Fontos munkát végeztek el mindannyiunk helyett a UC Davis kutatói. Ezernél is több kutyatulajdonost megszólaltató, "A kutyák fajtaazonos koprofágiájának paradoxona" című tanulmányukban arra keresték a választ, hogy a kutyák milyen arányban, és egyáltalán, miért esznek kutyaszart.

A kutyatulajdonosokat talán nem rázza meg annyira a tény, hogy a kutyák, legalábbis egy kétjegyű egész számmal kifejezhető százalékuk előszeretettel eszik szart. Más fajok ürülékét szinte valamennyiük nagy becsben tartja, de egyes kutyák a saját, vagy fajtársaik szarát is nagy kedvvel fogyasztják. A kutatás első eredménye, hogy az ezernél is több tulaj megkérdezése alapján a kutyáknak csak egy kisebbsége, mindössze 16 százaléka fogyasztott el életében hatnál több kutyaszart - amit a kutatók már koprofágiaként, vagyis kóros szarevésként definiálnak. A megkérdezett kutyások 77 százaléka szerint az állatuk még sosem evett más kutya szarából.

Hogy miért esznek kutyák kutyaszart, arra már nehezebbnek tűnt választ találni. A kutatók első körben csak kizárni tudtak dolgokat. Megfigyeléseik szerint a koprofágia semmilyen összefüggést nem mutat a kutyák nemével, korával, sem azzal hogy az állatot ivartalanították-e már, hogy szobatiszta-e, hogy túl korán választották el az anyjától, vagy hogy amúgy mivel táplálják. És az is kiderült, hogy a koprofágia kezelésére kitalált millió termék ugyanolyan hatástalan, mint az, ha a tulaj bünteti állatát a szarevésért.

Hogy mivel függhet akkor össze ez a fura szokás? A kutatók megfigyelése alapján nagyjából azzal, hogy mennyire fér hozzá egy állat kutyaszarhoz, és hogy az a kutyaszar mennyire friss. A megfigyeléseik szerint ugyanis a kutyák leginkább a legfeljebb kétnapos, de inkább friss kutyaszart kedvelik. Ami talán azzal függhet össze, hogy egykor remek evolúciós stratégiának tűnhetett a friss szar felzabálása, mielőtt abban megtelepednének a mindenféle betegségeket terjesztő kórokozók.

A megoldás a problémára így az lehet, ha megelőzzük, hogy a kutyánk friss szart találjon. (Via Popsci)