"Hát itt sem lett senkire rábaszva az ajtó" 

- csetelt rám egy a gálát szintén néző barátom vasárnap éjjel, és bár nekem ő néha kicsit sok, most erősen egyet tudtam érteni vele. Nagyon fontos lett volna az idei Golden Globe, de csak annyit kapott a metoo mozgalom, hogy megköszönték mindenki bátorságát, és elmondták, ezentúl is mennyire el lesz mondva mindenki sztorija. Hát jó.  

Vörös szőnyeg, erőteljes kitűző

Tényleg majdnem mindenki feketében ment a 75. Golden Globe-díjátadó gálára, ami az első komolyabb hollywoodi buli volt a filmipart mélyen megrázó, szexuális zaklatásokról szóló botrány kipattanása óta. Harvey Weinstein bukása lavinát indított el nemcsak Hollywoodban, de az egész világban, olyannyira, hogy a nyomán kibontakozó MeToo mozgalmat a Time magazin az Év Emberének választotta (tehát az év legbefolyásosabb történésévé).

A gála előtt előbb a nők, majd a férfi meghívottak is jelezték, néma tiltakozásuk és együttérzésük jeleként fekete ruhában vesznek részt a díjátadón, 

és végül tényleg szinte mindenki feketében érkezett, a férfiak is.

Persze ettől a vörös szőnyeg nem változott halotti torrá, mindenki megtalálta a módját, hogy azért csinos legyen.
A bevonulásra nyolc színésznő, köztük Michelle Williams és Emma Watson randipartner helyett aktivistákat hoztak magukkal, előbbi a MeToo alapítójával, Tarana Burke-kel, Meryl Streep pedig a háztartási alkalmazottak érdekvédelmi szervezetének vezetőjével, Ai-jen Pooval érkezett. Angelina Jolie-t pedig - akit a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriában jelöltek - saját örökbefogadott, kambodzsai származású fia kísérte el a gálára.

A Golden Globe fontos eleme volt a Time’s Up-kitűző: akik viselték, azt jelezték, tenni akarnak a szexuális zaklatások és a nemek közti egyenlőtlenségek ellen. Attól ez még persze Hollywood, egy puccos gála, amin a tettetés legnagyobb mestereit díjazzák, így a vörös szőnyeges bevonulást nézve már az est felvezetőjén sem lettem Harvey Weinstein ökölbe szorult gyomra.

“Jó estét a hölgyeknek, és azoknak, akik úriemberek maradtak”

De persze kit érdekel a vörös szőnyeg, a nagy dolgok a színpadon kell, hogy történjenek. Vagyis így kéne, hogy legyen, kellett volna, hogy legyen ezen a nők számára tényleg nagyon fontos estén. Ki tudja, hol csúszott el, de nem így lett. 

Seth Meyers, az est házigazdája tényleg nagyon nehéz helyzetben volt. Szórakoztatónak, viccesnek lenni egyébként sem könnyű feladat egy olyan gálán, amit több tízmilló embert követ élőben, de a metoo Golden Globe-ján különösen nagy kihívás lehet. Nem értek egyet Meyers-szel abban, hogy “az lett volna a helyes, ha a mai estének inkább egy nő lett volna a házigazdája”, jó volt ez így, egy férfinak kellett volna kiállnia, és azt mondania, hogy itt bizony nagyon régóta el van rontva minden. Viszont néhány közepes vicc nem elég, pláne, ha olyen poénokkal operál a showman, mint hogy 

“A férfi jelöltek számára hónapok óta ez az első alkalom, hogy nem kell rettegniük attól, hogy hangosan felolvassák a nevüket.” 

És a beszéd erőtlenségét sem volt feltétlenül jó ötlet olyan tréfával oldani, melyben Meyers azt fejtegette, bár Weinstein nincs jelen a gálán, nem kell aggódni, majd húsz év múlva ott lesz, amikor majd hurrog a közönség a neve hallatán az év halottaira emlékező blokkban.

link Forrás

A nők elleni erőszak ellen szóltak, mindent vittek

Ahogy az megjósolható volt, a Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies) és A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale) több díjat is nyertek, a győzelmek beszédesek voltak, mindkét sorozat a nők kizsákmányolásával és a velük szemben elkövetett erőszakkal foglalkozott. Kár, hogy ez most gesztus értékűnek tűnt, pedig tényleg jó filmekről és sorozatokról van szó. Nekem azok után, hogy kiderült, hogy Hollywood egyik leghatalmasabb embere nők tömegeit zaklatta, és nemcsak arra kényszerítette őket, hogy nézzék, ahogy kielégíti magát, de többeket meg is erőszakolt, elég erőtlenül hangzottak olyan mondatok, mint Nicole Kidmané, aki a díj átvételekor annyit tudott kinyögni, hiszi, és reméli, hogy a sztorikon keresztül, amiket, és ahogy elmesélnek, valódi változásokat sikerül elérni. A langyosnál kicsit jobbra sikerült Laura Dern beszéde, aki szerint nem elég támogatni azokat, akik bátrak ahhoz, hogy elmondják, mi történt velük, hanem arra biztatott mindenkit, támogassák, hogy visszamenőleg is igazságot lehessen szolgáltatni. 

link Forrás

Persze ízlés kérdése, bele lehet ebbe látni azt is, hogy a nők mennyivel kevésbé agresszívak, ha érdékérvenyítésről van szó, de kérdés, kire lenne most nagyobb szükség, Emma Watsonra vagy a Femenre, Martin Luther Kingre vagy a Malcolm X-re, Gandhira vagy Nehrura. De tény, hogy ezen az estén, ami tényleg kevésbé szólt a filmekről, sorozatokról, rendezőkről, producerekről és szereplőkről, mint valaha, nem borult lángba semmi.

Van remény

Van remény, de csak azoktól várható bátor kiállás és az erős ellenszélben is érvényesített érdek, akiktől eddig is várhattuk. Az idei Golden Globe Cecil B. DeMille-életműdíját - első fekete nőként - Oprah Winfrey kapta, akiről szintén nem túl erős felkonferáló beszédében azt mondta Reese Witherspoon neve nemcsak egy név, hanem egy ige, egy melléknév és egy érzés is. Elég annyit mondani, az év egyik legjobb sorozata, a This Is Us díjazottja, Sterling K. Brown első szava a díj átvétele után az volt: Oprah. 

link Forrás

A 2018-as Golden Globe díjazottjainak teljes listája

Film

Legjobb film, dráma: Három óriásplakát Ebbing határában
Legjobb film, vígjáték-musical: Lady Bird
Legjobb férfi főszereplő, dráma: Gary Oldman (A legsötétebb óra)
Legjobb férfi főszereplő, vígjáték-musical: James Franco The Disaster Artist
Legjobb női főszereplő - dráma: Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában)
Legjobb női főszereplő - vígjáték/musical: Saiorse Ronan, Lady Bird
Legjobb férfi mellékszereplő: Sam Rockwell, Három óriásplakát Ebbing határában
Legjobb női mellékszereplő: Allison Janney (Én, Tonya)
Legjobb rendező: Guillermo del Toro, A víz érintése
Legjobb forgatókönyv: Martin McDonagh, Három óriásplakát Ebbing határában
Legjobb filmzene: Alexandre Desplat, A víz érintése
Legjobb betétdal: This is Me, A legnagyobb showman
Legjobb animációs film: Coco
Legjobb idegen nyelvű film: In The Fade (Aus dem Nichts, Németország)

Tévé

Legjobb drámasorozat: A szolgálólány meséje
Legjobb vígjátéksorozat: The Marvelous Mrs. Maisel
Legjobb minisorozat-tévéfilm: Hatalmas kis hazugságok
Legjobb férfi főszereplő (dráma): Sterling K. Brown, This Is Us
Legjobb férfi főszereplő, vígjátéksorozat: Aziz Ansari, Master of None
Legjobb férfi főszereplő, minisorozat-tévéfilm: Ewan McGregor, Fargo
Legjobb női főszereplő, drámasorozat: Elizabeth Moss, A szolgálólány meséje
Legjobb női főszereplő, vígjátéksorozat: Rachel Brosnahan, The Marvelous Mrs. Maisel
Legjobb női főszereplő, minisorozat/tévéfilm: Nicole Kidman, Hatalmas kis hazugságok
Legjobb férfi mellékszereplő: Alexander Skarsgard, Hatalmas kis hazugságok