Közeledik a választás, ilyenkor általában megszaporodnak a közéleti kérdésekkel foglalkozó események. Szerdán a Civitas Intézet szervezett egy rendezvényt, amely a magyar fiatalokról és pályakezdőkről szólt.

Vértesy László egyetemi docens, az intézet vezetője pedig összeszedte, mik a leghétköznapibb okai annak, hogy a magyar fiatalok egy jó része úgy dönt, Magyarország helyett külföldön próbál szerencsét.

Ki nem találják: az, hogy a magyar lakhatási helyzet olyannyira borzasztó, hogy már Berlinben és Londonban is jobban megéri lakást bérelni. Mindjárt elmagyarázzuk, miért.

Első ránézésére a fiatalok még örülhetnének is, a Vértesy által mutatott statisztikák szerint ugyanis 2011-ről 2016-ra közel húsz százalékkal nőttek bevételeik, azaz több pénzt keresnek. Ez elsősorban a munkaviszonyból származó bevételek növekedését jelentette.

Igen ám, de hiába nőtt az inflációt meghaladó mértékben a fizetés, a költségek is nőttek közben. Drágább lett az üzemanyag, a tojás, de leginkább a lakhatási költségek szálltak el.

Az átlag lakbér Magyarországon 2016-ban 85 600 forint volt, Budapesten pedig 120 ezer forint. Eközben a nettó átlagbér 175 ezer forint. Azok a magyarok pedig, akik nagy számban rászorulnak a lakásbérletre, általában a tanuló vagy az egyetemet éppencsak elhagyó fiatalok, főleg a vidékiek, akik ha nem találnak maguknak valamiféle lakhatást a városokban, akkor költözhetnek haza vidékre a szüleikhez.

Nekik a jövedelmük felét, sőt, a fővárosban a jövedelmük 69 százalékát is elviheti a lakbér, a havi megélhetésre pedig így alig több mint 50 ezer forintjuk marad.

Azt, hogy mekkora bajban vannak, a 15-29 éves fiatalok egy része nem is sejti. A 2016-os Ifijúságkutatás szerint a megkérdezett fiatalok egy 130 ezres nettót már átlagosnak, egy 180 ezrest pedig jónak neveztek, pedig ezekből a jelenlegi bérleti díjak mellett szinte megélni sem tudnának.

Tízből hét fiatal az anyjával él

Az Eurostat felmérése szerint a magyar fiatalok átlagon fölül ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy szegények és kirekesztettek lesznek (a 37 százalékuk lehet érintett). Ez ellen pedig kétféle módon tudnak küzdeni: ha a szüleikkel maradnak, vagy ha külföldre költöznek.

Magyarországon a szülőkkel való együttélés a 17-29 évesek körében olyannyira népszerű, hogy szinte csak a mediterrán országokban él együtt több fiatal az anyjával vagy az apjával.

A magyar fiatalok 74 százaléka él a szüleivel együtt. Ugyanez a szám az Egyesült Királyságban 26 százalék, Németországban pedig 23 százalék.

A apuval és anyuval való együttélés oka egyszerű, az Eurostat szerint kimutatható, hogy azok a fiatalok, akik a szüleikkel élnek együtt, sokkal kevésbé válnak szegénnyé, mint azok, akik megpróbálnak önálló lábra állni. Magyarországon ez közel tíz százalékkal csökkenti a kirekesztődés kockázatát.

A mamahotelnek hívott jelenségnek közben nagyon gyakorlatias következményei is vannak: Magyarországon az egyik legzsúfoltabbak az EU-ban az otthonok, főleg az olyanok, amelyekben él legalább egy 15-29 éves fiatal. Vértesy szerint ez nem azt jelenti, hogy mindenki egy szobában él, de az jól látszik, hogy más országokban sokkal kevesebb ember él egy lakásban.

Jobban megéri Berlinben lakást bérelni, mint Budapesten

Ha nem a szülő, akkor marad a nyomorgás vagy a külföldre költözés. Azt, hogy külföldi terveik vannak, Vértesy szerint sokszor még maguk a fiatalok sem vallják be maguknak. Az Ifijúságkutatás során például arra a kérdésre, hogy külföldre költözne-e a jövőben, csupán 17 százalék válaszolta azt, hogy igen, és 21 százalék, hogy igen is meg nem is. Viszont arra a kérdésre, hogy elköltözne-e innen bárhová már 25 százalék mondta azt, hogy igen, és 27 százalék azt, hogy igen is meg nem is. Pedig a bárhová itt a kutató szerint szintén a külföldet jelenti, hiszen mást nem jelenthet.

Aki pedig elmegy, az a kutatás szerint teljesen egyértelműen a jobb megélhetés miatt hagyja el az országot. A tanulást például csak a megkérdezettek 12 százaléka jelölte meg, mint az ország elhagyásának okát.

Ez nem csoda, az Egyesült Királyságban még a minimálbér is magasabb 400 euróval, mint az egyetemet végzett magyarok átlagbére Magyarországon. Az igazán látványos különbség azonban ott van, hogy a lakásbérleti díj levonása után mennyi pénz marad a fiataloknál.

Az világos, hogy egy belvárosi londoni lakás bérleti díja sokszorosa a Budapestinek. A pesti 400 euró körül van, a londoni meg majdnem kétezer. Igen ám, de ha mindehhez hozzászámítjuk a brit és a magyar átlagbéreket is, akkor kijön, hogy egy Magyarországon élő és dolgozó magyarnak 200 eurója marad a bér kifizetése után, a Londonban élő magyarnak viszont több mint 600 eurója.

Berlin pedig még ennél is jobban teljesít, ott ugyanis a városvezetés sok esetben hatóságilag szabályozza az albérletárak maximumát, így ott az átlagos bérleti díj megállt közel 750 eurónál, miközben az átlagbér 2000 eurót fölött van.

Vértesy szerint így az ottélő magyaroknak a lakbérköltségek kifizetése után akár 1200 eurójuk is maradhat. És így tovább, ebből a szempontból Bécs, Prága, Pozsony, Varsó, de még Zágráb is jobban teljesít, mint Budapest.

A rendezvényen még egy érdekes adat elhangzott a fiatalok kivándorlásával kapcsolatban. Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem kutatója emlegette fel, hogy a kivándorlási hullám elsősorban a gyermekvállalási korban lévő korosztályokat érinti. A magyar kormány évek óta küzd azért családtámogatási intézkedések sorával, hogy az 1,4-re tehető magyar termékenységi rátát feljebb tudja tornázni (azaz, hogy több gyerek szülessen).

A 2011-es népszámlálás, illetve az akkori angol-walesi statisztikák adatainak összevetéséből viszont látszik, hogy kivándorolt magyarok esetében a termékenységi mutató már bőven meghaladta az 1,4-et. A magyarországi születésű anyák által 2011-ben vállalt gyermekek közül 1225 újszülött jött a világra Angliában vagy Walesben. Ez azt jelenti, hogy a külföldre költözött magyarok sokkal termékenyebbek, mint az itthon maradottak (az ő termékenységi rátájuk ugyanis 1,6 volt akkor).

Ez amúgy nem magyar sajátosság, az összes kelet-európai országnál hasonló folyamat figyelhető meg. A lengyel párok például 2011-ben Lengyelországban egy gyereket vállaltak. Ugyanakkor a lengyel párok Angliában már kettőt.