Csütörtökön kezdődött a Győri Törvényszéken a 14 évvel ezelőtti Tompa Eszter-gyilkosság tárgyalása. A gyanúsított S. Attilát 13 éven keresztül hiába kereste a rendőrség, befuccsolt minden nyom, amelyen elindultak, végül teljesen váratlanul, tavaly januárban a rendőrök bejelentették, megvan a gyilkos. S. Attilát munkába menet fogták el hajnalban. Családját és környezetét is sokként érte a letartóztatása, a férfi ugyanis soha senkinek sem beszélt a tettéről.

A vádirat szerint S. Attila 2003 szeptemberében épp csak befejezte a munkáját (szemétszállító sofőrként dolgozott), majd elindult kifelé a városból. Volt ugyanis egy mellékese: kollégáival együtt megdézsmálták a cég gázolajkészletét, az üzemanyagot pedig a pusztában rejtették el.

Ugyanezen a sashegy-pusztai mellékúton kerékpározott kifelé Győrből a 22 éves Tompa Eszter is, aki a szüleihez igyekezett. A 60 km/órával haladó S. azonban figyelmetlenül vezetett, és elsodorta a fiatal nőt.

A vád szerint S. ezután megijedt, és ahelyett, hogy mentőt hívott volna, a csomagtartóba rakta a lányt, majd amikor kiderült, hogy Tompa Eszter mégsem halt meg, pedig azt hitte, az út szélén megfojtotta. A vád szerint S. ráadásul különös kegyetlenséggel tette, fél órán keresztül verte a lányt, majd 15 percen keresztül fojtogatta.

Ez a tárgyilagos leírása a történteknek, sokkal szörnyűbb azonban az, ahogy minderre S. Attila visszaemlékezett a vallomásaiban.

A férfi az elfogása pillanatától kezdve azt mondta, elismeri hogy megfojtotta a lányt, azt azonban határozottan tagadja, hogy verte volna. Sőt szerinte kesztyűs kézzel bánt vele, Tompa Eszter sérülései pedig a gázolás miatt keletkeztek.

S. egy saját kézzel írt papírról, könnyeivel küszködve olvasta fel a vallomását. Mögötte az élettársa, a sógora és az édesanyja ültek, ők egészen tavaly januárig semmit sem tudtak arról, hogy a szerettük 14 évvel ezelőtt embert ölt. A vallomása alapján azonban S. minden egyes nap küzdött tette súlyával, 13 éven keresztül.

„A szörnyű, értelmetlen szeptemberi nap súlya alatt éltem 13 éven át. Rám telepedett a kétségbeesés, a megbánás, 13 éven keresztül meghatározta az életemet” - mondta. Volt, hogy csak meredt maga elé, és azt kérdezgette, hogyan történhetett ez a szörnyűség?

Aztán pedig elkezdte felidézni a történteket.

„Sosem voltam biztos abban, hogy elütöttem, elsodortam, vagy ő kapta el a kormányt” - mondta. Abban azonban biztos, hogy a lány testén lévő sérüléseket nem ő okozta, hanem az esés, a murvás talajon történő csúszás.

Korábban, a rendőrségi vallomásában részletesen is beszélt erről. Akkor azt vallotta, amikor elütötte a lányt, azonnal visszafordult, odament hozzá, megpróbálta kitapintani a pulzusát, de nem érzett semmit

„Pánikba estem” - mondta. Lepergett előtte az élete, 23 éves volt akkor, egy ötéves gyerekkel, sofőrként dolgozott, a munkáját nem veszíthette el. Ez járt a fejében, amikor ahelyett, hogy mentőt hívott volna, fogta Tompa Eszter testét, és berakta a csomagtartóba.

Máig nem tudja, miért ölte meg

Ezután fel-alá kocsikázott vele, izzadt, remegett, egészen addig, amíg hangokat nem hallott a csomagtartóból. Megállt, kinyitotta, és kiderült, hogy a lány még él, bár cudar állapotban volt. Az ölébe vette, kifektette az út szélére.

„Fél óráig néztem, és csak néztem” - mondta S. Attila. Sok gondolat járt ekkor a fejében, közte az is, hogy most már tényleg mentőt hív. De nem tette, felkapott a földről egy zsineget, és megfojtotta vele a lányt.

„Erről most nem tudok többet beszélni” - mondta akkor az őt kihallgató rendőrnek. Úgy tűnik, a tettére azóta is keresi a választ, mert a bíróságon is azt mondta, nem tudja, miért fojtotta meg a lányt.

A holttestet aztán otthagyta, hazament, elhozta a lányát az óvodából, és otthon volt egészen szürkületig. Ekkor visszamerészkedett, a lány testét pedig ugyanúgy ott találta. Magával vitte, és eltüntette a Duna árterében, a testet csak másnap találták meg. Az autójáról, egy Opel Corsáról (ami nem is az övé volt, hanem a sógoráé) pedig azt hazudta, hogy ellopták. Nem sokkal később elvitte Szlovákiába, egy autóbontóba.

Aztán 13 éven keresztül élte az életét, egészen addig, amíg a rendőrök 2017 elején el nem fogták.

A bíróságon nem tértek ki rá, de valószínűleg egy 2010 után elkövetett lopási ügy vezette S. nyomára a nyomozókat. A gyilkos DNS-mintája rendelkezésre állt, csak egyezést kellett kimutatni.

S. Attila sofőrként dolgozott tovább, felnevelte a gyerekét, a gyilkosság azonban pokollá tette az életét. „Tudom, hogy bűnhődnöm kell, még úgy is, hogy 14 éve ezt teszem, azóta egyetlen nyugodt napom és éjszakám sincs” - mondta.

A férfi a bíróságon azt kérte, ítéljék el emberölés miatt, mert megérdemli.

Azt azonban hozzátette, hogy a vádirattal szemben Tompa Esztert nem verte meg, így a különös kegyetlenséget tagadja. Az aljas indokot sem ismeri el, szerinte nem a baleset miatt ölte meg a lányt, azt csak a zavarodottsága miatt mondta a rendőröknek, akik szerinte úgy kezdték meg a kihallgatását, amikor ő teljesen össze volt törve, hogy akkor még nem volt ott a védőügyvédje, így nem kapott tanácsokat arra nézve, mit mondjon.

A bíró szívesen tett fel volna kérdéseket S. Attilának, ő azonban a vallomása felolvasásán kívül nem volt hajlandó többet mondani. A bíró ennek ellenére jelezte neki, ha tényleg úgy van, ahogy ő mondja, azaz nem volt ott a védője a vallomástétele során, akkor közokirat-hamisítás történt, ez ugyanis nem szerepel a jegyzőkönyvben. A hamisítás pedig súlyos vád. S. Attila helyett az ügyvédje válaszolt, ő azt mondta, tisztában vannak vele, de S. Attila szerint így volt.

A tárgyaláson csak a vádlottat hallgatta meg a bíróság, az ügy áprilisban folytatódik. A bíró idézte a tárgyalásra Tompa Eszter apját is, de nem érték el, így ő nem is tudott jelen lenni.