Dávid 15 éves volt 2017-ben (nevét megváltoztattuk), Tatabányán élt az édesanyjával és a kisöccsével egy kis panellakásban, mellette pedig hetedik osztályos tanuló volt. Dávid tavaly áprilisban egy éjszaka

brutális módon halálra vert két hajléktalant, alig pár sarokra a saját lakásától.

A 15 éves fiú olyan erőszakosan bántalmazta mindkét hajléktalant, hogy a gyilkosság után még az is felmerült, hogy nem egyedül verte meg őket, vagy a két férfi éppen aludt, és emiatt nem tudtak védekezni. Pedig egyedül verte meg őket, és mindkét férfi védekezett, mégis, a fiú csütörtökön kezdődő tárgyalásán az ügyész azt mondta, a haláluk átlagot meghaladó szenvedések után következett be. Egyiknek az arca is deformálódott, a másiknak a gégéje ment szét az ütések következtében.

Dávid a tárgyaláson beismerte, hogy ő ölte meg a hajléktalanokat, vallomást azonban nem akart tenni, és kérdésekre sem válaszolt. Helyette minden porcikájában remegve, lehajtott fejjel hallgatta végig a tárgyalást. A vádiratból, a fiú rendőrség előtt tett vallomásaiból, illetve egy barátjának tanúvallomásából egy durván elhanyagolt, feszült és nagyon frusztrált gyerek képe rajzolódik ki.

Saját maga kérte, hogy vigyék intézetbe, mert senki sem szereti

“Anyukám többször is azt mondta nekem, hogy apám nem szeret engem. Már kicsinek azt mondta, hogy falhoz kellett volna, hogy basszon. Mindig a rosszat csinálom, már kicsinek is” - mondta Dávid a rendőröknek, miután elkapták.

A fiúval 7 éves kora óta problémák voltak, ekkor került először a helyi családsegítő szolgálat látóterébe a rossz tanulmányi eredménye és a magatartása miatt. 2009 óta pedig többször is védelembe vették, majd a helyi általános iskolából áthelyezték egy speciális iskolába.

Mindez nem is csoda, Dávid szerint ugyanis az apja sohasem ismerte el, hogy ő a fia, az anyja pedig nem szerette.

Az ügyészi vádiratban is szerepelt, hogy Dávid apja külföldön dolgozott, néha jött csak haza, ekkor a fiának odavetett pár ezrest. Eközben az ötéves öccsét elismerte, vele inkább foglalkozott. Dávid ugyanezt gondolta az anyjáról is: csak az öccsét szereti, őt nem. Ennek ellenére a kisfiúra gyakran neki kellett vigyáznia, neki kellett érte mennie például az óvodába. Ez akkora elfoglaltságot jelentett, hogy még a barátainak is feltűnt, Dávid ugyanis sokszor arra hivatkozva nem találkozott velük, hogy az öccsére kell vigyáznia.

A fiú azt is elmondta a rendőröknek, hogy az anyja nem ad neki zsebpénzt, ezért magának kell pénzt keresnie. A bíróságon tanúskodó barátja szerint még olyan is volt, hogy az anyja elvette az általa keresett pénzt.

Mindezek Dávidot egy végletekig feszült fiúvá tették.

Elmondta például a rendőröknek, hogy kisiskolás korában annyira kikészített egy tanárt, hogy annak pszichiáterhez kellett mennie. Az anyja ezért szíjat hasított a hátából. Az óvodában pedig megharapta az óvónőjét.

A fiú azonban leginkább magát bántotta, az egyik barátja szerint folyamatosan vagdosta a karját, a barátok pedig sokszor nem hagyták inni, mert olyankor teljesen “bedepizett”, és az otthoni dolgokat emlegette.

Végül mindez 2016-ra  odáig jutott, hogy a fiú besétált a helyi gyámhatóságra, és maga kérte, hogy vegyék állami gondozásba, mert a családja nem szereti. 2017-ben pedig az ügyész szerint már a hatóságokban is felmerült, hogy tényleg intézetben kéne elhelyezni. Erre azonban már nem kerülhetett sor.

Az egész buszmegálló úszott a vérben

Egy áprilisi estén Dávid elsétált a közeli Csónakázó tóhoz, ahová a barátaival beszéltek meg találkozót. A tónál akkor épp rendezvény volt, ők pedig hallgatták a zenét, és közben vörösboroskólát ittak. Dávid azonban nem ivott sokat, azt mondta, a barátai nem is hagyták neki, mert olyankor “tör-zúz”. Az egyik barátja ehhez annyit tett hozzá, hogy azért nem engedték, mert nem akarták, hogy “depizzen”.

Végül valamikor éjfél körül elindultak haza. Többen hazakísérték a társaságukban lévő lányt, majd szépen lassan mindenki leszakadozott, végül már csak Dávid maradt. Ő a tatabányai pláza mellett sétált hazafelé. De igazából nem akart hazamenni, ezért amikor pár sarokra a lakásuktól meglátott egy hajléktalant egy buszmegállóban feküdni, odament hozzá.

A hajléktalanban pedig felismerte a 44 éves Tamást, azt a férfit, aki korábban egy alkalmi munkája során beszólt neki. Tamás akkor már évek óta élt az utcán, miután a felesége elhagyta, a lakását pedig a tartozásai miatt elveszítette.

Dávid úgy döntött, hogy felébreszti, és kérdőre vonja, hogy miért kötekedett vele korábban. Oda is lépett hozzá, a felébredő férfi azonban a fiú szerint ráförmedt, majd elkezdte kilökdösni őt az úttestre.

Dávid erre megütötte, majd még egyszer. Ütötte a fején és a testén. “Nem is tudom hány alkalommal soroztam meg, nem számolom” - mondta.

A férfi egyszer csak a földre került, de Dávid nem hagyta abba, hanem rugdosni kezdte. A férfi ekkor már nem is védekezett.

“Abbahagytam, mert nem akartam megölni, de végülis az lett. Jobb lett volna szép szóval” - mondta Dávid később a rendőröknek. Akkor azonban ezt még nem tudta, azt mondta, a férfi még lélegzett, amikor otthagyta. Tamás azonban vagy akkor, vagy nem sokkal később belehalt a sérüléseibe. A testét hajnalban találták meg az éjszakai mulatozás után hazafelé szállingózó emberek. Egyikük azt mondta, az egész buszmegálló úszott a vérben.

Dávid ezután már tényleg hazafelé vette az irányt. Tamástól elvitte magával a táskáját, és abból a telefonját is. A táskát útközben elhajította. Hamarosan haza is ért.

Az estének itt akár vége is lehetett volna, de Dávid nem tudott bejutni a saját lakásukba, mert nem volt nála kulcs. “Nem akartam felébreszteni anyut, mert annak nincs jó vége” - mondta.

Így egy ideig a lépcsőházban dekkolt, majd inkább újra nekiindult az éjszakának. Az egyik közeli kocsmáig jutott, ott találkozott néhány barátjával, de hamarosan mindenki elindult haza. Ő pedig a presszó lezárt teraszán meglátott még egy hajléktalan férfit, az 56 éves Bélát.

Dávid azt mondta, odament hozzá, és szólt neki, hogy magánterületen alszik, és el kell onnan mennie. Erre állítólag ez a férfi is ráförmedt, elkezdte anyázni, mire Dávid megfogta, és leráncigálta a teraszról. “Erre ő ököllel megütött” - mondta a fiú.

Ezután szinte hajszálpontosan lejátszódott ugyanaz a jelenet, amely pár órával korábban a buszmegállóban történt. 

Dávid öt percen keresztül ütötte-rúgta a férfit, nem számolta az ütéseket, és azzal sem törődött, hogy a férfi közben a földre került.

Végül levette a férfi cipőjét, és utána már tényleg hazament.

A lépcsőházban várta meg a reggelt, akkor az öccse végül beengedte. A másnapot semmittevéssel töltötte, aludt, tévét nézett, és senkinek sem szólt arról, mi történt az éjszaka. Végül délután jöttek érte a rendőrök. Nem lehetett nehéz a nyomára akadni, több a kamera is felvételt készített a mozgásáról, nyomokat hagyott maga után, Béla cipője pedig végig nála volt.

Számára csak akkor derült ki, hogy mindkét hajléktalan férfi meghalt.

Tamás számos sérülést szenvedett el: arca deformálódott, az arckoponya kiterjedten, darabosan, szilánkosan törött, törtek a járomcsontok, állcsontok, mindkét oldali sorozat-bordatörést szenvedett, belső szervei közül sérült a lépe, mája, pajzsporca mindkét oldalon eltörött, a tüdeje zúzódott.

Bélának bevérzett a testén a gégefő, a fejbiccentő izom, a kulcscsont, a tüdő. Elrepedt a nyaki verőére, többszörösen törött a pajzsporca, kiterjedten, darabosan törött az orrcsontja, a nyelvcsontja, gégeporca, a légutaiban folyékony vér volt.

Mindketten különösen fájdalmas és kegyetlen halált haltak.

Dávid a bíróságon minderre nem mondott már semmit sem. Miután bűnösségét beismerte, nem szólt egy szót sem. A rendőröknek korábban azt mondta, sajnálja, nem kellett volna így viselkednie.

“Normálisan beszélni kellett volna velük, ők is emberek, nagyon megbántam” - mondta.

Az ügyész szerint Dávid átlagos személyiségű fiú, aki viszont érzelmileg súlyosan el volt hanyagolva. Feszültség és elfojtott agresszió motiválta. Érzelmileg labilis, és kötődési problémái vannak.

Ügyvédje szerint, ha Dávid felnőtt lenne, biztosan tényleges életfogytig tartó büntetés várna rá, így viszont, hogy kiskorú, 15 évet kaphat maximum. Az elkövetés kegyetlen módjára tekintettel az ügyvéd azt mondta, saccolni sem tud, mennyit adhat neki a bíró, de valószínű, hogy tíz év felett lesz a büntetése.

Dávid édesanyja nem volt jelen a tárgyaláson, őt a bíróság egy későbbi tárgyalási napon fogja meghallgatni. Kerestük a lakásán is, de nem nyitottak ajtót. Korábban a nő azt mondta, fia ártatlan, részletesebben azonban nem akart nyilatkozni.