őrzik, és beszélgessenek el velük. Először még ő maga sem érti, mit is akar, de végül ráveszi Tenchet, hogy szálljon be ő is a kutatásba. Tevékenységüket az FBI vezetése egyáltalán nem támogatja, de miután egy neves kutató érdeklődését is felkeltik a sorozatgyilkosokkal készült interjúik, végül nagy nehezen elérik, hogy főállásban hallgathassák a pszichopaták rémtetteit.

Nagyon hosszú jelenetek sötét, zárt helyeken

Sorozatgyilkosokról és helyszínelőkről mostanában fájóan sok rémes sorozat készült, az egész CSI-franchise súlyosan rombolta a bűnüldözők imidzsét, különösen a rém kellemetlenül ostoba Criminal Minds (Gyilkos elmék). Szerencsére David Fincher, aki (Charlize Theronnal közösen) elsősorban producerként jegyzi a Mindhuntert, nyilván nem a Jerry Bruckheimer-féle debil vonalat hozza, mégiscsak a Hetedik és a Zodiákus rendezőjéről beszélünk. A Rolling Stone-nak Fincher elmondta, sokan ódzkodnak attól, hogy nyolcoldalas jeleneteket vegyenek fel egy sötét kihallgatószobában, de ő kimondottan szereti ezt a hangulatot. 

„Ó, én imádom a kihallgatásokat! Szeretem azokat a jeleneteket, melyekben valaki megpróbál ellenállni a kísértésnek, hogy eláruljon valamit.”

A negyedik legfontosabb csapattag egy igazi sorozatgyilkos volt

A történet egyik legérdekesebb szála, hogy simán lehet, hogy még egy jó darabig nem sikerült volna felállítani az FBI Viselkedéskutató Egységét, ha Douglas nem az egyik legintelligensebb sorozatgyilkost keresi fel az elsők közt. A most 68 éves Edmund Kemper 15 évesen saját nagyszüleivel végzett, majd elmegyógyintézetbe került. Miután kiengedték, stoppos lányokat szedett fel és ölt meg, majd 1973-ban saját anyjával is brutális módon végzett. A 145-ös IQ-val rendelkező Kemper nagyon közlékenynek mutatkozott, és tulajdonképpen 

az ő példáján keresztül jött rá Ford (a valóságban Douglas), milyen fontos a sorozatgyilkos pszichopaták fejlődéstörténetében a gyerekkor. 

A több mint két méter magas, 140 kilós Big Edet a sorozatban Cameron Britton alakítja, annyira kimagaslóan jól, hogy egyértelműen az ő jelenetei a leghátborzongatóbbak, pedig a 10 részben feltűnik jó pár nagyon para pszichopata. Fincher elmesélte, hogy miután megnézte a felvételt, mely a castingon készült Brittonról, úgy határozott, feltűnéséig teljesen elrejti a stáb tagjai elől, hogy annál nagyobb legyen a hatása, amikor színrelép. Edmund Kemper személye több szempontból is nagyon fontos lesz a sztoriban, de ezt inkább nem spoilerezném el.

A Mindhunter simán zsinórban végignézhető sorozat, nem unja el az ember, és az első évad után még mindig úgy érzi a néző, hogy tulajdonképpen még csak most kezdődött el a történet. Amiatt mindenesetre senki se aggódjon, hogy lesz-e második évad, a folytatásról már hónapokkal azelőtt megállapodtak, hogy az első évadot vetíteni kezdték volna.

link Forrás