• Miklós másfél éve megvédte egyik nőismerősét, a kiérkező rendőrök viszont őt csukták le.
• Hat órát ült egy cellában, közben senkit sem hívhatott fel.
• Panaszt tett a rendőri eljárás ellen, de hiába adott neki igazat több állami szerv is, a rendőrség mégis szívózik.
• Ez egyáltalán nem egyedüli eset, a rendőrök nem szeretik elismerni, ha valahol hibáznak.

Miklósnak nem úgy alakult a szombat délutánja, ahogy eltervezte. Új barátnőjével és annak fiával el szeretett volna menni az állatkertbe. Előtte még bement az egyetemre, ott azonban váratlan dolog történt: többedmagával a tanúja volt annak, hogy egyik évfolyamtársára rátámadt egy férfi, és magához akarta bilincselni. Miklós és két társa közbelépett, lefogták a férfit, kihívták a rendőrséget, majd a járőrök kiérkezéséig lefogva is tartották.

Ami ezután következett, arra viszont Miklós nem volt felkészülve: a kiérkező rendőrök a támadó mellett őt is lecsukták, órákat töltött a fogdán, majd hiába tett panaszt az eljárás ellen, a rendőrség máig nem ismerte el, hogy az jogos lenne.

Ez azonban még hagyján: a panaszeljárási adatokat átböngészve kiderült, hogy a rendőrség úgy általában tojni szokott még azokra a panaszokra is, amelyeket a tőle függetlenül működő parlamenti panasztestület egyébként jogosnak talál.

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk előbb Miklós történetét.

Olyan az egész, mint egy Kafka-regény

„Klasszik kispolgár vagyok, soha semmi lajstromom nem volt” – mesélte Miklós. Akkoriban mentősként dolgozott, mellette járt egyetemre. Maga az eset szerinte teljesen egyértelmű volt, mint később kiderült, a nőre a volt párja támadt rá, aki nem bírta elviselni, hogy vége lett a kapcsolatuknak (akkoriban távolságtartási végzés is volt ellene). Ő és két társa leszedte a nőről, lefogták, ő személy szerint ráült, hogy ne tudjon mozogni, majd hívták a rendőrséget. Az egész dulakodást többen is látták.

Ennek ellenére a kiérkező rendőrök láthatóan nem tudták eldönteni, mihez kezdjenek, majd a központból kapott utasításra közölték Miklósékkal, hogy mindenkit előállítanak. “Egy bohózat volt” - mondta Miklós. Telefonálni nem hagyták, így suttyomban, viberen kellett üzenetet küldenie a barátnőjének. “Bocs, nem tudok menni, lecsuktak” - írta. Később se hívhatott fel senkit.

Miklóst délután háromkor vitték el, és valamivel este 9 óra után engedték szabadon. A közte lévő időben rabosították, kihallgatták, nagyrészt azonban egy lepukkant cellát osztott meg egy rablóval. „Nem hittem volna, hogy ez megtörténik velem, úgy éreztem magam, mintha egy Kafka-regényben lennék” - mondta.

Az egész helyzetet nagyon megalázónak tartotta. Vizet kapott, de pisilni például csak nyitott budiajtónál lehetett, és egy padon osztozott a cellatársával. Ráadásul az egész eljárásról megvolt a véleménye.

„Olyan, mintha a tűzoltót megbüntetnéd azért, mert szar helyre parkol, miközben ég a ház” – mondta.

Panaszt tett, másfél éves tortúra lett belőle

Miklóst rögtön az esti kihallgatása után elengedték, két hétre rá pedig az ellene szóló gyanúsítást is visszavonták. Ő azonban már az elengedésekor panaszt tett az eljárás ellen (arról, hogy erre lehetősége van, magától a rendőrségtől szerzett tudomást, egy neki adott tájékoztató kiadványon kínálták fel a lehetőséget). „Utólag már röhögök rajta, de akkor lesokkolt, hogy fognak, és elvisznek, anélkül, hogy bárkivel tudnék beszélni, majd bedobnak hat órára egy helyre” – magyarázta. Azt mondta, nem akar semmiféle sérelemdíjat, csak egy hivatalos bocsánatkérést a rendőrségtől.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Panaszt a rendőri eljárással szemben bárki tehet, erre a rendőrök fel is hívják az eljárás alá vont emberek figyelmét, már egy sima bírságnál is. Maga a panaszeljárás nem is olyan bonyolult: két helyre is be lehet adni. A panaszos fordulhat egyrészt magához az illetékes rendőrkapitánysághoz, vagy fordulhat az úgynevezett Független Rendészeti Panasztestülethez (FRP). Utóbbi egy külön hatáskörrel rendelkező, közvetlenül az Országgyűlés fennhatósága alá tartozó szerv. Miklós a panasztestületet választotta.

Az FRP három hónap alatt kivizsgálta Miklós ügyét. Meghallgatták a férfit, kikérték a rendőrség állásfoglalását az ügyben, majd döntöttek:

• A rendőrség megsértette Miklós jogait akkor, amikor előállították, mert – ugyan a jogalap megvolt rá –, de láthatóan teljesen felesleges volt a férfit bevinni az őrsre.
• Megsértették Miklós jogait azzal, hogy nem engedték telefonálni, sőt, hiába ígérték, még a rendőrök sem hívták fel egy hozzátartozóját sem.
• És végül azzal is megsértették a jogait, hogy az eljárás kezdetekkor nem világosították fel eléggé arról, mi fog vele történni.

Az ember azt gondolná, hogy Miklós örülhet, hiszen neki adtak igazat. Valójában azonban ilyesmiről szó sincs, a rendészeti panasztestület döntései ugyanis nem jelentik automatikusan azt, hogy a rendőrség maga is elismeri a panasz jogosságát.

Sőt, az elmúlt évek statisztikái alapján a rendőrséget egyáltalán nem szokta érdekelni, mire jut a tőlük függetlenül működő panasztestület.

Az FRP legfrissebb statisztikái 2014-esek. Abban az évben a panasztestülethez 367 darab panasz érkezett, a legtöbb Budapestről. 90 esetben a testület úgy határozott, hogy a panasz jogos, és a rendőrség alapjogokat sértett. Ekkor csak egy dolgot tehetnek, fogják a határozatukat, és elküldik egyenesen az országos rendőrfőkapitánynak. Az ugyanis az ő hatáskörébe tartozik, hogy ezeket a testület által jogosnak mondott panaszokat a rendőrség is elismeri-e.

A 2014-es számok alapján a rendőrfőkapitány mindössze egyetlen darab panasznak adott helyt teljes egészében, és 12 darabnak részben. Ez azt jelenti, hogy hiába a független panasztestület vizsgálata, a jogosnak mondott panaszok 86 százalékát a rendőrség lesöpörte.

A FRP 2014 utáni statisztikái még nem nyilvánosak, de a panasztestület vezetője, Lukács Tamás a 444-nek megerősítette, hogy ezek az arányok azóta sem változtak.

Ezek után érdekelni kezdett minket az, mihez kezd a rendőrség azokkal a panaszokkal, amelyek közvetlenül a rendőrkapitányságokhoz érkeznek, azaz a panaszosok nem a független testülethez fordulnak. Ezért megkérdeztük az ORFK-t, hogy az elmúlt három évben hány panasz érkezett a rendőrséghez országosan, és ezek közül hányat ismertek el. Íme:

link Forrás

A rendőrség által küldött adatok szerint a kapitányságok 2014-ben mindössze a panaszok 5,2 százalékát, 2015-ben 4,9 százalékát, 2016-ban pedig mindössze a panaszok 5,2 százalékát találták részben, vagy egészben megalapozottnak. Összeshasonlításképpen, az Egyesült Királyságban a rendőrkapitányságok tavaly (az ottani számítások szerint a 2016/17-es periódusban) a hozzájuk benyújtott panaszok 16 százalékát ismerték el, az ottani független panasztestület pedig a panaszok 38 százalékát továbbította a rendőrségnek (amely aztán többféleképpen is foglalkozhatott velük, a komoly nyomozás elrendelésétől kezdve a helyi szintű békéltetésig).

Teljesen egyértelmű ügyekben is elutasítják a panaszokat

Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint a magyar panaszeljárási rendszer rosszul működik, a rendőrség gyakran „védi a mundér becsületét”, a hatalmas, sok főt foglalkoztató szervezet kultúrája pedig még mindig nyögi a régi államszocialista berögződéseket.

Emiatt pedig számtalan esetben fordult már elő, hogy a rendőrség teljesen egyértelmű ügyekben is elutasította a munkáját ért panaszokat.

Ilyen volt például Fazekas szerint az, amikor egy egyetemistát azzal kapcsoltak le a vonaton, hogy jogellenesen vett diákjegyet. Fazekas szerint nyilvánvaló volt, hogy érvényes hallgatói jogviszonya van, egy telefonnal igazolni lehetett volna a nála lévő okirat valódiságát, mégis előállították, majd pedig hiába tett panaszt, a rendőrség első és másodfokon is elutasította, és csak a bíróság ítélete után ismerték el a felelősségüket.

Miklós ugyanígy járt, annak ellenére is, hogy ő a független panasztestülethez fordult előbb. Az országos rendőrfőkapitány megvizsgálta a panaszt, majd azt mondta, abban igaza lehet Miklósnak, hogy valóban nem értesítették a rokonait, amikor órákra fogdába zárták (legalábbis semmiféle iratot nem találtak arról, hogy megtették volna), minden más pontban viszont alaptalan Miklós panasza.

Azaz, szerinte jogosan jártak el akkor,

• amikor egy órán keresztül intézkedtek a helyszínen, anélkül, hogy Miklóst alaposabban tájékoztatták volna arról, mire számítson.
• amikor nem engedték Miklósnak, hogy felhívja az édesanyját.
• amikor előállították, és órákon keresztül egy fogdában tartották.

Miklós azonban ezután sem hagyta annyiban, és a Helsinki Bizottság segítségével bíróságra vitte az ügyet. Mindez tavaly szeptemberben történt. A bíróság pár hete hozott ítéletet, amelyben Fazekas Tamás szerint Miklósnak adtak igazat, és hatályon kívül helyezték a rendőrfőkapitány elutasító határozatát. Ez azt jelenti, hogy a rendőrségnek újra neki kell futnia annak, hogy értékelje Miklós panaszát.

Ez azonban önmagában még nem garancia arra, hogy a rendőrség igazat adjon Miklósnak, simán lehet, hogy másodszorra is elkaszálják a panaszát, amellyel aztán megint bírósághoz fordulhat. Fazekas szerint volt olyan ügye, amelynél 6 éven keresztül ment ez a csiki-csuki.

Ha pedig a rendőrség mégis elismeri Miklós panaszát, az sem jelent automatikus bocsánatkérést vagy sérelemdíjat. Fazekas szerint mindezt sokszor külön személyiségi jogi perben kell rendezni.

Miklósban azonban időközben egy világ dőlt össze. “Nem hittem, hogy ennyire szarul működnek a dolgok, abban bíztam, hogy ilyen nem fordulhat elő, hogy ok nélkül lesittelnek, és amikor nyilvánvalóvá válik a hiba, akkor nem ismerik el, hanem megmagyarázzák a szart” - mondta. Számára az volt a legérthetetlenebb, amikor a rendőrség képviselője a bíróságon ahelyett, hogy a konkrét üggyel foglalkozott volna, le akarta záratni az eljárást, mondván, hogy Miklós nem elektronikusan jelezte a panaszát, hanem postán, pedig tavaly tavasz óta ezt már elektronikusan kell. A bíróság szerint viszont Miklós még szabályszerűen indította az eljárást.

„Az egészet egyszerűen rövidre lehetett volna zárni azzal, ha kapok egy papírt hogy elnézést, de hát nem…” - mondta Miklós.

Kerestük a rendőrséget, hogy magyarázzák meg, miért ennyire alacsony a hozzájuk érkezett panaszok elfogadottsági aránya, illetve hogy általában véve megfelelőnek tartják-e a panaszeljárási rendszert. Múlt hétfőn délelőtt elküldött kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz, de amennyiben érkezik, arról külön cikkben beszámolunk.