• A magyar gazdaság alapját a KKV-szektor jelentené: ők adják a cégek többségét, és ők foglalkoztatják a legtöbb magyart.
• A magyar kis- és középvállalkozások azonban le vannak maradva, lassan fejlődnek, és nem is hatékonyak.
• Nem csoda: meg kell küzdeniük a terjengős bürokráciával, a magas adókkal és az egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal is.
• Középosztály pedig, amely finanszírozhatná a szektort, már alig van, a magyar vásárló pedig inkább az olcsó és nem a jó terméket akarja megvásárolni.

Ha leugrik a piacra, iszik egy kávét a sarkon, megjavíttatja a cipőjét, vesz egy mobiltartozékot a GSM-boltban vagy este elmegy a non-stopba, mert elfogyott a zsemle, akkor Ön szinte biztosan egy magyar KKV-ban vásárol.

A KKV-k, azaz a kis- és középvállalkozások adják egy ország gazdaságának a gerincét. Hiába hallani mindig multinacionális cégekről (mint a Magyarországon rengeteg embert foglalkoztató GE), Magyarországra telepített német autógyárakról (Audi, Mercedes), vagy a nagy magyar tőzsdei cégekről (OTP, Mol, Richter), mindezek a cégek a kanyarban sincsenek a KKV-k számához, és a KKV-k által foglalkoztatott embertömeghez képest.

Magyarországon a legtöbb ember tavaly nem multiknál, hanem a csupán pár embert foglalkoztató kis cégeknél dolgozott. Nagyon sokan egy olyan cégnél, amelyben csak egyetlen fő dolgozott, ők maguk.

2017-ben közel 700 ezer vállalat működött az országban, ezeknek a 99 százaléka KKV volt (azaz olyan cég, amelynél nem dolgoznak többen 249 főnél). A KKV-kkel a nagypolitika is kiemelten foglalkozik, nincs olyan párt, amely ne azt kommunikálná, mennyire fontosak ezek a cégek a a magyar gazdaságnak.

Ez tulajdonképpen a politika jól felfogott érdeke:

• Jó sok embert meg lehet velük szólítani, hiszen ki ne szimpatizálna egy magyar vállalkozóval vagy az ő alkalmazottjával? A kormánynak egy időben még szlogenje is volt, amelyet mintha a KKV-k dolgozókra találtak volna ki: ez volt a keményen dolgozó kisember.
• A KKV-ken keresztül egyszerre lehet szólni azok tulajdonosaihoz és munkavállalóihoz. Ez a csoport pedig több mint kétmillió embert jelent.

És mégis, mindezek ellenére a magyar KKV-szektorral valami nagyon nincsen rendben, ez pedig így-úgy, de hatással van az egész gazdaságra.

Hiába dolgozik náluk az összes foglalkoztatott 70 százaléka, a GDP-nek csupán a felét adják. A nagyobb cégek sokkal kevesebb dolgozóval is nagyságrendileg ugyanennyi értéket képesek előállítani. Külföldi exportban pedig végképp elmaradnak a nagy cégektől: a magyar exportnak csak az egyharmadát adják, míg a nagy cégek a kétharmadát.

Ennek nem kellene szükségszerűen így lennie. Az Egyesült Királyságban például a pár főt foglalkoztató mikrovállalatoknak a nagyvállalatoknál is jobbak a temelékenységi mutatói, a nyugat-európai országokra pedig úgy általában jellemző az, hogy a nagyvállalataik mellett a kisebb cégeik is magas hozzáadott értékkel termelnek. Magyarország viszont Szlovákiával és Lengyelországgal a lista végén kullog. Eközben pedig az ország teljes gazdaságának is egyre rosszabbak a versenyképességi mutatói.

Mi akadályozza a magyar gazdaságot, elsősorban a kis- és közepesvállalatokat abban, hogy sokkal jobban teljesítsenek? E köré a kérdés köré szervezett konferenciát múlt héten a Civitas Intézet. Négy közgazdász is elmondta, mit gondol a magyar a gazdaságról és benne a KKV-k helyzetéről. Mindannyian máshová helyezték a hangsúlyokat, de voltak pontok, amelyeket többen is súlyos problémának neveztek.

Magas az adó, sok a papírmunka

Tudta, hogy a magyar cégeknek rengeteget kell költeniük arra, hogy egyáltalán összeállítsák és leadják az adóbevallásukat? Ez évente akár egymillió forint pluszköltséget is jelenthet egy átlagos külföldi céghez képest.

Az Eurostat adatai szerint a magyar vállalatoknak évente 277 órát kell az adóbevallásukkal bíbelődniük. Az EU átlag ezzel szemben 200 óra alatt van, a különbség majd 100 munkaóra. Ezek nyilván átlagolt számok, Vértesy László egyetem docens szerint azonban jól mutatják, mennyi extra terhet kell teljesíteniük a cégeknek, csak hogy törvényesen működjenek. Hiszen az extra órák nyilvánvalóan extra óradíj-fizetést jelentenek a könyvelőnél (így jön ki a plusz 500 ezer-egymillió forint).

A befizetett adó mértéke pedig alapból nagyon magas: Magyarországon az átlagbérek 48 százalékát viszi el az adó. Ezzel a szemben az OECD-átlag csupán 36 százalék. Ezzel az adóékkel Magyarország a sokkal gazdagabb Németországgal van egy csoportban, ott azonban jóval magasabbak az átlagbérek, így hiába viszi el az állam ott is a fizetések felét, a másik feléből a németek még így is vígan elélnek.

A magas adókra és az adminisztrációs terhekre már régóta panaszkodnak a magyar vállalkozók. Volt olyan közgazdász, aki azt mondta, hogy ez egy idegesítő probléma, de nem ez a magyar gazdaság legsúlyosabb problémája. Más szerint ez igenis gond, mert a feketézés felé tereli a vállalkozókat.

“Magasak az elvonások, gyorsan változnak a jogszabályok. Mindenki, aki betartotta a szabályokat csődbe ment, mint a csuda” - mondta Árva László közgazdász.

Szerinte adócsalás és megfelelő politikai kapcsolatok nélkül nem lehet túlélni Magyarországon vállalkozóként, a politikai megrendelésnél pedig nincs jobb, mert ott a visszaosztás miatt legalább biztosan kifizetik a vállalkozót, miközben sok más esetben futni kell a pénz után, nehogy a fővállalkozó lelépjen vele.

Árva szerint a minimálbér-emelések is betesznek a vállalkozásoknak, ők ugyanis nem képesek az áraikkal lekövetni a növekvő béreket (2010 óta jelentősen növelte a kormány a minimálbéreket, tavaly például 15, idén 8 százalékkal), míg a nagyvállalatok, amelyek sokkal nagyobb arányban termelnek külföldre, sokkal könnyebben kitermelik a magasabb béreket.

Nem kell az igényes termék, csak az olcsó

Azt, hogy a magyar vállalkozók csak nagyon kis mértékben termelnek külföldre, többen is felemlegették, pedig ez magában még nem feltétlen probléma.

“A kisvállalatoknak olyan feladata is van, hogy a mi életminőségünket javítsák. Minket látnak el, megjavítják a ruháinkat, finom kávét főznek” - mondta Csath Magdolna, a Nemzeti Közszolgálazi Egyetem kutatója. Szerinte a probléma többek között az, hogy a magyar vállalkozások a 22-es csapdájába kerültek, mert a magyar piac egyáltalán nem fizetőképes:

Szabolcsban és Nógrádban a vevő nem igényes, hanem olcsó terméket akar venni. Pedig a cégeknek fontos, hogy a termékeikkel versenyezhessenek és a vevőik hajlandóak legyenek többet fizetni akkor, ha a versenytársaiknál igényesebb, jobb terméket állítanak elő.

“De a magyar ember nem tudja azt megvenni, inkább elmegy az Aldiba, mert az olcsó” - mondta Csath Magdolna. Ez pedig már a külföldi terjeszkedésnek is betesz, az ugyanis csak akkor működik, ha egy cég már a saját országában sikeres tudott lenni.

“Miért van ez? Azért, mert a rendszerváltás óta a magyar versenyképesség egyik alapvető feltétele az volt, hogy olcsóak legyünk” - mondta Csath. Az olcsó munkaerő és az olcsó telephely pedig majd bevonzza az országba a tőkét. A kutató szerint ez egy ideig működött is, 2008 előtt Magyarország még jó helyen szerepelt a versenyképességi listákon, azóta azonban ez a pozíció egyre rosszabb: nem feltétlenül romlik, de nem is fejlődik olyan ütemben, mint más országoké, ez pedig oda vezetett, hogy 2017-re a magyar versenyképesség a szlovákkal együtt a a V4-országok sereghajtójává vált.

A kutató szerint ennek két nagyon súlyos probléma az oka: az, hogy az ország egyes régiói között egyre nagyobb a fejlettségi különbség, és az, hogy egyre kevesebb tanult ember van az országban.

Az EU 263 régiót különböztet meg egymástól, ebből hét a magyar régió. A legfejlettebb a közép-magyarországi, ez előkelő helyen is szerepel az uniós listán, a 84-ik helyen. A gond csak az, hogy ez is a főváros, azaz Budapest miatt van, a további hat magyar régió pedig mind az utolsók között van, Észak-Magyarország például a 256-ik. Sőt, még az Audi-gyár miatt sokszor felemlegetett nyugat-dunántúli régió is csak a 209-ik.

Mindez egyáltalán nem csoda, a kutató szerint ugyanis vágni lehet a különbséget az egyes megyékbe áramló beruházások között. Az egy lakosra jutó beruházás Budapesten 2017 első három negyedévében például nyolcszor akkora volt, mint Nógrád megyében.

Így nem lehet javítani a teljes termelékenyéget. Ha nincs egyenszilárdság, az nem tesz jót a teljes egész teljesítményének - mondta Csath Magdolna.

A kutató szerint az is probléma, hogy Magyarországon egyre kevesebb a hozzáértő ember. Ha pedig rossz a munkavállalók képzettsége, akkor képtelenek lesznek fejleszteni a vállalatot, amelyben dolgoznak. Magyarországon pedig nagy a különbség az egyes megyék között, ha azt nézzük, hányan rendelkeznek legalább alapfokú végzettséggel. Akkor meg pláne, ha azt nézzük, hány embernek van diplomája.

Diplomás emberből pedig országos szinten is egyre kevesebb van.

“Azt a tabut le kell dönteni, hogy egy rossz diplománál jobb egy szakma, szerintem nincs rossz diploma” - mondta Csath Magdolna. Hozzátette, hogy manapság már az állandó tanulásra való hajlam a legfontosabb, rugalmasságra van szükség, ezek a tulajdonságok pedig az egyetemen inkább ráragadnak az emberre. Az ilyen képességekkel rendelkező munkavállalókra pedig szüksége van a magyar vállalatoknak ahhoz, hogy fejlődni tudjanak. Sőt, már egészen egyszerűen az is hibádzik, hogy a dolgozók megfelelően kiigazodjanak a digitális környezetben.

Csath szerint tavaly végeztek egy kutatást, 1500 vállalkozás megkérdezésével, ebből pedig többek között kiderült az is, hogy a képzett munkaerő hiánya az egyik legnagyobb problémája ezeknek a cégeknek. Jellemző volt szerinte, hogy sok vállalkozást alapból csak személyesen tudtak elérni, ugyanis az képtelenek voltak kitölteni az online kérdőívüket.

Pogátsa Zoltán közgazdász később ugyanerről beszélt, azt mondta, hogy ma már a magyar vállalatok növekedésének nem az az akadálya, hogy nem jutnak olcsó hitelhez (sokáig ez volt), hanem az, hogy nincs az országban elegendő képzett munkaerő.

“Leépítettük az oktatást, az átképzést és teljesen értelmetlen közmunka programokra fordítjuk azokat a pénzeket, amelyeket átképzésekre fordíthatnánk” - mondta.

Ráadásul szerinte a KKV-szektor azért is bajban van, mert egy hajszálvékony magyar középosztálynak kellene fenntartania. Pedig a magyar középosztály szerinte mára már olyan kicsi lett, hogy már nem csak civil szervezeteket, de politikai pártokat sem képesek megfinanszírozni.

“Nagyjából a felső egy-kétmillió embert lehetne a legtágabb értelemben középosztálynak nevezni, és ez iszonyatosan szűk. Ennek egy része pedig nem is működtet KKV-t” - mondta.