Barátjára, a rendszerváltás éveiben a Soros-alapítványt vezető, így például Orbán Viktor alapítványi támogatását is megítélő, 1956-ban Nagy Imre tanácsadójaként és sajtósaként dolgozó, az ország német megszállása után fegyverrel harcoló Vásárhelyi Miklósra emlékező jegyzettel jelentkezett az Ésben Soros György.

"Gondolatok Vásárhelyi Miklósról" című, 2017. október 7-én Bedfordban kelt írásában elsősorban a múltat idézte fel, például azt, hogy amikor Vásárhelyi lett a magyar Soros-alapítvány elnöke 1985-ben, az az alapítványok legeredményesebb időszaka volt. Vásárhelyi munkájának hála jutott ultrahang-, röntgen-, CT-berendezésekhez a magyar egészségügy, írta. Arról is beszámolt, hogy az elmúlt évtizedekben alapítványa közel százmilliárd (100 000 000 000) forintot költött, és ezeket a programokat Vásárhelyi indította el Magyarországon.

Soros mondandójának azonban nem az alapítvány kaserolása a lényege, hanem az, hogyVásárhelyi "nem szűk ideológia mentén döntött a támogatásról, ő az egész közösséget, a köz javát akarta szolgálni".

Példaként hozza fel, hogy a katolikus Vigilia és Pannonhalmi Szemle folyóiratok mellett protestánsokat, népi írókat is támogatott, és olyanokat is, akik később ellene uszítottak. Vagyis Vásárhelyit állítja szembe a jelen magyar valóságával. Soros optimista, azt írja, hogy

"A jövő nem az úszítóké [sic!]: a gyűlölet nem közösséget, csak megkeseredett, egymásban is ellenséget látó, önmagukkal is békétlen embereket teremt. A gyűlölet szítása pedig veszélyes fegyver: egy idő után a gyűlölet mindig a gyűlöletkeltők ellen fordul. Gyűlöletből nem a jövő, csak hazug múlt építhető."