Egy vagyont keres az olasz maffia a menekülteken

külföld
2018 február 01., 20:48
comments 136

Munkalehetőség és a jobb élet reményében, önként vagy szabadságuktól megfosztva, gyakran tetemes adósság terhétől nyomasztva érkezik fiatal nigériai nők tömege Európába. Többségük Szicíliában lép be Európa területére, ahol aztán sokan emberkereskedők áldozatává válnak. Gyakorlatilag mindenki kihasználja őket: azok, akik már Nigériában megveszik őket a nyomorban élő szüleiktől, azok, akik aztán a menekülttáborban telepednek rájuk, és a dél-olasz maffia is, melynek tagjai jó ideje rájöttek, milyen egyszerű rabszolgasorba kényszerített emberekből, és az eltűnt menekültek után lenyúlt állami támogatásból pénzt csinálni.

A Guardian részletes riportot közölt arról az egyre nehezebben követhető és kezelhető helyzetről, mely a menekültválság nyomán alakult ki a menedékkérőket fogadó dél-olaszországi táborok és Nápoly környékén. A lap egy fiatal nigériai lány esetén keresztül mutatja be, általában hogyan zajlik egy emberi lény áruba bocsátása.

Új élet helyett szexrabszolgaság

A cikkben Joynak nevezett nő 15 éves korában került faluról egy városi szépségszalonba, ahol elvileg munkát kapott, de már maga a lány is úgy sejti, valószínűleg egyszerűen eladták a szülei, hogy kisebb testvéreit etetni tudják. „Gondolom, nem volt más választásuk” - mondta Joy, akivel az újságíró 2016-ban ismerkedett meg a Cara di Mineo menekülttábor előtt. A Cataniától úgy 60 km-re fekvő tábor egykor egy villaegyüttes volt, melyet a közelben állomásozó amerikai katonák családjai laktak, mára azonban egy patkányok lepte nyomorteleppé változott, ahol nem ritka a nemi erőszak és a gyilkosság sem. 

Joy elmesélte, Nigériában hat másik lánnyal együtt lakott szállásadójánál, akit mamannak kellett szólítania. Amikor 16 éves lett, egy különleges ceremónián kellett esküt tennie, hogy mindig engedelmeskedni fog a maman akaratának, különben megölik a családját. Néhány héttel később azt mondták neki, Olaszországba kell utaznia, ahol majd a maman nővérénél kap munkát. Joy azt hitte, egy szépségszalonban fog dolgozni, ahol az elején talán takarítással kell kezdenie, de ha felküzdi magát a ranglétrán, ugyanúgy hajat fonhat majd, mint maman nigériai szalonjában. Kapott 45 eurót (úgy 14 ezer forintot) és egy telefonszámot, melyet akkor kellett hívnia, amikor Olaszországba ér. Nevet, címet nem kapott, és az iratait is magánál tartotta a maman.

Joy azonban úgy járt, ahogy a Nigériából Olaszországba érkező nők 80 százaléka: emberkereskedők markába került, akiknek az volt a célja, hogy szexrabszolgaságba kényszerítsék. Az országból érkező nők számára az emberkereskedők kvázi megelőlegezik a csempészeknek fizetett összeget, melyet saját számításaik szerint az áldozatnak hosszú évekbe telik ledolgoznia, természetesen prostituáltként. Az üzletben benne van mindenki, akivel csak érintkeznek: a mamannak nevezett nigériai kapcsolattartó, a csempészek, a menekülttáborok ragadozói, akik általában szintén nigériai állampolgárságú férfiak, és a dél-olasz maffia. Aki nem tartozik az említett 80 százalékba, és maga fizeti az embercsempészeket, nagy valószínűséggel ugyanúgy nem tudja elkerülni a bűnözők csapdáját, mint akiknek eleve az emberkereskedők „szponzorálták” az utat.

Joy három hét alatt, Tripolin keresztül érkezett Szicília keleti partjára, Augustába. Nem volt útlevele, és semmilyen más irata sem. A hatóságok a vele együtt érkező menekülteket csoportokba osztották, és különböző menekülttáborokba tartó buszokra rakták. Joy Európa egyik legnagyobb menedékkérő centrumába, a Cara di Mineóba került. A pokoli állapotokról híres komplexum egykor tényleg luxuskörülményeket biztosított az amerikai katonáknak és családtagjaiknak, de mivel az építtető a katonák távozása után eltávolította a mosógépeket, a légkondicionálókat, sőt a fürdőkádakat is, a házakban szabadon meredeznek a vezetékek. A csatornázás sem megoldott, a tábor területén áll a mocsok, elszaporodtak a rágcsálók és a rovarok, és mindennaposak a kisebb-nagyobb bűncselekmények. A gyanútlan lányokat magukat menedékkérőknek kiadó emberkereskedők cserkészik be, és azzal áltatják őket, elviszik őket vásárolni, vagy csak egy kis sétára a táboron kívülre. Ehelyett nigériai madámokhoz viszik őket, akik aztán szexrabszolgaként dolgoztatják őket.

Joyhoz az érkezése utáni harmadik napon odament egy ismeretlen férfi, és azt mondta neki, reggelente menjen ki az utcára a tábor bejárata elé, és várakozzon, majd jön érte egy ember, aki felveszi kocsival. Kérdésére, hogy honnan fogja tudni, ki jött érte, azt a választ kapta, hogy tudni fogja, ha egy kocsi lelassít, majd megáll mellette, szálljon be nyugodtan. Épp az autóra várt, amikor a Guardian újságírója beszédbe elegyedett vele. Amikor megkérdezte, tudja-e, mi fog történni vele, ha megérkezik az autó, azt felelte, hogy biztosan elviszi majd a szépségszalonba, ahova a maman küldte. Az újságíró azt is megkérdezte tőle, tudja-e, milyen sok lány végzi arrafelé prostituáltként, mire Joy azt válaszolta, hallotta, hogy vannak ilyen esetek, de bármi is történne, őt ilyesmire soha senki nem vehetné rá.

Afrikából érkező menekült 2017 májusában, Salernóban
photo_camera Afrikából érkező menekült 2017 májusában, Salernóban Fotó: Paolo Manzo/NurPhoto

De nemcsak a lányokban látnak profitot a bűnszervezetek: utaznak a reményvesztett fiatal férfiakra is, belőlük a maffia piti tolvajt, rablót, a szervezet legalsó fokán álló bűnözőt csinál.

 „Nagyobb profitot hoznak, mint a drogok”

A menedékkérők gyakran hónapokat is várnak arra, hogy kérelmüket elbírálják, ezalatt szabadon járhatnak-kelhetnek, de ki- és belépéseiket rögzítik a tábor bejáratánál. Azonban a korrupció a táborok vezetését is elérte, így sokszor előfordul, hogy akár visszatér a menedékkérő a táborba, akár nem, hivatalosan ott tartózkodóként regisztrálják, akkor is, ha már hónapokkal korábban eltűnt, pusztán azért, hogy felvegyék a menekültek után járó, az állam által biztosított támogatást. Ez akkora biznisz, hogy egy 2014-es, nagyszabású nyomozás során lebukott bűnszervezet vezetője, Salvatore Buzzi egy lehallgatott beszélgetés során társának azt mondta: 

„Van róla fogalmad, mennyit keresek a migránsokon? Nagyobb profitot hoznak, mint a drogok”. 

Buzzi bandája Olaszország több menekülttáborába is beépült, ahol olyan menekültek neveivel és adataival kereskedtek, akik rég eltűntek, hogy felvehessék az utánuk járó támogatást.

2012-ben a Cara di Mineo orvosai jelentették, hogy kiemelkedően sok nő kért abortuszt. Három hónap alatt a centrum orvosai 32 művi terhesség-megszakítást hajtottak végre - ez 200 százalékos emelkedést jelentett az előző év esetszámaihoz képest. Ezután nyomozás indult, melynek során megállapították, az abortuszok száma a prostitúció erősödése és a fogamzásgátló eszközök hiánya miatt növekedett meg. Fogamzásgátló tabletta ezután sem került a táborba, vélhetően az egyház nyomására, mely jelentős szerepet vállal a menedékkérők segítésében. Néhány civil szervezet azért segített azzal, hogy óvszerrel látta el a tábor lakóit.

2016 decemberében négy nigériai menedékkérőt tartóztattak le Cara di Mineóban, azzal vádolták őket, hogy bedrogoztak és megerőszakoltak a táborban egy nőt. A nő, csakúgy, mint Joy, azt monda, a férfiak kiküldték az utcára, hogy várakozzon, míg fel nem veszi egy autó. Amikor rájött, hogy valószínűleg prostitúcióra akarják kényszeríteni, nem volt hajlandó elhagyni a tábor területét. Ezután a férfiak mindegyike - figyelmeztetésképpen és büntetésül - megerőszakolta.

Az eset után felmerült, hogy bezárják a tábort, mondván, túl népes lett, és képtelenség rendet tartani benne. Ekkor közel négyezer lakója volt a Cara di Mineónak. A menekülttábor azonban azóta is létezik, és ha lehet, még rosszabb most a helyzet. A lakókat etnikai és vallási alapján választják szét, ami nem enyhíti a feszültséget, és nem csökkenti a verekedések számát sem. Az Amnesty International jelentése szerint 

évente átlagosan tíz menedékkérő hal meg a tábor területén, vagy azért, mert a tábor egy másik lakója öli meg, vagy az orvosi kezelés hiánya miatt.

2016 elején a tábor akkori igazgatója, Sebastiano Maccarrone elismerte, hogy gyakorlatilag lehetetlen megvédeni a lakókat. „Olyan, mint egy kisebb város” - mondta. „A nagyobb ügyeket jelentik, de a kisebbeket általában elintézik egymás között”. Később Maccarone ellen is nyomozás indult, korrupcióval gyanúsították, és azzal, hogy összejátszik a maffiával. Azzal is megvádolták, hogy saját céljaira használta fel a menedékkérők számára biztosított támogatást. Később a komolyabb vádakat ejtették, most csalással és korrupcióval vádolják, de a magát ártatlannak valló Maccarrone jelenleg is kisebb menekülttáborokban dolgozik önkéntesként.

A nigériai lányok többségét közvetlenül Nápolyba, bordélyházakba csempészik, ahol azonnal elkezdenek dolgozni prostituáltként, hogy ledolgozzák tartozásaikat. Ez az összeg fejenként akár 18 millió forintra is rúghat. A bevétel egy részét az kapja, aki Nigériában cserkészi be az áldozatot, egy másikat az embercsempészek, akik az utazást biztosítják, és egy nagyobb rész a nigériai bandatagokhoz megy, akik a nápolyi maffiának, a camorrának, vagy más helyi bűnszervezetnek adják le a sápot, attól függően, melyikük területén dolgoznak a lányok. Ha úgy számolunk, hogy a 2016-ban Olaszországba érkezett 11 ezer nigériai lánynak csak a fele dolgozik prostituáltként, az azt jelenti, hogy az embercsempészeknek fizetett pénz levonása után is fejenként 60 ezer eurót, tehát úgy 18 millió forint bevételt hoznak, így a helyi bűnszervezetek profitja akár 300 millió euró (90 milliárd forint) is lehet.

2016-ban, egy rendőrségi akcióban felszámoltak egy olyan hálózatot, mely a Cara di Mineo táborban működött. A letartóztatottak között volt egy 44 éves, nigéria nő, Irene Ebhoadaghe, aki Mummy Shade-nek nevezte magát. A nyomozók szerint a nő együttműködött azokkal a férfiakkal, akik a táboron belül próbálták prostitúcióra kényszeríteni a lányokat, és aki három lányt várt nápolyi bordélyába 2016-ban. Mint kiderült, az egyik lány Joy volt. A nyomozás során egy fedett nyomozó tippet kapott az egyik, a táborban dolgozó segélyszervezettől, és sikerült rávennie Joy-t, hogy működjön együtt a hatóságokkal a hálózat felderítésében. Mivel így tett, menedéket kapott, és később Észak-Európába költözött, ahol az egyik rokona él.
A Guardian újságírója emailt írt neki, hogy megkérdezze, hogy van. „Te tudtál erről az egészről. Miért nem mondtad el, mi fog történni velem? Megmenthettél volna” - válaszolta Joy.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.