A tavalyi első próbálkozás után idén újra megrendezik a száraz novembNER-t. Ennek résztvevői vállalják, hogy egy hónapon keresztül nem tesznek zsebre a közvagyonból, és harminc napon át csak a fizetésükből élnek. A kreatív mentál-fitnesznek nevezett gyakorlat célja, hogy a résztvevők jobban megismerjék magukat, illetve a közvagyonhoz fűződő viszonyukat és sóvárgásukat, egyúttal mértékletességet tanuljanak.

A Száraz NovembNER idén is elsősorban az úgynevezett alacsony kockázatú közpénz-habzsolókat célozza: azok tartoznak ide, akik hetente háromszor-négyszer tesznek el közpénzt. Egy ilyen önmegtartóztató hónap igazán a számukra árulhat el sokat a közvagyonhoz fűződő viszonyukról. A program viszont nem célozza a súlyosabb függőket, akik nem bírnak egy napot sem síbolás nélkül. Számukra nem az öngondozás, hanem a szakértői kezelés kínálhat segítséget.

„Amikor először hallottam az ötletről, elég meredeknek tűnt. Tudod, hogy van ez” 

- mondja mosolyogva Kristóf, aki rálátó forrásként dolgozik egy közintézményben. Tavaly mégis belevágott barátja, a kommunikációban, metrósín-fejlesztésben és cukorrépa-nemesítésben egyaránt érdekelt Marci unszolására.

„Nem volt könnyű. Épp akkor volt egy olyan testületi ülés az önkormányzatnál, ahol felügyelőbizottsági tag vagyok, amin újabb lakásokról döntöttek. Most vettem volna át a harmadikat a másodunokatestvérem nevére. Nem mondom, hogy nem kellett lélekjelenlét, hogy visszautasítsam, de épp ez teszi izgalmassá, nem igaz?” - mesél tapasztalatairól Kristóf.

A tavalyi résztvevők arról meséltek, meglepve tapasztalták: valójában a fizetésükből is tudnak vásárolni, és a leállás nem alakította át teljesen az életüket. Inkább arra jöttek rá, társas helyzeteiket mennyire meghatározza, hogy ezek nagy része a közös közpénzdorbézolás köré épül. Erre a problémára a szervezők megoldást is javasolnak: a tiszta hónapot végigcsinálóknak közös iskola-, és kórházlátogatásokat szerveznek, hogy jobban megismerjék a közvagyon természetét. 

A legtöbben arról is beszámoltak, hogy az első napokban inkább elkerülték a tendereket, a szerződések aláírását és a nagyobb beruházásokat, hogy a csábítás ne nehezítse az önmegtartóztatást. Ami első lépésnek megteszi, de hosszútávon a kezdeményezők szerint éppen az lenne a cél, hogy jó érzéssel, gátlások nélkül le tudjanak ülni például egy közbeszerzés elintézésekor anélkül, hogy eltennének belőle, vagy ki tudják írni úgy is, hogy ne csak baráti cégek tudjanak elindulni rajta. 

És akkor sem kell elkeseredni, ha valaki nem tudja végigcsinálni a teljes hónapot. Aki megbotlik menet közben, az fontos visszajelzést kap, hogy a probléma kezd kicsúszni a kezei közül, ezért dolgoznia kell rajta. Ne feledjük, ez nem verseny: a lényeg, hogy a résztvevők jobban érezzék magukat a végére!