Hiába jutott a 2016-os Európa-bajnokságon egészen az elődöntőig Wales válogatottja, a világbajnoki selejtezőkön már nem járt sikerrel a csapat. Miután októberben kikaptak az írektől hazai pályán, eldőlt, hogy a válogatott - mint 1958 óta minden alkalommal - ismét lemarad a vb-ről. A sikerkapitány Chris Coleman ezzel párhuzamosan bejelentette távozását, majd kisvártatva aláírt a Championshipben szenvedő Sunderlandhez.

Wales tehát jelenleg ezerrel keresi új szövetségi kapitányát.

A bukik szerint a posztra elméletileg Ryan Giggs, a Manchester United legendája és egykori ideiglenes menedzsere a legesélyesebb. A korábbi közönségkedvenc balszélső régóta edzői álmokat dédelget: a Unitednél David Moyesnak és Louis van Gaalnak is volt segítője, a két menedzser között pedig átmenetileg maga is leült a kispadra négy meccs erejéig. A holland edző távozása után szívesen lett volna végleges utód is, de a menedzsment választása inkább José Mourinhóra esett helyette, ő pedig úgy döntött, inkább máshol próbál szerencsét - állást viszont azóta sem kapott sehol.

A walesi kispad elméletileg tökéletes lehetőség lenne neki a pályakezdésre. A válogatott futball színvonala jelenleg jóval elmarad a klubfociétól, és az elvárások sem közelítik meg azt, ami a Premier League-ben mindennapos, összességében tehát sokkal kisebb a nyomás, valamint az eredménykényszer. Wales szövetségi kapitányaként kezdte például pályafutását Mark Hughes, de komolyabb tapasztalat nélkül vágott bele ebbe a munkába a tragikus sorsú Gary Speed is - nem beszélve Colemanről, aki gyakorlatilag feltámasztotta halottnak hitt menedzseri karrierjét az elmúlt években.

A gond csak az, hogy a walesi szurkolók hallani sem akarnak Giggsy kinevezéséről.

A walesonline.co.uk oldalon több mint 2000 drukker szavazott arról, kit látna szívesen a nemzeti csapat élén. Giggs csak a negyedik helyre futott be a West Bromtól nemrégiben kirúgott Tony Pulis, valamint Thierry Henry(!!!) és Craig Bellamy mögött. Nem véletlenül: Giggs megbecsültsége Walesben ugyanis jóval alacsonyabb, mint bárhol máshol a világon.

Bár a Manchester Unitednél Giggs az alázat, a szorgalom és csapatszellem megtestesítője volt, a walesi válogatottban sosem tudott megfelelni az elvárásoknak. Tizenhat év alatt mindössze 64 válogatottságot szedett össze, elsősorban annak köszönhetően, hogy barátságos meccseken szinte csak és kizárólag kivételes alkalmakkor volt hajlandó játszani. Nem vicc:

1991-es bemutatkozását követően legközelebb kilenc év múlva, már BL-győztes legendaként lépett pályára újból a nemzeti csapatban olyan meccsen, amelynek nem volt konkrét tétje.

Összehasonlításképp, Gareth Bale, a walesiek jelenlegi legnagyobb sztárja, tizenegy év alatt 68 meccsig jutott el a válogatott mezében. Pedig ő - a csúcson lévő Giggsszel ellentétben - rengeteget bajlódik sérülésekkel.

Maga Giggs egyébként nem igazán csinál titkot abból, hogy klubkarrierjét és a Manchester Unitedet mindig is jóval többre értékelte a nemzeti csapatnál. Önéletrajzában kerek-perec kimondja, sok esetben azért nem ment el a tét nélküli válogatott meccsekre, mert nem akarta kitenni magát egy sérülés kockázatának:

"Akkoriban, amikor gyakran heti két meccset játszottam a Unitedben, sok kisebb sérüléssel bajlódtam. Ilyenkor leültünk Sir Alex-szel, és átnéztük a programot meccsről meccsre. Ha egy válogatott találkozó csak barátságos volt, akkor általában arra jutottunk, hogy jobb nem játszanom."

Giggs a Unitedben egészen 2014-ig, azaz 41 éves koráig játszott meccseket, ám a válogatottságnak már hét évvel korábban, 2007-ben búcsút mondott. Bár akkoriban a válogatott épp ráncfelvarrásra és jelentős fiatalításra készült John Toshack vezetésével, időről-időre felmerült a kérdés, hogy ha Giggs a Unitedben képes húzóember lenni, miért nem hajlandó energiát áldozni a válogatottra. Gareth Bale berobbanásával végül aztán lezárult a diskurzus - őt a walesiek többsége a mai napig egy sokkal elhivatottabb, sokkal hasznosabb Ryan Giggsnek látja a nemzeti csapatban -, és csak akkor kapott újra erőre, amikor Giggs 2012-ben elfogadta a brit csapat invitálását, hogy játsszon a 2012-es londoni olimpia futballtornáján.

"Giggs azzal a felütéssel mondta le a válogatottságot, hogy ha vészhelyzet van, jön és segít. Nem kérdés, hogy erre még 35 éves kora felett is képes lett volna, de érdemes elgondolkodni: a válogatottat akkoriban Burkina Faso, vagy épp Bahrein mögött jegyezték a világranglistán, és éppen nagyon hosszú időre elveszítette egyik legjobbját, Aaron Ramseyt egy brutális sérülés miatt. Mi a vészhelyzet, ha nem ez?" - fejtegette a Telegraph-on megjelent írásában James Corrigan.

A dolog azért is roppant érdekes, mert Giggs John Charles óta az első valóban világszerte körülrajongott és csodált walesi sztárjátékos volt a maga idejében. Sem Ian Rush, sem Mark Hughes nem jutott annak a polcnak a közelébe játékosként, amelyen Giggs éveken át helyet foglalt, a szurkolók mégsem érzik teljesen magukénak a legendát.

Giggs sokkal inkább a Manchester United emblematikus figurája, mint a walesi futballé.

Ezzel együtt komoly kampány indult Giggs kinevezése mellett: őt támogatja Robbie Savage és Mark Hughes is, miközben a szurkolók egy része is úgy van vele, hogy fátylat a múltra, itt a lehetőség az elkötelezettség bizonyítására. Giggs korábbi csapattársai közül Danny Gabbidon és Iwan Roberts is úgy nyilatkozott, Giggs az öltözőben mindig vezéregyéniség volt, és amikor a csapattal tartott, minden alkalommal példás lelkesedéssel játszott a nemzeti színekért. Nem egyszerű tehát igazságot tenni.

Azon mindenesetre talán megéri elgondolkodni kicsit, mi magyarok hogyan ítélnénk meg egy játékost, akinek a klubkarrierje ugyan utánozhatatlanul gazdag és sikeres, a nemzeti csapatért mégsem tett meg mindig minden tőle telhetőt.

(Bővebb infók angolul ezen a linken olvashatóak.)