Izraeli katonák állnak egy palesztin család háza előtt, állig felfegyverkezve. Egy 16 éves lány, Ahed Tamimi azt kiabálja nekik, hogy menjenek onnan, majd amikor az egyik katona eltolja, akkor megpofozza. Az incidensről szóló Facebook-videót rengetegen megnézték.

link Forrás

Ahed Tamimit, a videón szintén szereplő unokatestvérét és a videót készítő anyját később előállították, az éjszaka közepén. Ahed Tamimi azóta őrizetben van, egy tucatnyi vádat emeltek ellene, többek között a katona megtámadását, felbujtást (a videó miatt), és hozzácsaptak a vádhoz régi kődobálási ügyeket is. Először ügyvéd nélkül hallgatták ki, a vádak alapján pedig akár több éves börtönbüntetést is kaphat. Tárgyalása januárban folytatódik.

A bíróság előtt Ahed Tamimi azt mondta, ugyanezek a katonák lőtték fejbe gumilövedékkel másik unokatestvérét Muhammad Tamimit egy órával korábban.

„Amikor megláttam őket a házunk előtt, nem maradhattam csendben.” 

A 14 éves Muhammad Tamimit valóban fejbe lőtték, közvetlen közelről, miután felmászott egy falra, hogy megnézze, vannak-e katonák mögötte. Ekkor nagyon súlyosan megsérült. 

link Forrás

Ahed Tamimi ügye óriási figyelmet kap, és két oldalon is szimbolikussá vált. A palesztinok számára a szabadságharcosok új generációját, sőt Jeanne D’Arc-i, vagy a Nobel-békedíjas Malala Yousafzai-szerű figurát jelent, aki bátran szembeszállt a nála sokkal erősebb, felfegyverzett katonával, most pedig kegyetlenül lesújt rá a rendszer.

Izraelben viszont, főleg a jobboldalon, sokan azt gondolják, az eset éppen azt mutatja, milyen visszafogottak a katonák, hiszen nem csináltak semmi brutálisat a felvételen, még akkor sem, amikor Ahed Tamimi megütötte egyiküket, a lányt pedig provokátornak, szülei bábjának tartják, akiből direkt akartak mártírt csinálni. Izrael oktatási minisztere, Naftali Bennett azt mondta, reméli, hogy egész életére börtönbe kerül.

Ahed Tamimi esete persze egyáltalán nem egyedi. 2016-ban 375 tizenéves palesztin volt katonai őrizetben, jellemzően kődobálás vádjával. Ez az eset mégis sokkal több emberhez jutott el bármelyik másiknál - Londonban plakátokon követelték kiengedését, Amerikában a hétvégén tüntettek mellette. 

És nem érdemes illedelmesen kerülgetni, hogy mi ennek az egyik legfontosabb oka: 

az, hogy Ahed Tamimi hogy néz ki.

A lány haja, fehér bőre és világos szeme lehetetlenné teszi, hogy a nyugati közönség valamiféle egzotikus, érthetetlen idegenként gondoljon rá.

„Sokan próbálják idegenként beállítani a palesztinokat. Amikor viszont jön egy fiatal, aki simán lehetne európai vagy amerikai, akkor ez a fajta dehumanizálás nem működik. Nem lehet úgy csinálni, mintha ezek az emberek mások lennének” - mondta Ben Ehrenreich, a The Way to the Spring: Life and Death in Palestine című könyv szerzője, aki korábabn interjút készített a Tamimi-családdal.

link Forrás

Ahed Tamimi ráadásul a közösségi médiában is aktív, a Youtube előtt ülő nyugati fiatalok egyszerűen magukra ismernek, amikor nézik. Olyannyira, hogy már legendák is szövődnek köré - elterjedt az interneten, hogy a bíróság előtt, amikor megkérdezték, mekkora pofont adott a katonának, azt mondta, hogy „vegyék le a bilincset, és megmutatom”, pedig valójában nincs nyoma, hogy ilyet mondott volna.

link Forrás

Az izraeli oldalon erre sokan azt mondják, hogy mindez a műsor része, direkt öltöztetik amerikai ruhákba. A vád szerint a videón arról beszélt, miután elmentek a katonák, hogy mindenkinek részt kell vennie a harcban a palesztinok szabadságáért, akár késes támadásokkal vagy öngyilkos robbantásokkal is.

Az biztos, hogy Ahed Tamimi nem most kezdte az ellenállást, sőt, már korábban is voltak nagyobb figyelmet keltő húzásai. 2012-ben, 12 évesen az öklét rázta egy felfegyverzett katona felé, miután letartóztatták a bátyját. A felvétel olyan híres lett, hogy Erdogan is meghívta magához. 2015-ben is készült róla egy felvétel, amikor egy katonával harcol.

A Tamimi-családban már többen veterán aktivisták. Ciszjordániában élnek a C-körzet nevű részen, Nabi Saleh faluban, ahol tíz éve rendszeresek a tüntetések és összecsapások, mióta izraeli telepesek kisajátították a helyi kutat. A falu a palesztin aktivizmus egyik központja.

Ahed apja 1967-ben született, vagyis abban az évben, amikor Izrael elfoglalta Ciszjordániát a hatnapos háborúban. Már ő is egész életét ellenőrzési pontok, rendszeres katonai ellenőrzések és előállítások között töltötte, lánya is abba született bele, hogy katonák között jár iskolába, és bármit csinál, arra katonai törvények vonatkoznak. „A lányom egész életét az izraeli börtön árnyékában töltötte. Csak idő kérdése volt, hogy ez a tragédia mikor történik meg” - mondta, és szerinte Ahed az ellenállás új generációját jelenti.

Ez a mostani eset szempontjából is fontos. Ahed Tamimi ugyanis, ha izraeli lenne, Izraelben legfeljebb civil bíróság elé kerülne egy ugyanilyen ügy miatt, de valószínűleg nem is állítanák elő. A bíróság pedig figyelembe venné az eset körülményeit, vagyis, hogy egész életét katonai ellenőrzés alatt töltötte, és hogy mi történt az unokatestvérével. A katonai bíróságon viszont mindez nem számít, mert eleve adottnak veszik ezeket a körülményeket, Ahed ügyvédje pedig elég érzékletes leírást adott arról, hogy néz ki ez a valóságban. 

A katonai bíróságon a bíró és az ügyész ugyanazt az egyenruhát viselik, ugyanazt az oldalt képviselik, velük áll szemben a védelem. 

A megszállt területek katonai bírósága elé kerülő palesztinok 99 százalékát ítélik el.

Az ügy Izraelben is jobban ráirányította a figyelmet arra, hogy vannak emberek, akiknek egész életükben katonai törvényeket kellene betartaniuk. Ahed ügyvédje szerint a hadsereg arra akarja használni az ügyet, hogy elrettentse a palesztin fiatalokat attól, hogy ellenálljanak. Már a letartóztatásából is nagy ügyet csináltak, a felvételt kiadták a sajtónak is.

Ahed Tamimi figurájáról valószínűleg mind a Jeanne d’Arc-i, mind „manipulált báb” kép torzítás. Azt viszont pontosan megmutatja az eset, milyen hatással van valakire, ha már eleve egy katonai megszállásba születik bele, és generációkon átívelő traumák határozzák meg a mindennapjait.

Harriet Sherwood újságíró, aki még évekkel korábban készített interjút vele, most azt írta: „12 évesen ügyvéd akart lenni, hogy a palesztinok jogaiért küzdjön. 16 évesen hosszú börtönbüntetés vár rá. A története nemcsak egy gyerekről, de két teljes generációról szól, akik számára se remény, se biztonság nincs. És pontosan ez vár a következő generációra is.” (Atlantic, Guardian, Forward, Haaretz, 972)