• Majdnem két évtizedig hevertek Jim Carrey irodájában azok a felvételek, amiket a werkfilmhez készítettek róla az 1999-es Ember a Holdon forgatásán.
  
• A Universal stúdió azért nem engedte, hogy nyilvánosságra kerüljenek, mert nem akarták, hogy a sztár seggfejnek tűnjön.
  
• A Jim & Andy: The Great Beyond – Featuring a Very Special, Contractually Obligated Mention of Tony Clifton című dokumentumfilmből végre megtudhatjuk, mit őriztek ennyire, és már világos, hogy a stúdió kicsit sem túlzott.
  
• De mégsem ettől nagyon jó film a Jim & Andy, hanem attól, ahogy Jim Carrey 18 évvel később visszanéz, és kiderül, hogy valami még most sincs rendben. Vagy vele, vagy ezzel a filmmel.
  

Amikor Milos Formant arról kérdezték, hogyan tudta olyan jól megformálni a Száll a kakukk fészkére elmegyógyintézetét, a rendező azt válaszolta, ő ebben élt, mielőtt emigrált a szocialista Csehszlovákiából. Akkor még nem tudhatta, hogy több mint 20 évvel később az 50 millió dolláros filmjét túszul ejti egy igazi őrült, akiről még ő sem tudhatja, éppen mit forgat a fejében.

link Forrás

Az Andy Kaufman New York-i komikus és hivatásos provokátor életét bemutató Ember a Holdon – ami témájában hasonlított Forman előző, Larry Flyntről szóló filmjéhez – ugyan végül a pénztáraknál megbukott, és a kritikák is vegyesen fogadták, de ez messze nem Jim Carrey-n múlt, aki a Truman Show után zsinórban másodszor is elnyerte a Golden Globe-díjat a szerepért. Csakhogy a színész nagy árat fizetett ezért, sőt nem kizárt, hogy a mai napig fizeti.

Addig utánozta Andy Kaufmant, amíg az nem lett

A kanadai Jim Carrey az 1990-es évek közepén hatalmas sztár volt, rögtön az első filmjeivel elképesztő sikereket ért el: 1994-ben jött ki az Ace Ventura, a Maszk és a Dumb és Dumber is, amik mind pár 10 millió dolláros költséggel csináltak több százmilliós bevételeket. Már ekkor világos volt, hogy a gumiarcú színész gyerekes humorát vagy szereti valaki, vagy gyűlöli. (Sajnos sokat elárul mindkettőnkről, hogy én ekkor 5 éves voltam, és ő volt a kedvenc színészem.)

Mindig érezhető volt rajta, hogy nagy hatással volt rá a Saturday Night Live egy korábbi sztárja, Andy Kaufman, aki kb. az 1970-es évek Sacha Baron Cohenje lehetett, csak még nagyobb hangsúlyt fektetett a közönség provokálására, mint a nevettetésére. Szerintem nem minden produkciója öregedett szépen, de ahogy a Jim & Andyben is elhangzik, a hetvenes években tényleg formabontó volt, amikor ez a vigyorgó figura elkezdett hülye hangon beszélni a tévében, ahol addig mindenki a legszebb ruhájában és a legjobb frizurájával próbált nagyon emelkedetten viselkedni.

Amikor Jim Carrey megtudta, hogy Milos Forman a példaképéről készít filmet, de nem őrá gondolt a főszerepnél, az A-listás hollywoodi színész kénytelen volt újra meghallgatásra jelentkezni, és készített egy videót, amin Andy Kaufmant utánozta. Meg is kapta a szerepet, és onnantól – ahogy fogalmazott –

„Andy visszatért, hogy megcsinálja a filmjét”.

Az elhunyt Tony Clifton szektája

A Jim & Andy végre bemutatja azokat a felvételeket, amiket a forgatás alatt Jim Carrey-ről készítettek a szokásos werkfilmhez, és amiket a Universal annyira súlyosnak talált, hogy Jim Carrey érdekében letiltották, nehogy azt higgye bárki, hogy Carrey tényleg egy óriási „seggfej”. A színész a többek között Marlon Brandónak és Daniel Day Lewisnak Oscar-díjakat hozó method acting-technika egyik fajtájához nyúlt, azaz a forgatás hónapjaiban végig úgy viselkedett, mintha ő maga lenne Andy Kaufman.

Ez a szokásoshoz képest is sokkal durvábbra sikerült, ugyanis Kaufman maga is folyton áttörte a negyedik falat, és sosem lehetett eldönteni, hogy még mindig csak színészkedik-e vagy már önmagát adja. Ráadásul ő maga is szívesen bukkant fel Tony Cliftonként, tehát Jim Carrey is így tett. Amikor például Hugh Hefner a forgatás alatt meghívta a Playboy-villába, a stáb előre szólt, hogy vélhetően egy szerepet fog játszani, amikor megjelenik. Meg is érkezett Tony Clifton, aki óriási show-t nyomott a buliban, és mindenki le volt nyűgözve, mennyire ügyes Jim Carrey. Aztán 2 órával később megjelent Jim Carrey, és kiderült, hogy akit addig Jim Carrey-nek hittek, az valójában Bob Zmuda, Kaufman állandó partnere, aki Kaufman idején is többször eljátszotta Cliftont. Hefner be is rágott, a forgatást félbeszakíttatta, és kidobatta a betolakodót.

Persze ilyen vicces fordulatból nincs sok, a legtöbb jelenet nyomasztóbb, mint az Office. Amikor például Jerry „The King” Lawlerrel, a pankrátorral forgattak – akivel 20 évvel korábban az akkoriban direkt csak nőkkel, látszólag anti-feminista bohócként pankrációzó Andy Kaufman folytatott valódinak tűnő, de valójában megrendezett háborút a médiában –, Jim Carrey a kamerák mögött is balhézott, és egy ponton a pankrátor úgy nekiesett, hogy a színészt mentő vitte el, akárcsak annak idején egy szintén megrendezett összecsapásban Andy Kaufmant. Az is kifejezetten kínos, amikor Tony Clifton becsörtet Spielberg stúdiójába, hogy számon kérje a rendezőt azért, hogy szerinte a Cápa óta nem csinált jobb filmet. (Carrey egyébként rátapintott valamire ezzel a meta-színészettel, mert amikor valaki figyelmeztette, hogy a végén 8-9 ember fogja beperelni azért, mert mentális stresszt okozott nekik, Jim Carrey teljesen jogosan csak annyit kérdezett: „Akkor miben lenne ez más, mint bármelyik másik forgatás?”)

Jim Carrey a felvételek alatt végig borzasztóan viselkedett, de erre valahogy a stáb is ráhangolódott. A filmben Kaufman apját alakító színésszel nagyon bensőségesen beszélgetett, és az elhunyt komikus rokonai is úgy ölelgették Carrey-t, mintha tényleg a saját fiuk lett volna. Amikor meg a forgatás a végéhez közelített, és Carrey a tüdőrákban haldokló Kaufmant játszotta, még a lakókocsijához is tolószékben vitték, és mindenki úgy simogatta, mintha valóban haldokolt volna. A forgatás végi bulin pedig, amikor Jim Carrey Tony Cliftonként sírva mondott tósztot, a stábtagok tisztelgésül papírzacskóval a fejükön, sírva tapsolták meg, mintha csak egy furcsa Kaufman-szektát alkotnának.

Az ember végig azon gondolkodik, hogy Jim Carrey annak idején tényleg egy kicsit megbolondult-e, vagy csak egy mockumentaryt forgatott, mint például a rapkarrierbe kezdő Joaquin Phoenix. Sokat elárul, hogy Jim Carrey szerint egy ponton a kétségbeesett Milos Forman felhívta azzal, hogy nagyon gáz, ami megy, és nem lesz-e rossz a film, amire az igazi Jim Carrey megkérdezte, hogy álljon-e le Andy Kaufman megszemélyesítésével, amire ez a válasz: „Áh, most már csináld tovább, csak szerettem volna végre hallani az igazi Jimet.”

Valami nem stimmel a filmmel

Már az, hogy a Vice és a Netflix elkészítette ezt a filmet, így végre láthatjuk Jim Carrey botrányos alakításait, kifejezetten érdekes lehet annak, aki szereti az ilyen, filmekről szóló filmeket. (Akit érdekel az ilyesmi, annak a Heart of Darknesst vagy a My Best Fiendet is ajánlom.) De a Jim & Andy nem csak az archív felvételek miatt jó, hanem attól is, ahogy Carrey végignarrálja a filmet. Eleinte úgy tűnik, őszintén számot vet azzal, amit produkált, és el is mondja, hogy a forgatás után borzasztóan érezte magát, amikor újra saját maga lett, és kénytelen volt szembesülni a saját problémáival. Többé nem is volt hajlandó Andy Kaufmant utánozni, még az R.E.M.-nek a filmhez készült klipjében sem. (Egyébként állítása szerint pár évvel később az Egy makulátlan elme örök ragyogása forgatása is hasonlóan megviselte.)

De – figyelembe véve, hogy a film premierje után pár nappal Carrey hasonlóan furán viselkedett a New York-i Divathéten, illetve hogy a Jim & Andy egyik producere Spike Jonze, a John Malkovich-menet és az Adaptáció rendezője volt – még az sem biztos, hogy az utóbbi években a filmezéstől kissé visszavonuló Jim Carrey tényleg ennyire készen van. Lehet, hogy nem is az Ember a Holdonban alakította a legnagyobbat.