Follinus Anna a Díványnak mesélte el részletesen a történetét egy hete. 

A cikkben a most 33 éves költő elmondja, hogy 16 évesen jelentkezett egy kiadó irodalmi pályázatára. A kétszemélyes kiadót egy házaspár működtette, a férfi akkor 71 éves volt, a nő 49. Az első, 3-4 órán át tartó szakmai megbeszélés a pár szépíró tagjával, a férfivel zajlott, aki már akkor meghitt, bensőséges légkört teremtve Anna bizalmába férkőzött. Kérdéseinek nem csekély része a lány körülményeinek feltérképezésére irányult - írja a portál.

„A bántalmazás minden formája”

Follinus szerint a házaspárnak már tapasztalata volt az áldozatok kiszemelésében, ő pedig kiszolgáltatott volt. „Rövid időn belül értésemre adták, hogy támogatásukat csak és kizárólag akkor nyerhetem el, ha teljes valómban alárendelem magam akaratuknak. Amikor a férfi első szexuális közeledését határozottan elutasítottam, megkezdődött a magas szintű manipuláció.”

A szexualitás csupán egyik megjelenési módja volt az erőszaknak, a fizikai agressziót leszámítva a bántalmazás összes formáját alkalmazták - állítja Follinus. „Ők az élet minden területéhez ezzel a kontrollálatlan jogosultságérzettel viszonyultak, cselekedeteiket az örökös hatalomvágy mozgatta.”

Az egész négy évig tartott:

„A házaspár és köztem lévő hármas felállásból adódott, hogy míg egyetlen felnőtt is hatalmas túlerőt jelent egy gyerekkel szemben, itt ők nyomban ketten védhették érdekeiket, aminek kialakult valamiféle furcsa, nehéz dinamikája. A férfi és a nő között is voltak feszültségek, féltékenységek, amiben próbáltak felhasználni engem egymás ellen, viszont ha az én szükségleteimről vagy jogaimról volt szó, olyankor mindig összezártak.”

„Tömegpszichózisban élünk”

A Dívány cikke nem nevezte meg a kiadót, sem a házaspár tagjait, de persze némi kereséssel az is rájuk akadhatott, aki nem járatos az irodalmi életben. Egy meglepő fordulattal azonban maga a házaspár állt a nyilvánosság elé, amikor a Stádium kiadó honlapján tettek közzé nyilatkozatot.

A két részletből álló szöveget Lőkös Margit és Kárpáti Kamil közösen jegyzi, de az első részt a nő, a másodikat férfi írta. 

Ezeket teljes terjedelmükben közöljük:

Férjemmel 48 évet éltünk boldog szerelemben, házasságban. 

Azon kevesek, akik valóban ismernek bennünket és a férjem művészetét (az élete legvégén járó író mindent megírt a verseiben, regényeiben), azok pontosan tudják, hogy a vádak hamisak! Visszautasítjuk minden állítását! Az aljasság olyan fokú, előre kiszámított, hogy a férjem politikai börtönökkel terhelt, hosszú életében eddig átélt minden kegyetlen gonoszság és borzalom eltörpült emellett.

Azon sokak, akik semmit nem tudnak vagy „valamit eltorzítva tudni „tudni vélnek” rólunk, bármit elhihetnek a rágalmakból, akármit mondunk. „Sorrendbe állított, leleplező” interjúkat olvasva, olyan tömegpszichózisban élünk, amely a jogállamiság maradékait is fölemészti. 

Mindezekre azt mondjuk: NEM! ELÉG VOLT! 

Lőkös Margit és Kárpáti Kamil

És a második:

Külön szót kell ejtenünk a Stádium Kiadót ért vádakról. Az itt folyó munka szakmai hitelének a megkérdőjelezése nemcsak feleségemet és engem, hanem valamennyi nálunk publikáló írónk, költőnk munkásságának minőségét érinti. A Stádium Kiadónál a megjelenés mindig szerzőink tehetségén, kemény, kitartó munkáján, s az asztalra letett kéziratok minőségén múlott. Megjelenésüket semmilyen más tényező soha nem befolyásolta. Így Follinus Anna köteteinek megjelentetését is költői tehetsége tette lehetővé. 

A fentieket szerzőink kérésére tesszük közzé.

A nyilatkozatokban nem esik szó róla, hogy a házaspár tervez-e jogi lépéseket az ügyben.